„Amit az ember gyerekkorában megtanult, azt nemigen felejti el. Vagy ha el is felejti, amikor kell, eszébe jut.” 100 éve született és 14 éve hunyt el Bálint Ágnes József Attila-díjas író-szerkesztő-dramaturg, a Magyar Televízió első gyermekműsor-szerkesztője, a magyar gyermek- és ifjúsági televíziós műsorkészítés egyik megalapozója.
Bálint Ágnes örökérvényű meséiben olyan értékek jelennek meg mint a humanitás, a család melege, a munka érdeme. A történetekből szelídség, béke, nyugalom árad.
Bálint Ágnes 1922. október 23-án a Duna mellett, Adonyban született, rengeteget úszott, ami szintén meghatározó lenyomatot hagyott alkotásaiban. Gondoljunk csak a közel negyvenéves rajzfilmre, a Vízipók-csodapókra, amelynek társszerzője, dramaturgja is volt.
Ahogy úszni, írni és olvasni is korán megtanult, melyben nagy szerepe lehetett annak, hogy édesanyja is írt meséket. Bálint Ágnes tehetségesen rajzolt, tudását a Wiener Frauenakademie nevű művészeti iskolában fejlesztette, ahol plakát- és könyvillusztráció-rajzolást is tanult. Gyermekkorában kezdett meséket írni.
Első publikációja a Magyar Úriasszonyok című folyóirat mellékletében a Fánni, a modern tündér címmel jelent meg folytatásokban, 1936-ban. Első meseregényét, Az elvarázsolt egérkisasszonyt tizenkilenc éves korában adta ki a Dante Kiadó. Ez a kötet a mai napig kapható.
„Este azon gondolkoztam, mi lehet az ember tanulás nélkül. Nem jutott az eszembe semmi olyan, ami nekem megfelelne. Pedig már borzalmasan unom a tanulást.” (Bálint Ágnes: Szeleburdi család)
1958–1986-ig dolgozott a Magyar Televíziónak előbb szerkesztőként, 1965-86-ban főmunkatársként, neki köszönhetjük a tévémacit, a Kukori és Kotkodát, a Mi újság a Futrinka utcában? című bábfilm lakóit, továbbá a Mazsolát és a Frakkot is. A Bálint Ágnes által írt Mazsola-sorozat 1963-ban került képernyőre, majd 1969-ben a Mazsola és Tádé című sorozattal folytatódott. A mese rögtön a nézők szívébe lopta magát, rengeteg képeslap érkezett a Szabadság térre – emlékeztetett Papp Dániel, hozzátéve: unikális és míves bélyegblokk készült a sorozat főhőseiről.
Ő teremtette meg a gyermekműsorok alapjait, s ő indította el a tévé esti meseműsorát is.
1967-től szerkesztette a Kuckó című ismeretterjesztő műsort. Sokat írt a Rádiónak is – onnan indult el A szeleburdi család – amelyből könyv és két játékfilm is készült – is.
Gyermekei elmondása szerint a televíziós munkája volt az, ahol igazán elemében érezte magát. Élvezte, hogy munkatársaival közösen megvalósíthatja álmait, ötleteit, és egy harmonikus, gyerekeket és felnőtteket egyaránt elbűvölő mesevilágot teremthet.
A forgatókönyvek mellett képes- és mesekönyveket, mese-, valamint ifjúsági regényeket írt. Dramaturgként dolgozott Fekete István, Csukás István, Marék Veronika, Romhányi József, Tarbay Ede rajzfilmes adaptációin.
Az ő fordításában olvashattuk Babar és Garfield történeteit. Műveit német, orosz, japán, lett és szlovák nyelvre fordították le.
Számos népszerű meseregény, illetve televíziós és rádiós mesejáték – például a Mazsola, a Mi újság a Futrinka utcában, a Kukori és Kotkoda, a Vizipók, az Egy egér naplója, Frakk, a macskák réme – szerzője.
„Gyarapodott a szókincsünk is, mert ennek a régiségnek iszkába a neve. Úgy jutottunk hozzá, hogy Picurka belelépett a bokrok között, mikor fürdeni ment. Visított, mint egy malac, nagymama majdnem leejtett egy tál levest ijedtében.” (Bálint Ágnes: Szeleburdi család)
Több mesekönyvét kiadták Németországban, Lengyelországban és az akkori Szovjetunióban, Csehszlovákiában. 1975-ben József Attila-díjjal tüntették ki. 2006-ban megkapta a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) életműdíját.
A Móra Kiadó az ünnepi év alkalmából különleges bind up-kiadványt jelentet meg a Kukori és Kotkoda című meséből.
Megjelent művei: Fáni, a modern tündér (meseregény, 1937), Az elvarázsolt egérkisasszony (meseregény, 1941), Cimborák (meseregény, 1942), Foltoskönyökű (meseregény, 1962), Mazsola (mesekönyv, 1965), Mi újság a Futrinka utcában? (meseregény, 1966), Megint Mazsola (mesekönyv, 1966), A szitakötők szigetén (mesék, 1969), Brúnó kapitány (verses képeskönyv, 1970), Mazsola és Tádé (mesekönyv, 1971), Frakk, a macskák réme (gyermekregény, 1973), Iskola a faliszekrényben (meseregény, 1975), Labdarózsa (gyermekregény, 1976), A repülő dívány (ifjúsági regény, 1977), Szeleburdi család (ifjúsági regény, 1977), Hajónapló (ifjúsági regény, 1978), Frakk és a foci (gyermekregény, 1979), Koránkelő darázs (ifjúsági regény, 1979), Mazsola (mesekönyv, 1980), Jó éjszakát, Maci (képeskönyv, 1981), Labdarózsa lámpája (gyermekregény, 1981), Hol a cica? (képeskönyv, 1982), Lepke az írógépen (gyermektört., 1982), Bari, bari bárány (képeskönyv, 1983), Egy egér naplója (meseregény, 1983), Én vagyok a Tévé-maci (képeskönyv, 1983), Micsoda pók a vízipók (meseregény, 1985), Tündér a vonaton (meseregény, 1986), Madárfürdő (ifjúsági regény, 1988), Duruzsoló (mese, 1989), Gücülke és cimborái (meseregény, 1989), Vízitündér, Vízimanó (meseregény, 2000).
