Maurice Ravelt néha meglepte egy-egy kritika…
A repetitiv Boleróval széles körű hírnévre tett szert, de Ravel sohasem gazdagodott meg a zenéjéből. Ravelt a kritikusok sem mindig dicsérték.
Egy csupa Ravel-műből álló programot végighallgatni olyan – írta a The Times 1924-ben -, mint egy manót figyelni, aki ügyes, de piciny dolgokat művel egy szűkén behatárolt területen. Mindehhez folytonos, hüllőszerű szenvtelenség társul, amely szinte visszataszítóvá teszi Ravel zenéjét, és még a szépségeit is olyannak látni, mint a kígyó- vagy gyíkbőr mintázatát.
