Sherlock Holmes szülőatyja, Sir Arthur Conan Doyle egyszer Franciaországban töltötte nyári szabadságát. A már világhíres író igyekezett inkognitóban utazni, de persze magában alig várta, hogy felismerjék.
Amikor hazafelé utazott, Párizsban mélyen a szemébe húzta kalapját, és beszállt egy bérkocsiba.
– Hová vihetem, Sir Arthur Conan Doyle? – kérdezte a kocsis.
– Találkoztunk már valamikor, hogy tudja a nevem? – kérdezte a meghökkent író.
– Nem, uram még sosem. Viszont olvastam az újságban, hogy Marseille-ben töltötte a szabadságát, és hát ez az a hely, ahol a Marseille-ből érkezők szoktak kocsit fogni. A napbarnított bőre azt sugallta, hogy éppen vakációról tér haza. A ruhája alapján egyből látni Önön, hogy angol és nem francia. Ezeket a részinformációkat összerakva végül arra a következtetésre jutottam, hogy Ön csakis Sir Arthur Conan Doyle lehet.
– Ez fantasztikus. Ön olyan vaslogikával rendelkezik, mint az általam kitalált Sherlock Holmes! – lelkendezett az író, feledve titkolózását.
– Ugyan, ez azért túlzás – szerénykedett a taxis. – Az is sokat segített, hogy az egyik bőröndjén ott volt a neve.
