Mozart számára fontos volt az elmélyülés…
Amikor a feleségével Mozart egy szép tájon utazott, elmélyülten szemlélte az elé táruló látványt. Szokásos befelé figyelő, töprengő arckifejezése fokozatosan felderült, és énekelni, jobban mondva dudorászni kezdett, végül e szavakban tört ki:
– Bárcsak papírra vethetném e témát!
És amikor Constanze azt mondta, hogy ha akarja, megteheti, Mozart így folytatta:
– Persze, mindent a maga helyén! Milyen kár, hogy a művét az ember csak a saját szobájában tudja kikölteni.
