„Érdekes, hogy a való világ színei csak akkor igazán valószerűek, ha vásznon vígyeli az ember.” A Gépnarancs szerzője a kortárs angol irodalom egyik legjelentősebb és legtermékenyebb alkotója volt. Anthony Burgess 20 éve halt meg.
A húsz éve, 1993. november 22-én elhunyt és 1917. február 25-én Manchesterben született John Anthony Burgess Wilson, írói nevén Anthony Burgess az elmúlt évtizedek egyik legnépszerűbb angol regényírója volt. Hallatlanul termékeny: több mint 50 művet alkotott.
1956-ban megjelent első regényében, a Time for a Tiger-ben (Tigrisnek való idő) távol-keleti élményeit meséli el. Regényei nagyrészt a modern civilizáció értékeket romboló hatására figyelmeztetnek. Legvitatottabb remekműve, az 1962-ben született A Clockwork Orange (Gépnarancs), az értelem nélküli erőszakot ítéli el. A regényt, amelyet Stanley Kubrick filmesített meg, megtörtént esemény ihlette, amelyen az író soha nem tudta magát túltenni: a második világháború alatt állapotos első feleségét csavargók meggyilkolták.
Egy tenyér ha csattan és Beteg a doktor című regényei alapján is ismerhet a magyar olvasó, leghíresebb műve a Gépnarancs. 1962-ben látott napvilágot, s azóta mit sem veszített aktualitásából. Nemcsak mert cselekménye a pontosan meg nem határozott jövőben játszódik, hanem mert Burgess írói képzelete és nyelvteremtő zsenialitása a napi politikánál is, a múló irodalmi divatoknál is időtállóbb.
Az 1980-as Földi hatalmak, amelyet Anthony Burgess maga is legfontosabb regényének tekintett, az elmúlt évszázad sajátos krónikája: az itt ábrázolt huszadik században majdnem minden ugyanúgy történt, mint abban, amelyet ismerni vélünk, néhány ponton azonban – például a katolikus egyház történetében – másként alakultak a dolgok, s így a regény mindvégig furcsa, megjósolhatatlan viszonyban áll az általunk ismert történelemmel.
Esszéírói és életrajzírói munkássága mellett – egyebek között Joyce, Shakespeare és Hemingway életéről és műveiről jelentek meg tanulmányai – Burgess a zene iránt is érdeklődött: több szimfóniát, concertót és zenés vígjátékot szerzett.
Anthony Burgess, a kortárs angol irodalom egyik legjelentősebb és legtermékenyebb alkotója hosszas betegség után 76 éves korában Londonban hunyt el.
A Gépnarancs és Kubrick
A 60-as évek erkölcsi válságát, és az új generáció kritikus szemléletét felvállaló alkotás már megjelenésekor a nem kívánatos filmek listájára került a Gébnarancs című Burgess-regényből készült film, Kubrick maga vonta vissza a terjesztésből.
„– Senki se akarja megmondani, mi a hasznom nekem mindebből. Megkínoztak a börtönben, az otthonomból kihajítottak a saját szüleim meg az a mocskos nagyképű lakó, vénemberek összevertek, a milicilik majdnem megöltek – mi lesz énvelem? – Mire a Rubinstein nevű csolovek:
– Meg fogod látni, fiú, hogy a Párt nem marad hálátlan. Nem bizony. Nagyon kellemes kis meglepetésben lesz részed, ha majd végzünk ezzel az egésszel.”
Az Anthony Burgess azonos című regénye alapján 1972-ben készült Kubrick-mű az erőszak könyörtelen ábrázolásával, az addig nem szalonképes társadalmi kérdések felvetésével új fejezetet nyitott a brit filmgyártásban. A konzervatív angol közvélemény megrökönyödéssel fogadta a film első bemutatóját, és az első pillanattól megindított támadások hatására a rendező néhány hónap múlva önként vonta vissza művét a brit mozikból és a kölcsönzőkből. A betiltást csak 1999-ben, a filmes halála után oldották fel.
A történet központi figurájának, a nagyvárosi galerivezér Alex de Large-nak az életfilozófiája kimerül az öncélú erőszakban, a lányok megbecstelenítésében és Beethoven muzsikájának élvezetében. (Az erőszak és a klasszikus zene összekapcsolását tudta legkevésbé feldolgozni a filmes kritika.)
„Igen igen igen, erről volt szó. A fiatalság letelik, ó, igen. De a fiatalság bizonyos értelemben csakolyan, mintha állat volnál. Nem, nem is annyira állat, inkább ilyen málenkij játék, amit az utcán árulnak, kicsi csolovek bádogból, belül egy rugóval, kívül egy felhúzóval, grrr grrr grrr felhúzzák, az meg igyol, jár, ó testvéreim. De csak egyenes vonalban tud igyolni, és bang, nekimegy a dolgoknak, bang bang, és nem tehet róla. Fiatalnak lenni annyi, hogy egy ilyen málenkij gép az ember.”
Annak ellenére, hogy a szigetországban csupán néhány hónapig volt megtekinthető, a Gépnarancs a kultuszfilmek közé emelkedett, és kalózkiadásai azóta több generáció számára nyújtottak meghatározó élményt. A főszereplőt alakító Malcolm McDowell színészi karrierjének különösen gyors indulását is e műnek köszönheti. Hatással volt a fiatalok öltözködési stílusára, csakúgy mint a filmbeli galeri által használt, orosz szóátvételekkel operáló angol jassznyelv a londoni srácok nyelvhasználatára.
