70 éve, 1951. február 12-én halt meg Bajor Gizi Kossuth-díjas színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja, a múlt század első felének egyik legnagyobb színészegyénisége. A legendás színésznő halálát máig titkok övezik. Egy elborult elméjű férj, öngyilkosság vagy összeesküvés állt a háttérben?
Ha lehet a huszadik század első felének Magyarországán sztárról beszélni, ő az volt. Minden lélegzetvétele érdekelte a közönséget, de Bajor Gizi minden igyekezetével azon volt, hogy magánéletét megóvja a nyilvánosságtól. Az őt ostromló újságírókat mindig ugyanazokkal a szavakkal szerelte le: „Nézzenek meg a színpadon!”
Emberi jóságáról, segítőkészségéről legendákat meséltek. Nemcsak családja és legközelebbi hozzátartozói, hanem kollégái, sőt mindenki, aki rászorult, számíthatott rá. A vészterhes időkben zsidó származású férjén kívül saját óvóhelyén más menekülteket is bújtatott.
Beyer Gizella néven született 1893. május 19-én, szüleinek a Kálvin téren volt kávéháza. A színiakadémián 1914-ben végzett, nevét hamarosan Bayerre, majd Bayorra változtatta, aztán végleg a Bajornál maradt. Első szerződése a Nemzeti Színházhoz kötötte és élete végéig hű maradt az ország első társulatához, kivéve az 1924/1925-ös évadot, amikor a Magyar Színházban játszott.
Az 1920-as években már az ország egyik legünnepeltebb művésze volt, neve biztos sikert és száz előadáson felüli sorozatot jelentett. Alakításait a játékosság, drámai erő és humor mellett gondosan kidolgozott és tudatosan megszerkesztett játék, rendkívüli mimikai készség, kiváló beszédtechnika jellemezte.
Nagy szerepéhez, Kleopátrához hasonlóan a Nemzeti Színház vezető művészének, első Kossuth-díjas és Kiváló Művész címmel kitüntetett színésznőnknek a halálát mérgezés okozta. Amikor 70 évvel ezelőtt orvos férje halálos adag morfiuminjekciót adott be neki, majd önmagával is végzett, a tragikus hírt közlő rádió gyógyíthatatlan betegségről számolt be. Búcsúüzenetet egy orvosi vényen hagytak, „Így nem lehet tovább élni.” szöveggel.
Sokak szerint a nejét rajongással imádó fül-orr-gégész professzor, dr. Germán Tibor agydaganatot sejtett a színésznő rohamos hallásromlása mögött. Megműtötte, rendszeresen külföldi kollégákkal konzultált, és további szenvedésektől akarta megkímélni, amikor a szokásos napi B-vitamin injekció helyett mérget adott be számára azon a végzetes reggelen; míg korábbi, autogramnak szánt aláírását használta fel a búcsúüzenethez. A korabeli sajtó ma már nem található jegyzőkönyvekre hivatkozik. Eszerint az 57 éves Bajor nem volt beteg, férje viszont előrehaladott agykéregsorvadásban szenvedett.
A rejtély azóta is foglalkoztatja a kortársakat, újságírókat és a történészeket, számos szépirodalmi mű is feldolgozta a tragédiát. Sokan egyre kevésbé hisznek az egykori hivatalos változatnak és valódi kettős öngyilkosságot vagy politikai összeesküvést sejtenek. A klasszikus és modern szerepekben is brillírozó, ünnepelt színésznő évtizedekig a színházba járók kedvence volt, villájában pedig sok embernek nyújtott menedéket a háborús években, orvos férjét is ő bújtatta. Az évek múlásával folyamatosan ritkult körülötte a levegő a Nemzeti Színházban. Egyesek szerint férje – akinek már éltek rokonai Londonban – útlevelet próbált szerezni, de lebukott és mindkettőjüket kihallgatásra idézték be, mégpedig pontosan a tragikus február 12-ére.
Bajor Gizi holttestét a Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták fel, a temetés külsőségeiben Blaha Lujzáéhoz volt hasonló. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Tragikus halálának első évfordulóján budai villájában megnyílt a Bajor Gizi Színészmúzeum, melynek létrehozását a pályatárs, Gobbi Hilda kezdeményezte.
Utoljára az Ármány és szerelem hősnőjét játszotta, és így búcsúzott a színpadtól: „Elbocsátalak, gyermekeim – Lady Milford nincs többé… Isten veletek!”
