Kolozsvári Andor, a huszadik század egyik neves bohém művésze, aki festőként, plakáttervezőként, színészként, színpadi szerzőként és forgatókönyvíróként egyaránt nevet szerzett, adta közre a következő anekdotát a világhírűvé vált Verebes Ernőről.
A húszas évek idején történt. Ott ülök a New York kávéházban, a ”Kövessy-vár” törzsasztalánál. A ”vár” tagjai színészek, írók, újságírók, zeneszerzők. Itt szürcsölgettük délutáni feketénket.
Egy alkalommal többéves berlini tartózkodás után, európai filmsikerei teljében, amikor a világsajtó tele volt a róla szóló cikkekkel, megjelent Verebes Ernő. Köszönt és leült. Valamennyien úgy tettünk, mintha észre se vettük volna érkezését, mintha ott sem lenne.
Félóra elteltével Sebestyén Géza, az ugratásairól is nevezetes színigazgató odaszólt neki:
– Szervusz, Ernő. Régen láttalak! Vidéken voltál?
Mindenki nevetni kezdett…
