Tóth Árpád érzékeny tapintatosságát mutatja be a következő történet, melyet a költő lányának, Tóth Eszternek sokszor elmesélt az édesanyja…
Egyik tátrafüredi tartózkodásuk alkalmával séta közben Tóth Árpád felesége, Lichtmann Anna, vagyis Annuska a hegyek felé vezető mellékútra akart befordulni. A költő azonban megállította. Tóth Eszter így írja le a történetet:
– Arra nem megyünk.
– Miért nem? – csodálkozott anyám.
– Ott vannak a bérszánkák.
– Hát aztán?
– Ha arrafelé tartunk – hangzott a magyarázat -, a kocsisok azt hiszik, be akarunk szállni. Mikor pedig továbbhaladunk, csalódást fognak érezni az elmaradt fuvar miatt. Nem akarok hiábavaló reményeket kelteni bennük.”
Forrás: Tóth Eszter: Családi emlékek, Magvető
