Bacsák György tudós, az utolsó magyar polihisztorok egyike – író, jogtanácsos, festőművész, csillagász, geológus, régész, a földtudományok akadémiai doktora 45 éve halt meg.
Bacsák György 1870. június 5-én született Pozsonyban. Elemi iskoláit németül végezte, majd a pozsonyi gimnáziumban tanult, ahol megszerette a mennyiségtant és a fizikát. Az érettségi után – a családi hagyomány szerint – jogász, illetőleg ügyvéd lett. Jogászdoktori oklevelét a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán vette át. Időközben Budapesten és Münchenben elvégezte a festőakadémiát. 1892 és 1896 között főként tájképeket festett, és a Képzőművészeti Társaság kiállításain szerepelt.
Élete első ötven évében jószágkormányzóként dolgozott. A második ötvenet a diluviumnak, az eljegesedések korának szentelte. A tudományok felé Dokmányi Frigyes, a pozsonyi gimnázium fizika tanára terelte, aki egyik óráján az égi mechanikáról beszélt, felkeltve érdeklődését a csillagászat iránt. Autodidakta módon, napi munkája mellett szerezte meg a régészeti, geográfiai, csillagászati és matematikai ismereteket, amelyből élete második felében kiteljesedett munkássága táplálkozott.
Hetvenéves volt, amikor publikálni kezdett. A két világháború között számos előadást tartott, többek között a Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályában, meteorológiai társulatoknál, barlangkutatóknál, illetve a híres földrajztudós, ifjabb Lóczy Lajos kérésére a Földtani Intézetben. Magyar és német nyelvű tanulmányai sorra jelentek meg a csillagászati lapokban, a Meteorológiai Intézet folyóiratában és a Földtani Intézet lapjában.
1954-ben A pliocén és pleisztocén az égi mechanika megvilágításában címen hangzott el kandidátusi értekezése az Akadémián, amiért elnyerte a föld- és ásványtani tudományok doktora fokozatot. Tanulmányozta az égi mechanika mozgástörvényei és a jégkorszak összefüggéseit. Munkásságának legnagyobb eredménye az úgynevezett Milankovics-Bacsák-elmélet, amely a jégkorszak klasszikus magyarázatát foglalja össze. A teória lényege, hogy a pleisztocén kori eljegesedéseket csillagászati tényezők okozták. A Föld keringése során egyes pályaelemei szabályos ingadozásokat mutatnak. E változások befolyásolják a Földre jutó napenergia tér- és időbeli elosztását. Különböző földrajzi szélességeken alapvetően módosulhat a hőháztartás mérlege, amely jégkorszakok kialakulását is okozhatja. (Összesen hat dolgozatot jelentetett meg ebben a tárgykörben.)
1970. március 4-én Fonyód-Bélatelepen hunyt el. A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyarhoni társulat saját halottjának tekintette.
