A XIX. század derekára adva volt már minden, csak az hiányzott, aki a receptet kikeveri, és felmutatja az új műfajt: a krimit. Az amerikai irodalom és a detektívregény egyik „atyja”, Edgar Allan Poe amerikai író, költő 205 éve született.
Sok elme és írói kéz munkált a detektívtörténet kialakításán, ha gyakorlati szükségből mégis keresni kell valakit, akire ujjal rámutathatunk: íme, az új műfaj megteremtője: Edgar Allan Poe, egy delirium tremensbe süllyedt ragyogó elme, a XIX. századi amerikai irodalom egyik legkiemelkedőbb egyénisége. Poe számára a logika esztétikai értékkel bírt: a tények elrendezése, a következtetések levonása egyenértékű a komponálással. A detektívtörténet technikáját egyébként nemcsak szépprózai művek írásában alkalmazta, hanem az esszé műfajában is, például A műalkotás című elemzésében a mesterdetektív észjárásával, lenyűgöző írói bravúrral bogozza ki A holló című versének születési körülményeit.
Edgar Allan Poe: A holló
(részlet)
„Látnok!”, búgtam, „szörnyű látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Hogyha istent úgy félsz, mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám,
Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?”
S szólt a Holló: „Soha már!”
(Tóth Árpád fordítása)
Az amerikai irodalom és a detektívregény egyik „atyja”, Edgar Allan Poe 1809. január 19-én született. Vándorszínész szülőktől, út közben született Bostonban. Édesanyja korán meghalt, apja a három gyermeket jómódú richmondi családokhoz adta ki. Edgar egy John Allan nevű dohány-nagykereskedő házába került, akinek felesége sajátjaként szerette a kisfiút. Öt évig Angliában éltek, ahol Edgar egy kiváló magániskolában tanult, Richmondba visszatérve pedig a tehetős déli úriemberek életét élte. Beiratkozott a charlottesville-i egyetemre, ahonnan kártyaadósság miatt távozni kényszerült.
1827-ben jelent meg első verseskötete Tamerlán és más költemények címmel. Ebben az évben Bostonban beállt közlegénynek az amerikai hadseregbe, majd két év után kilépett, s a West Point-i tiszti akadémiára iratkozott be, innen 1831-be menesztették. Baltimore-ba költözött, ahol megírta első novelláit, amelyek egy philadelphiai napilapban jelentek meg. 1833-ban a Palackban talált kézirat című novellájával száz dollárt nyert egy pályázaton, s a richmondi Southern Literary Messenger tulajdonosa maga mellé vette szerkesztőnek.
Az 1831 és 1835 közötti időszak a művészi beérés és az érzelmi biztonság kora volt életében: meghitt nyugalomban élt nagynénje házában, s annak lányát, Virginiát tanítgatta nagy örömmel. 1836-ban hatósági engedéllyel feleségül vette tizennégy éves unokahúgát, egy évvel korábbra hamisítva a lány születési dátumát. New Yorkba költöztek, ahol saját lapot szeretett volna indítani, de nem volt hozzá tőkéje. 1838 júliusában jelent meg egyetlen regénye, az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése.
A krimi borgőzös alkotója
New York után Philadelphia következett, ahol a különböző magazinok szerkesztője volt. 1840-ben megjelent novelláinak első, kétkötetes gyűjteménye, amelyben olyan remek írások találhatók, mint az Usher-ház vége, a Ligeia és a Berenice. A Graham’s Magazine-ban jelent meg a detektívtörténet műfaját megteremtő Morgue utcai kettős gyilkosság című novellája. Ezek az évek sikert és viszonylagos anyagi biztonságot hoztak számára, ezt azonban beárnyékolta felesége tüdőbaja. Poe a remény és a kétségbeesés közt vergődve ivással próbálta tompítani fájdalmát.
Poe két írói-emberi tulajdonsága kiválóan alkalmassá tette őt arra, hogy vállalkozhasson a detektívregény műfajának teremtésre: kivételes érzékenysége a misztikus, a rejtély iránt és káprázatos tehetsége a deduktív gondolkodáshoz. Rendkívül olvasott volt és fantáziája kimeríthetetlen. Legfőbb tulajdonsága kivételes analitikai tehetsége. A világ, a jelenségek megismerésének és megértésének módszerét A Morgue utcai kettős gyilkosság című novellában a következőkben foglalja össze: „Az igazság nincs mindig a kút fenekén. Sőt, ami a fontos dolgokat illeti, én azt vallom, hogy mindig a felszínen lebegnek. A mélység ugyan lent van a völgyben, de a hegycsúcsról pillanthatjuk meg… Egybevágó események – gyakran ez a nagy szikla állja el azoknak a gondolkodóknak tiszta látását, akik nem nevelkednek a valószínűség számítás elméletén, azon az elméleten, amelynek az emberi kutatás legdicsőbb eredményeit és ezek legdicsőbb magyarázatait köszönhetjük.”
Versei, novellái bizonyítják, hogy egyszerre két pegazuson tudott lovagolni: a félelem, a sötét szenvedély, a borzongató rejtély fekete paripáját éppoly biztonsággal ülte meg, mint a tiszta logikájú okfejtésnek, az elme száguldó világosságának képzeletbeli ménjét.
Három valóságos detektívtörténetéhez – A Morgue utcai kettős gyilkosság, Marie Roget rejtelmes esete, Az ellopott levél, amelyeknek közös hőse az első európai mesterdetektív, C. August Dupin – egyesek még kettőt sorolnak: Az aranybogár s a Te vagy a gyilkos! címűeket. Ezekben a történetekben, mondhatni, törvényalkotó tevékenységet folytatott. Írói gyakorlatával afféle tízparancsolatot adott a műfaj későbbi művelői számára. A két világháború között többen megkísérelték a detektívtörténet-írás szabályainak kodifikálását, persze Poe elvei alapján, aki majdnem mindent feltalált abból, amit ma e műfaj jegyeiként ismerünk.
1842-től 1849-ig keveset írt, de ekkor születtek igazi nagy művei, megjelent Az aranybogár című kötete, s A holló, amelyet magyarra olyan kiváló költők is lefordítottak mint Babits Mihály, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső. 1844-től New Yorkban éltek, Poe az Evening Mirror szerkesztője volt. 1847-ben meghalt Virginia, a gyászból születtek Poe legszebb lírai darabjai, az Ulalume és a Lee Annácska.
Életének utolsó nagy érzelmi fellángolásaként 1849 nyarán eljegyezte ifjúkori szerelmét, ám a házasság Poe halála miatt meghiúsult. Halálos delírium vagy talán veszettség okozta halálát? Tény, hogy 1849. október 3-án egy baltimore-i utcán eszméletlen állapotban találtak rá, s október 7-én hajnalban meghalt.
Poe örök értéke
2009 decemberében százhúszmillió forintnyi összegért, azaz pontosan 662.500 dollárét kelt el Edgar Allan Poe első kötetének, ma már ritkaságnak számító példánya. Az árverésre bocsátott példányt megviselte az idő, bekoszolódott és molyrágta. Mindezek ellenére a gyűjtők számára óriási értéket képvisel. A kötetben szereplő művek közül kiemelkedik a Tamerlane című vers. A 403 soros költemény egy halálos ágyán fekvő keleti uralkodóról szól, aki az egész életén végigvonuló, hódító csaták helyett csak azt bánja, hogy elvesztette élete szerelmét. A versben már felismerhetők Poe későbbi stílusjegyei.
