„A vallás nem nyerheti vissza régi erejét, amíg nem képes úgy szembenézni a változásokkal, mint a tudomány. A vallás mindig támad vagy védekezik.” A 115 éve született Arthur Koestler magyar származású író egyszerre küzdött szóval és tettel az európai XX. századi totális ideológia és állam ellen.
Arthur Koestler 1905. szeptember 5-én született Budapesten. A család 1919-ben Bécsbe költözött. Zsidó származásúként a cionizmus ügye mellé állt, 1926-ban kivándorolt Palesztinába, pár évvel később visszatért Európába, élt Párizsban, majd Berlinben, ahol a német kommunista pártba is belépett. A Szovjetunióba is eljutott, ám az ideológia és a valóság közötti mély szakadék megingatta hitét.
A fasizmust és a kommunizmust egyaránt megvető író a spanyol polgárháborúból is tudósított, fogságba is esett, halálra ítélték és kis híján kivégezték. A falangisták börtönében átélteket később a Sötétség délben című könyvében is felhasználta, polgárháborús élményeit a Spanyol Testamentum címmel jelentette meg.
A Sötétség délben című regényével világhírűvé vált magyar származású író szerteágazó munkásságában kitüntetett helyet foglal el immár klasszikussá vált tudománytörténeti-tudományfilozófiai műve, az Alvajárók, amelyben az univerzumról alkotott kép változását, a csillagászat és a fizika kialakulását vizsgálja a babiloniaktól Newtonig. Miközben átfogó történelmi, tudományos és filozófiai ismeretekkel megrajzolja az adott korszak kulturális képét, és bemutatja azokat a kiválasztott személyiségeket – Kopernikuszt, Tycho de Brahét, Keplert, Galileit-, akiknek a tudományos gondolat fejlődése köszönhető, a szerző korszerű tudományképet sugall.
„A tudomány haladását általában egyenes vonalú, józanul töretlen fejlődési folyamatnak tekintjük – írja –, holott nagyon is szabálytalan, olykor a politikai gondolkodás evolúciójánál is cikcakkosabb csapást követ. Különösen a kozmológiai elméletek fejlődése nevezhető – túlzás nélkül – a kollektív megszállottság és kiegyensúlyozott skizofrénia történetének, s az útvonalát meghatározó egyes felfedezések és felismerések inkább tűnnek egy holdkóros, mint egy elektronikus agy produktumainak. Amikor Kopernikuszt vagy Galileit lesegítettem a talapzatról, ahová a tudományos mitográfia állította őket, nem az volt a célom, hogy lealacsonyítsam őket, csupán hogy teremtő gondolkodásukba bepillantsak. Nem bánom azonban azt sem, ha a kaland melléktermékeként szembekerülök a legendával, mely szerint a Tudomány józan és szikár, a Tudósok pedig higgadtabbak és szenvedélyektől mentesebbek másoknál (aminek folytán a világ dolgainak irányításában vezető szerepet kellene játszaniuk), és képesek maguknak és kortársaiknak megfelelően racionális megoldásokat nyújtani a más eredetű etikai ítéletek helyett.
Szándékom volt, hogy e bonyolult tárgykört az átlagolvasó számára hozzáférhetővé tegyem, de remélem, hogy az egyetemi ifjúság is haszonnal forgatja majd könyvemet.”
Angliába visszatérve 1939-ben jelent meg első politikai regénye Gladiátor címmel. A második világháború Franciaországban érte, ahol hónapokra internálták, s csak 1940-ben engedték szabadon. Ezt követően írta meg a Sötétség délbent, a totális diktatúrát bemutató könyv a francia fordítás 1945-ös megjelenését követően tett szert világhírnévre. Az antikommunista művet A jógi és a komisszár című, 1945-ben megjelent esszégyűjtemény követte, amelyben Gandhit és Lenint állította szembe egymással. 1952-ben és 1954-ben jelent meg két önéletrajzi kötete.
Az 1956-os magyar forradalom után nemzetközi színtéren próbálta felhívni a figyelmet a bebörtönzött magyar írókra. Később egyre inkább elfordult a politikától, a japán és az indiai misztikum felé sodródott, komolyan érdeklődött a parapszichológia iránt. A Parkinson-kórral és leukémiával küszködő idős író 1983. március 3-án feleségével együtt követett el öngyilkosságot.
