Liptai Imre több ismert színdarab szerzője 1912-től 1919-ig a Pesti Napló felelős szerkesztője volt. A feladat azonban csak gátolta írói törekvéseit, ezért meg is vált a szerkesztői állástól csakúgy, mint a hirlapírástól és az Apolló-kabarónak kezdett egyfelvonásos darabokat írni.
Liptai, aki már befutott színdarab író volt akkoriban (Rossz pénz nem vész el, A jó fiú, A pesti asszony, Kegyelmes uram), úgy tapasztalta, hogy a szerkesztői problémák legsúlyosabbika nem is a cikkek írása, hanem az olvasása. Nem egyszer előfordult, hogy munkaidő lejárta után egy nagyobb író-társaságban, ahol „civilek” is szép számmal voltak, az újsgácsinálás kulisszatitkait boncolgatták.
– Az újság – mondta az egyik „olvasó” – tulajdonképpen úgy készül, hogy minden rovatvezető az őt illető részt olvassa el belőle. Ki a vezércikket, ki a napihírt, ki a tálcát, ki a riportot, ki az apróhirdetést. Alig hiszem, hogy a szerkesztőn kívül volna ember, aki az egész újságot, első betűtől az utolsóig, végigolvasná…
– Nem kis dolog lehet az – fordult egy másik „olvasó” Liptai Imréhez, a Pesti Napló felelős szerkesztőjéhez. -, hogy valaki naponta végigolvassa, amit lenyomnak az újságba!
– Semmiség! – legyintett Liptai. – Azt elolvasni, amit lenyomtatnak az újságba, nem nehéz. De amit nem nyomtatnak le…! Mert azt is el kell olvasni. És az a keserves…!
