Gyerekkorában Woolf alaposan összeakasztotta bajszát a híres francia szobrászművésszel, Auguste Rodinnel.
Amikor éppen jó passzban volt, Virginia Woolf örömmel élt társadalmi életet, már gyerekkorában is. Ilyenkor megállás nélkül beszélt, csacsogott, mindent megérintett, pakolgatott. Az efféle kiszámíthatatlan viselkedés minden bizonnyal óriási megdöbbenést váltott ki az őt amúgy visszahúzódónak, tartózkodónak ismerőkből.
Egyszer baráti társaságban meglátogatta Auguste Rodint a műtermében, ahol kifejezetten felhívták rá a figyelmét, hogy hagyja békén a letakart, befejezetlen alkotásokat.
Mint mindig, Virginia ezúttal is majd’ megveszett, hogy dacoljon a rákényszerített korlátozásokkal, így azonnal nekiállt kicsomagolni az egyik szobrot, mire Rodin a legenda szerint arcul legyintette.
