Író, politikus, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező volt, otthonosan mozgott a báltermek, a kártyaszobák, a nagy vadászatok, a lóversenyek, a szerelmi és a politikai csatározások berkeiben. Gróf Bánffy Miklós 140 éve született.
Műveiben az erdélyi arisztokráciát hitelesen bemutató gróf Bánffy Miklós 1873. december 30-án erdélyi arisztokrata családban született Kolozsvárott. Ősei vezető szerepet játszottak Erdély történetében. Még diákkorában festeni tanult Székely Bertalantól. 1895-ben jogi doktorátust szerzett. Részt vett az erdélyi szövetkezeti mozgalom szervezésében. A fiumei tengerészeti hatóság fogalmazója volt, majd a földművelési minisztérium szaktudósítói hálózatának berlini csoportjában dolgozott.
1901-től 1906-ig szabadelvű képviselő volt, 1906-tól Kolozsvár és Kolozs megye főispánja, 1910-től pártonkívüli programmal Kolozsvár országgyűlési képviselője.
1912-től a budapesti Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, támogatta Bartók színpadi műveinek bemutatását. 1912-13-ban az Erdélyi Lapok főszerkesztője. 1918-ban felesküdött a Nemzeti Tanácsra. A Tanácsköztársaság idején visszavonult, majd Bécsbe utazott. 1921-22-ben Magyarország külügyminisztere volt.
1926-ban visszatért Erdélybe, ahol vezető szerepet töltött be az erdélyi magyar kulturális és szellemi élet mozgalmaiban. Észak-Erdély visszacsatolása után felsőházi tag volt, és az Erdélyi Helikon című lap főszerkesztőjeként tevékenykedett.
„Mimi megriadt, bár nem mutatta. Attól félt, hogy a házba mennek vissza, vissza abba a terembe, oda a zongorához. Félt viszontlátni azt a padocskát, ahol a művész vállára hajtotta a fejét, azt a helyet, ahol csókkal kínálta, azt a helyet, ahol őt a zene, a holdsugár és a szerelem akkora boldogsággal fonta be ma éjjel.” (Bánffy Miklós: Bűvös éjszaka)
Erdélyben részben kolozsvári palotájában, részben a hírneves bonchidai kastélyában élt. Az erdélyi református egyházkerület főgondnokaként Makkai Sándorpüspök oldalán szerepe volt a magyar felekezeti iskolák megvédésében, megtartásában és gyarapításában. Művei németül, olaszul, angolul és franciául is megjelentek. Nemcsak íróként, hanem grafikusként is maradandót alkotott, az Erdélyi Szépmíves Céh számos könyvét illusztrálta, többek között Tamási Áron műveit.
Zene, festészet, színpadi rendezés, szépirodalom egyaránt érdekelte. Szépirodalmi művei az epika és dráma területéről valók. Legnagyobb vállalkozása Erdélyi történet című nagyszabású trilógiája.
1950. június 6-án Budapesten hunyt el. 2001 decemberében nevét bejegyezték a Magyar Örökség Aranykönyvébe.
