Előfordul, hogy egy professzor nem tud kifogástalanul magyarul…
Krenner József ősi budai német családból származott; s bár itthon, hazájában töltötte egész életét, s negyven éven át tanított az egyetemen, nem tudott kifogástalanul megtanulni magyarul.
Magyar beszédének hiányosságai miatt néha egészen furcsa dolgokat mondott előadásain. Egy téli napon a gyéren fűtött teremben vacogtak a diákok, lányok is, fiúk is. Bejön a professzor, látja, hogy a padokban szétszórtan ülő hallgatóság fázik. Jószerével azt akarta tanácsolni, hogy a tágas teremben húzódjanak összébb. Ez a felszólítása ilyenféleképpen sikerült:
– Na, tudjonak, üljenek egymás rakására!
Más alkalommal a híres knyahinyai meteoritról beszélt.
Azt mondta:
– Hát tudjonak: durranásszerű dörrenéssel ért a földre.
Máskor meg így magyarázott:
– Tudjon, ha a kalcit leöntök sósavval, elkezd pezsgőzni. (Pezsegni helyett.)
Vagy:
– Ha piritet acéllal ütögetek, az szikra csahol. (Csihol helyett.)
Egy gyászeset alkalmával így kondoleált:
– Fogadd őszinte részvényemet!
A tanársegédjétől így kérte egyszer azt a hosszú nádpálcát, amellyel a fali ábrákon mutogatni szokott:
– Adja ide azt a póznát – rudat – gerendát!
