Edgar Allan Poe, a rémirodalom atyja félt a sötétben, és meggyőződése volt, hogy éjszaka a démonok tévútra csalják a könnyelmű, vigyázatlan embereket.
Nem csoda, hogy Poe híresen félt a sötétben. Temetőbe járt iskolába – méghozzá szó szerint.
Amikor egy bentlakásos iskolában tanult, a temető az osztálytermük tőszomszédságában volt. A faszari igazgató képtelen volt rászánni magát a tankönyvvásárlásra, inkább odakint, a szunnyadó holtak közt tartotta a számtanórát.
A gyerekek azt a feladatot kapták, hogy válasszanak maguknak sírkövet, majd állapítsák meg az elhunyt korát: vonják ki a haláluk évéből a születési évüket. A testnevelésórára ugyanebben a vidám környezetben került sor.
Az első tanítási napon minden diák kezébe nyomtak egy aprócska falapátot. Ha a félév során az egyházközség valamely tagja elhunyt, a gyerekeket küldték ki sírt ásni, így sarkallva őket némi élénkítő mozgásra.
