Count Basie olyan zenészekkel játszott együtt, mint Frank Sinatra, Sammy Davis Jr, Ray Charles, Tony Bennett, Ella Fitzgerald és Sarah Vaughan.
William James „Count” Basie 1904. augusztus 21-én, a New Jersey állambeli Red Bankben látta meg a napvilágot, halálának április 25-én volt a harmincötödik évfordulója – Hollywoodban halt meg a swingkorszak egyik legjelentősebb jazzmuzsikusa, zenekarvezetője. Hangszerelőként is a legjobbak között emlegették.
Apja, Harvey Lee Basie ügyvédként dolgozott, anyja Lilly Ann Childs Basie volt, nyolc évvel idősebb testvére meghalt, amikor Basie még gyerek volt. A családban szinte mindenki játszott valamilyen hangszeren, Harvey Lee Basie melofonon játszott, az első zongoraórákat pedig az édesanyjától kapta az otthoni zongorán. Később Basie zongoraórákat vett Miss Vandevere-től, Zongorajátékát három hónappal idősebb Thomas „Fats” Waller befolyásolta, akit az 1920-as évek közepén rendszeresen meglátogatott a harlemi Lincoln Színházban, ahol Waller néma filmeket kísért a Wurlitzer orgonán. Waller hagyta, hogy Basie először pedált játsszon, majd a film kíséretéhez vezetett, amíg Pinochle-játék közben hagyta, hogy átmenetileg leváljon tőle.
William James „Count” Basie (1904-1984) amerikai jazz-zongorista, orgonista, zeneszerző, zenekarvezető (Fotó: jazz.fm)
Count Basie fél évszázadon át zenélt Amerika és a világ nevezetes színpadain. Zongorázni édesanyjától kezdett tanulni, fiatal korától csodálta Fats Valler zongorista és orgonista játékát, személyesen is megismerkedett vele, segítségével került a Katie Crippen and Her Kids együttesbe. Walter Page bőgős Blue Devils nevű zenekarában folytatta – Page-dzsel húsz éven át játszott együtt. Pályája kezdetén a némafilmekhez adott zenés kíséretet.
Jimmy Rushing, Lester Young, Buster Smith és Buck Clayton társaságában, valamint a kor több más kitűnő művészével együtt alakította meg első híres zenekarát, amellyel Kansas Cityben léptek fel. A Decca kiadó készítette Count Basie és együttesének első felvételét 1937-ben New Yorkban, ahol John Hammond volt a társaság menedzsere. Azokban az években készült híres számai közül a Pennies From Heaven és a Jive at Five. A harmincas évek végén a Columbiához szerződött, ahol 1946-ig kitartott.
A 40-es éveket a rhythm and bluesszal kezdte, több dala listára került. A legemlékezetesebb darabjai az I Want a Little Girl, a Rusty, Dusty Blues, a Jimmy,s Blues és a The Mad Boogie. Az ötvenes években héttagú kisegyüttessel játszott, majd visszatért a big bandhez. Count Basie és együttese 1957-ben a New York-i Waldorf Astoria hotelben kapott szerződést, az első színes bőrű zenekarként. Európában is gyakran megfordult, Budapesten is fellépett.
A hatvanas évek elején énekese, Jimmy Rushing távozott, addigra már az együttes bekerült az amerikai szórakoztató zene mókuskerekébe. Eljutottak Japánba, filmekben szerepeltek, televíziós fellépéseik voltak.
A beatkorszak beköszöntével, a hatvanas években Count Basie a kornak megfelelő divatos számokat játszott.. Kísérte Frank Sinatrát, Ella Fitzgeraldot, Jackie Wilsont, Fred Astaire-t, Tony Bennettet és a fiatalabb Sammy Davist.
Lemezeinek száma jóval meghaladja a százat. Kilenc Grammy-díjjal jutalmazták kitűnő felvételeit és bekerült a Grammy Halhatatlanjai közé is.
