1976. december 4-én halt meg Benjamin Britten brit zeneszerző, zongoraművész, Purcell óta az első világszerte elismert angol komponista.
Benjamin Britten 1913. november 22-én (Szent Cecília, a zene védőszentjének ünnepén) született az angliai Lowestoftban egy fogorvos negyedik gyermekeként. Ötéves korától tanult zongorázni, majd a hegedűvel is megismerkedett, első zenedarabjait hatévesen írta. Zenei érdeklődésére a legnagyobb hatást Frank Bridge zeneszerző gyakorolta, akit először 1924-ben a norwichi zenei fesztiválon hallott vezényelni. 1927-ben, első személyes találkozásukkor megmutatta neki kezdeti zenei próbálkozásait, mire Bridge egyedüli magántanítványává fogadta.
1930-ban Britten beiratkozott a királyi zeneiskolába, ahol zeneszerzésből, zongorából és csellóból is oklevelet szerzett. Briliáns zongorista vált belőle, főként Schubert-dalok kísérőjeként volt keresett. 1933-ban megismerkedett Peter Pears énekessel, akivel élete végéig tartó, szoros barátságot kötött, a tenor Britten számos szólóénekének, kórusművének és operájának főszereplője, s új műveinek állandó szólistája lett.
1934-ben mutatták be egyik legismertebb és legkedveltebb zenekari művét, az Egyszerű szimfóniát vonósokra. A II. világháború kitöréséig 16 filmhez írt zenét, dolgozott a BBC-nek és több kisebb, baloldali színháznak. 1935-től termékeny munkakapcsolata alakult ki W. H. Auden költővel, akinek több versét is megzenésítette. 1937-ben, még mestere életében írta meg a Variációk egy Frank Bridge témára című vonószenekari művét, erre már a közönség is felfigyelt.
1939 tavaszán Pearsszel a tengeren túlra hajózott, néhány évig a Long Island-i Amityville-ben telepedtek le. Itt született Auden szövegére első színpadi műve, a Paul Bunyan című operett. A Carnegie Hallban mutatták be Hegedűversenyét és Sinfonia da Requiemjét – utóbbi a japán kormány megbízására készült, de visszautasították, mert sértőnek találták keresztény szimbolikáját. Britten a koncertezéssel sem hagyott fel, egyik hangversenyén ott ült Albert Einstein is.
A II. világháború közepén, 1942-ben a nyíltan háborúellenes zeneszerző hazatért Angliába, a fegyverek zaja közepette született a nevét nemzetközileg híressé tévő Peter Grimes című operája. Az angol operát újjáélesztő, az angol zenetörténetben mérföldkőnek számító darabot Londonban 1945 júniusában, Magyarországon két évvel később játszották először. Britten dalaival az angol nyelvbe is új életet akart lehelni, mert úgy tartotta, hogy annak ereje a Purcell óta eltelt három évszázad alatt elsikkadt.
Tehetsége az opera műfajában bontakozott ki legjobban, példa erre a Lucretia meggyalázása, az Albert Herring, az Írjunk operát – A kis kéményseprő (gyermekopera), a II. Erzsébet koronázására írt Gloriana, a Fordul a csavar, a Szentivánéji álom, az Owen Wingrave című televíziós opera és a Thomas Mann műve nyomán írt Halál Velencében.
Életművéből kiemelkedik az 1962-ben bemutatott Háborús Rekviem, amely latin szövegre és az első világháborúban meggyilkolt Wilfred Owen angol költő verseire íródott. Kórusművei közül jelentős a Szent Cecília himnusz, a Karácsonyi énekes játékok, valamint a Tavaszi szimfónia, dalciklusai közül a Hét Michelangelo szonett, illetve a John Donne szent szonettje.
Britten kamarazenekar-kíséretes operabemutatók céljára saját vállalkozást alapított. Jelentős része volt az egyik legfontosabb zenei fesztivállá fejlődött Aldeburgh-i Fesztivál létrehozásában, itt vitte először színre kész műveit. Új hatások befogadásával is kísérletezett: a Curlew River (1964) a japán no színház és a középkori angol vallásos dráma hatását egyesítette. Írt még emellett két zongoraversenyt (az egyik balkezes), valamint Msztyiszlav Rosztropovics világhírű orosz csellista számára a D-dúr szimfóniát csellóra és zenekarra. A zenével ismerkedők számára készült Változatok és fúga egy Purcell témára fiataloknak szóló zenekari kalauz, amelyben az egyes variációk során bemutatkoznak a hangszerek.
A sokoldalú Britten barátságban és levelezésben állt Kodály Zoltánnal, többször is járt Magyarországon, Sosztakovics neki ajánlotta 14. szimfóniáját. Zenei felvételei közül emlékezetesek a Szvjatoszlav Richterrel készített négykezes és kétzongorás Schubert-, Mozart- és Debussy-darabok. Tevékenységét számos díjjal ismerték el, megkapta a francia Becsületrendet, s halála előtt néhány hónappal a muzsikusok közül elsőként a főrendek sorába emelték.
A súlyos szívbeteg zeneszerző 1976. december 4-én halt meg aldeburgh-i otthonában, halálos ágyánál ott állt barátja, Peter Pears.
