Vagy nagyon utálják, vagy nagyon szeretik, vagy tagadják szerepének fontosságát, vagy kiemelik érdemeit. Végül is mindegy, a költőgéniusz Ady Endre múzsájaként, feleségeként bérelt helye van a magyar irodalmi pantheonban. 120 éve született Csinszka, polgári nevén Boncza Berta költő.
Egész életében több akart lenni; vágyott az elismertségre, a hírnévre, a gazdagságra és a boldogságra. Ady szerelme akart lenni, elérte, Ady felesége akart lenni, azzá vált. Mélyen gyászolva sem kívánt a gyászoló özvegy képében tetszelegni, megbotránkoztatta az országot. Költő akart lenni, kiadták a verseskötetét, noha soha nem vallhatta magát költőnek. Babitsot akarta búfelejtőnek, rövid huzavona után igent mondtak neki, hogy aztán a kor legbefolyásosabb költője elköszönjön tőle. Múzsa akart lenni, a Nyolcak egyik világhírű tagja, Márffy Ödön festőművész készséggel és boldogan vette feleségül. Ha kellett csalt, hisztériázott, könyörgött és sírt, márpedig sokszor kellett, hiszen élete végéig ő volt Ady múzsája, Ady szerelme, Ady özvegye. Ady volt az ő keresztje, amit rövidre szabott élete egyetlen pillanatában sem kívánt elfeledni.
Az erdélyi Csucsán 120 éve született 1894. június 7-én Csinszka, polgári nevén Boncza Berta, Ady felesége és múzsája, maga is költőnő. Apja Boncza Miklós földbirtokos, ügyvéd, országgyűlési képviselő családja és környezete nem kis megbotránkozására vette feleségül nála 28 évvel fiatalabb unokahúgát, Török Bertát. Az asszony első gyermekük születése után gyermekágyi lázban meghalt.
Boncza lelencbe akarta adni a kis Bertát, ám a család ezt már végképp nem engedte, így a lány a lehető legjobb nevelést kapta, még egy svájci intézetbe is járt. Hazatérve a hatalmas Boncza-kastélyban töltötte napjait, atyja szigorú felügyelete alatt. A szigor azonban nem érinthette az érzékeny kamaszlány ábrándjait, amelyekben az olvasott versek, regények hatására a szerelem, a szenvedély, a romantika nyert igen nagy teret.
Ady szerelme és felesége
A nővé serdülő Berta legmerészebb álma volt, hogy Szendrey Júliához hasonlóan ő is híres költőfeleség lesz. Az ügy érdekében meg is tette, amit tehetett, az ifjú író Tabéry Gézát ostromolta leveleivel, eredménytelenül. A csalódás után Adynak írt rajongó leveleket, verseket is küldött neki. A Léda-szerelemből épphogy kilábaló, a magát féktelen élvhajhászásba vető költő kezdetben hűvös távolságtartással viszonozta az érdeklődést, de Berta egyre sűrűsödő, egyre bizalmasabbá váló levelei végül megtették a hatást.
Egyes források szerint Ady a lumpolást, az alkalmi nőket megunva otthonra, feleségre vágyott, és Csinszka szerelme kapóra jött neki. 1914-ben át is ruccant Csucsára, ahol a nagy találkozást hamarosan eljegyzés követte, az apósjelölt heves ellenkezése közepette. A költő magát tréfásan Csacsinszky lengyel grófnak adta ki, Berta pedig Csacsinszka, becézve Csinszka lett.
Árvaszéki engedéllyel 1915. március 27-én Budapesten megtartották az esküvőt, majd Csucsára költöztek, a kastély mellett álló kis házba. Csinszka odaadással ápolta férjét, aki cserébe szerelmi lírájának legszebb, gyengéd melegséget sugárzó darabjait írta hozzá (Őrizem a szemed, Ceruza-sorok Petrarca könyvén, Vallomás a szerelemről, Akkor sincsen vége, De ha mégis?, Egy háborús virágének). 1917 januárjában meghalt Boncza Miklós, és az év őszén Ady és Csinszka beköltözött a tőle örökölt budapesti lakásba. Csinszka lelkesen látott hozzá új otthonuk berendezéséhez, de Ady ekkor már súlyos beteg volt.
1934-ben Csinszka címmel így írt Ady egyik legközelebbi barátja, a kritikus Schöpflin Aladár erről a sokak által nehezen elfogadott szerelemről és házasságról:
ADY ENDRE: VALLOMÁS A SZERELEMRŐL
Hetedfél országban
Nem találtam mását,
Szeretem beteg, szép,
Csengő kacagását,
De nagyon szeretem.
Szeretem, hogy elbujt
Erős, nagy voltomban,
Szeretem hibáit
Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem.
Szeretem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban
De nagyon szeretem.
