„Az lesz, más ki lenne már?” Egy sajátosan misztikus és komor világ, amely kizárólag Poe egyéni sajátja. Az érzelmek valóságos skáláját élhetjük át, ha műveit olvassuk. Edgar Allan Poe amerikai költő, író, a detektívregény megteremtője 165 éve halt meg.
Edgar Allan Poe: A Holló
(részlet)
Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón,
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár.
„Vendég lesz az”, így tűnődtem, „azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?”
(Ford.: Tóth Árpád)
Jorge Luis Borges sokat idézett kijelentése szerint „A krimiről beszélni annyit tesz, mint Edgar Allan Poe-ról beszélni, mert ő találta ki a műfajt.” Edgar Allan Poe amerikai költő, író, a detektívregény megteremtője 165 éve, 1849. október 7-én halt meg. Élete olyan volt, mint egy általa írott novella. Vándorszínész szülőktől, út közben született 1809. január 19-én. Édesanyja tüdőbajban halt meg egy szállodában, a tönk szélére jutott apja ezután három gyermekét jómódú richmondi családokhoz adta ki. Edgar egy dohány-nagykereskedő házába került, akikkel évekig Skóciában, majd Londonban élt, egy angliai magániskolában szerezte műveltsége alapjait. Richmondba visszatérve a tehetős déli úriemberek életét élte, elkezdett verseket írni, és egyetemre akart menni. Nevelőapja viszont azt szerette volna, ha a családi üzletet viszi tovább, s amikor mégis beiratkozott a charlottesville-i egyetemre, megvonta tőle támogatását. Poe kártyázással akart pénzt keresni, de csak vesztett, 1826 decemberében el kellett hagynia az egyetemet.
1827 márciusában beállt katonának, ebben az évben jelent meg első verseskötete Tamerlán és más költemények címmel. 1829 áprilisában már tiszthelyettes volt, beiratkozott a West Point-i tiszti akadémiára, és Baltimore-ba költözött apai nagynénjéhez, aki élete végéig biztos érzelmi támasza maradt. A katonai pályából gyorsan kiábrándult, 1831 februárjában menesztették is az akadémiáról.
Baltimore-ba visszatérve írta első novelláit, 1833-ban a Palackban talált kézirat című elbeszélésével száz dollárt nyert egy pályázaton. Az egyik bíráló, egy richmondi lap kiadója felkarolta, és 1835-ben szerkesztőnek szerződtette. Az 1831 és 1835 közötti időszak a művészi beérés és az érzelmi biztonság kora volt Poe életében: meghitt nyugalomban élt nagynénje házában.
„A legnotóriusabb balszerencsét is legyőzi végül a bölcsesség fáradhatatlan bátorsága – mint ahogy a legmakacsabb vár is megadja magát, ha az ostromló ébersége nem ismer lankadást.” (Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet)
1836-ban hatósági engedéllyel elvette 14 éves unokahúgát, akinek születési évszámát egy évvel korábbra hamisította. New Yorkba költöztek, ahol saját lapot szeretett volna indítani, de nem sikerült megszereznie a szükséges pénzt, s 1838-ban megjelent egyetlen regénye, az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése. A lapalapítás kudarca után Philadelphiában éltek, ahol egy magazinnál lett szerkesztő, de mivel összekülönbözött a főszerkesztővel, elbocsátották. 1840-ben látott napvilágot novelláinak első, kétkötetes gyűjteménye, melyben olyan remek írások találhatók, mint az Usher-ház vége, a Ligeia és a Berenice.
1841-42-ben a Graham’s Magazine irodalmi szerkesztőjeként dolgozott, itt jelent meg a detektívtörténet műfaját megteremtő Morgue utcai kettős gyilkosság című novellája. A detektívnovellában lép színre minden detektívek „őse”, Dupin, a zseniális nyomozó, aki jól tudja, hogy a „a valóságban a lehetetlenség nem bizonyulhat lehetetlennek”, és hideg logikával, kiváló elemzőképességgel a legnagyobb rejtélyekről is képes fellebbenteni a fátylat. Ezek az évek sikert és viszonylagos anyagi biztonságot hoztak számára, de amikor feleségén jelentkeztek a tüdőbaj első tünetei, a remény és a kétségbeesés között vergődő író – már nem először – az ivásba menekült.
„Azok a szellemi tulajdonságok, amelyeket elemzőnek szoktak nevezni, önmagukban véve nehezen elemezhetők. Igazában csak hatásukban tudjuk értékelni őket. Többek közt azzal is tisztában vagyunk, hogy akikben megvan ez a képesség, ha az rendkívüli, nagy örömüket lelik benne. Amint az erős ember is szereti kifejteni testi képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az „elemző” lelket a megfejtés lelki feladata. A leghétköznapibb időtöltésben is örömét leli, ha az működésbe hozza e képességét. Szereti a rejtvényeket, a szójátékot, a titkosírást – és megoldásai olyan sziporkázók és ötletesek, hogy az egyszerű ember szinte természetfeletti csodát lát bennük. Az elért eredmények, amelyekhez szigorú módszeresség és következtetés útján jutott, a valóságban pusztán az intuíció szülötteinek látszanak.” (Edgar Allan Poe: Morgue utcai kettős gyilkosság)
1842 és 1849 között kevesebbet írt, de ekkor születtek igazán nagy művei. 1843-ban jelent meg Az aranybogár és egy gyűjteményes kötete, Edgar Allan Poe prózai költeményei. A következő évben jelent meg A holló című verse, amelyet magyarra olyan kiváló költők is lefordítottak, mint Babits Mihály, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső. Poe 1844-től a New York-i Evening Mirror szerkesztője volt, a következő évben könyvei tiszteletdíjából, régi álmát beteljesítve, megvásárolta a Broadway Journalt, de a lap gyorsan tönkrement. Felesége 1847-ben tuberkulózisban meghalt, s Poe-t fásultság, a közelgő halál tudata kerítette hatalmába. 1848-ban megírta az Ulalume-ot és a Lee Annácskát, legnépszerűbb lírai darabjait.
Utolsó nagy érzelmi fellángolásaként 1849 nyarán eljegyezte ifjúkori szerelmét, de a házasság már nem jött létre: 1849. október 3-án az írót eszméletlenül találták egy baltimore-i utcán, és négy nappal később eszméletét alig visszanyerve meghalt, máig sem tudni, delírium vagy veszettség okozta-e korai halálát.
Művei és élete számos művészeti és tudományos műfajra hatással van. Legutóbb James McTeigue rendezésében és John Cusack főszereplésével A Holló című filmben köszönt vissza ránk. A sztoriban amikor a 19. századi Baltimore-ban egy anya és lánya brutális gyilkosság áldozata lesz, Emmett Fields nyomozó megdöbbentő felfedezést tesz: a bűntény egy fiktív esetre emlékeztet, amiről gyomorforgató részletességgel számolt be a helyi újság a társadalom margóján tengődő író, Edgar Allan Poe egyik történeteként. Miközben a rendőrség magát Poe-t is kihallgatja, újabb embertelen gyilkosság történik, amit egy másik népszerű Poe-sztori ihletett.
Miután rájön, hogy az eszelős sorozatgyilkos Poe elbeszéléseit használja véres hadjárata alapjául, Fields igénybe veszi az író segítségét az őrült megállításához. Amikor kiderül, hogy egy Poe-hoz közel álló személy lehet a következő áldozat, magasabb lesz a tét, és a detektívtörténet műfajának feltalálója élesíti saját okfejtő képességeit, hogy megoldja az ügyet, mielőtt túl késő lenne.
