Mindenki elolvashatja a viktoriánus kor költőnője, Elizabeth Barrett és későbbi férje, Robert Browning költő levelezését azáltal, hogy a levelek tulajdonosa feltette a világhálóra.
Az 573 levelet, amelyek végigkísérik megismerkedésüket, az udvarlást, virágot bontó szerelmüket és tiltott házasságkötésüket, nyomatott formában már olvashatták a költészetük iránt rajongók. Az eredeti, kézzel írott szerelmi levelezést azonban eddig csupán a massachusettsi Wellesley College kiállításának látogatói szemlélhették meg, ahol 1930 óta őrzik azokat.
Elizabeth Barrett (1806-1861) már majdnem harminckilenc éves vénkisasszony volt, amikor 1845-ben találkozott későbbi férjével, Robert Browninggal (1812-1889). Annak ellenére, hogy a tüdőbaj ágyhoz kötötte, Elizabeth szép és kora talán legműveltebb asszonya volt, az irodalomtörténet legnagyobb költőnői közé tartozik mind a mai napig. A szerelem ereje nagyban befolyásolta az egészségi állapotát, Elizabeth valósággal kivirágzott, noha apja a házasságkötés után a fogadalmához híven, a többi már házasságban élő gyermekéhez hasonlóan, kitagadta a családból. Mindkét család és minden orvos tiltakozik a házasság ellen, mégis ki tudják kényszeríteni az esküvőt. A szökés és a titkos esküvő után az ifjú pár az itáliai félszigetre költözött. Firenzében telepedtek le.
Elizabeth hosszú idő óta ismét otthon érezhette magát a Casa Guidinek keresztelt házban.
Mindketten ünnepelt és keresett költők voltak, és hatottak egymás művészetére. A férj hatására a feleség finom költészete komolyabbra mélyül, a feleség hatására a férj verselése finomabb, elegánsabb lesz. Több mint egy évtizedig tart ez a boldogság. 1849-ben született meg kisfia, Robert Barrett-Browning, akit Penini-nek becéztek. A költőnő, miután Itália nagy részét beutazta férjével és kisfiával, 1861-ben halt meg Firenzében, ott is temették el egy protestáns temetőben.
A főiskola jóvoltából éppen Valentin naptól érhetők el a világirodalom egyik legszebb szerelmi történetét elmesélő levelek a világhálón. Az érdeklődők a Wellesley College honlapján eredeti állapotában betűzhetik a megfakult tintát a töredezett papírlapokon. A digitális technika annyi segítséget azért nyújt, hogy a nehezen kivehető részeket nagyítani lehet. Barrett, a viktoriánus korszak egyik legismertebb költője krónikus tüdőbetegségben szenvedett, és már harmincas évei végén járt, amikor 1845-ben Browning először írt neki.
„Teljes szívemből szeretem a verseit, kedves Barrett kisasszony” – írta első levelében a költő. Öt hónapnyi levélváltás után találkoztak először személyesen. Majd több mint egyéves, szinte mindennapos levelezés után házasodtak össze csöndben és titokban 1846 szeptemberében. Barrett apja tilalma ellenére ment feleségül Browninghoz, s ezért a szigorú apa, aki a házassági tilalommal akarta egybetartani a családot, ki is tagadta, és soha többé nem állt szóba vele. A pár Olaszországba szökött Londonból az orvosok tanácsára, akik szerint ott várt a gyógyulás a költőnőre.
Barrett utolsó, 1846. szeptember 18-án kelt levelében azt írta Browningnak, hogy bár gondolkodott azon, hogy hátrahagyja a levelezést, mégis képtelen volt rá, és magával viszi a leveleket. A Wellesley világon egyedülálló Barrett és Browning gyűjteményét Henry Durant alapozta meg, aki 1870-ben hozta létre a főiskolát. A levelezést a Wellesley volt elnöke, Caroline Hazard vásárolta meg, és 1930-ban adományozta a gyűjteménynek.