(1915)
„Csinszka jelentette Ady életében a tiszta, lágy szerelmet. Léda a harcoló szerelem volt, a legmagasabb örömöket és legmélyebb kínokat adta, a mámor vad elragadtatásait. Ez a szerelem szomszédos volt a gyűlölettel, néha nem is lehetett látni lángját a füstjétől. Későbbi szerelmek inkább csak futó kalandok, vagy alkalmak, elsuhantak nyom nélkül. Ady éppen hogy tudomásul vette és egy-két verssel nyugtázta őket. Csinszka, kis szőke úrilány, vagy húsz évvel fiatalabb nála, kedves, friss, csacsogó, hizelgő és zsörtölődő, – a szerelemben való megnyugvást adta neki, az élet utolsó szépségét akkor, amikor már lelkére sötét árnyakat vetett a háború és sürgette a vég felé a betegség. Szebbet nem adhatott nő költőnek.
Nehéz tisztet vállalt. Ady Endre feleségének lenni keserves, nehéz feladat volt, nem jelentett boldogságot, nem engedett egy perc nyugalmat. Folytonos résen-állást jelentett, harcot egy nyűgös, öreg gyermek szertelenségeivel, elzártságot mindattól, amiben egy fiatal asszonynak kedve telhetik, szüntelen bírkózást alkohollal, betegséggel, anyagi gondokkal. A szállodai szoba, később a Veres Pálné-utcai kis lakás sokat volt börtön, vagy inkább talán kalitka, amelyben egy szép, sárga kis madár csipogott vidáman, de néha bizony a rácsot verdeste kis szárnyával. Csinszka okosan, jókedvvel végezte feladatát Ady mellett. Aztán az utolsó sötét hónapok – ezekről most ne beszéljünk.
A révbe-térés a második házasságban, a normális asszonyi élet, kedvére való társaság, melyben elméssége, csípős maliciája, okossága és csapongása szabadon érvényesülhetett – megérdemelt jóvátétel volt.”
Márffy Ödön múzsája
Az ifjú özvegy egy ideig Babits Mihállyal keveredett viharos szerelmi kapcsolatba, amelynek egy év után szakítás lett a vége. Ezt követően kezdődött viszonya Márffy Ödön festőművésszel, a Nyolcak művészcsoport tagjával, akihez 1922-ben feleségül ment, és e frigy végre anyagi biztonságot és társadalmi megbecsülést hozott számára.
1931-ben Vészi József így írt Boncza Bertának verseskötete kiadásával kapcsolatban:
BONCZA BERTA: Első versem
1909 PEST. ERZSÉBET NŐISKOLA
Fekete mezőn fehér virágok,
sápadtan, gyéren, szétszórva álltok,
a színetek is olyan idegen!…
Állok köztetek némán, mereven.
Néha egy szikra sötét világban
föllobban a gyászos, nagy némaságban.
Rövid az élte, hazug a fénye.
Fekete mezőn fehér virágok,
élünk szétszórtan, örök sötétben.
„Indítsd, Csinszkám, bízvást, útjuknak dalaidat, én gyönyörködő illetődöttséggel olvastam mély tüzű, igazán poétalélekből fakadó ütemű, hol finom halkságú, hol őserővel felviharzó verseidet. A magyar irodalom gazdagszik velük, a magyar közönség pedig szerető érdeklődéssel fogja magához ölelni annak a költőasszonynak a lelkét, aki Ady Endre megvalósult álma, egyetlen tiszta szerelme, szertefoszlott mámorok után végre megtalált igaz boldogsága volt. Add ki nyugodtan verseidet, Csinszka. Hadd lássa a világ, hogy akit a sors Ady Endre élettársául rendelt, költőtársa is volt Ady Endrének.” Boncza Berta halála váratlanul következik be 1934. október 24-én egy vacsora alkalmával, amelyet a barátainak szervezett. Nagyon vidáman kacagásba tör ki és a fejét az asztalra teszi. Úgy maradt, cigarettája kiesett az ujjai közül, kiégette az abroszt. Amikor az asztali társai felemelték a fejét, megállapították, hogy Csinszka halott. Csinszka 1934. október 24-én halt meg, agyvérzés következtében Budapesten.
Saját költeményei, amelyek a Csinszka versei című kötetben jelentek meg, a kritika szerint halvány Ady-utánérzések, viszont az Életem könyve című memoárja, és az Adyval folytatott levelezése az Ady-kutatás alapvető forrása.
2010-ben a debreceni Modem egy kiállítással tisztelgett a múzsa előtt, viszont az Ady halála utáni „másik” Csinszkára fókuszált, második férje, a képzőművész Márffy Ödön általa ihletett művein keresztül. A művészetek kanyargós és érdekességekkel teli története során az egyes alkotásokat ihlető, inspirációt adó személy gyakran vált legalább olyan híressé, mint a művész, akit alkotásra ösztönzött. Csinszkára ez fokozottan igaz, ráadásul ő nem „csupán” múzsaként, hanem folyamatosan próbálkozó alkotóként is érdeklődésre tarthatott számot. Az utókor ugyan nem elsősorban alkotóként emlékszik rá, de verseiben és rajzaiban felcsillannak az önálló tehetség bizonyítékai is. Megítélése meglehetősen ellentmondásos, sokan vádolták azzal, hogy Ady halála után – akárcsak Petőfi Szendrey Júliája -, korán „dobta el az özvegyi fátylat”. Csinszka azzal, hogy saját kezébe vette élete irányítását, az egyik első a modern kori, nem feltétlenül a férfiaktól függő nők közül.
Fotók: PIM, MEK/OSzK, Fotográfiai Múzeum
