„Hugo V. Paris” címre egyszer tíz hordó rum érkezett Martinique szigetéről. A vámhivatal azonnal értesítette a küldeményről Victor Hugót, aki sietve hazavitette az egyik hordót…
Egy-egy hordóban ugyanis 300 liter rum volt. Két hónap múlva Victor Hugo hazavitette a második és később a harmadik hordó rumot is.
Ekkor azonban nem várt fordulat történt. A vámhivatalban megjelent egy bizonyos Vincent Hugo nevű férfiú, és követelte, adják ki neki a címére érkezett tíz hordó rumot. Erre hatalmas felfordulás támadt a vámhivatalban. A rosszkor jött embernek megmagyarázták, hogy a szállítólevélen keresztnevének csupán a kezdőbetűje volt feltüntetve, és a közelebbi cím is hiányzott. Tehát jogosan hitték, hogy a küldemény a híres írót illeti.
– A költő három rumot el is fogyasztott – magyarázták a vámosok.
Az igazi címzettet elöntötte a méreg:
– No hát akkor önök fizetik meg az árát. Azonnal megyek az ügyvédemhez.
A vámhivatal valóban kártérítésre kötelezték.
Victor Hugo teljesen kimaradt a történtekből, mert jóhiszeműségéhez kétség sem férhetett. Joggal gondolhatta ugyanis, hogy a kérdéses tíz hordó rumot valamelyik martinique-i tisztelője küldte neki ajándékba. Csak azt nem tudta a vámtiszteknek megmagyarázni, hogyan fogyaszthatott el három hónap alatt 900 liter rumot.
Később derült fény a rum titkára.
A költő egy borkereskedőnek engedte át a rumot, fenséges burgundi borért cserébe.
