„…már jó harminc százada megfigyeltük, hogy a hosszú orrú ember szellemes, nagylelkű, udvarias, előzékeny, bőkezű, a rövid orrú pedig mindennek az ellenkezője.” Savinien Cyrano de Bergerac hírnevét az irodalomban kívánta öregbíteni, ám szélesebb körben merész kalandjai, verekedései tették ismertté. Mára azonban elsősorban Edmond Rostand drámájából jól ismert Orr monológ jut róla az eszünkbe.
Savinien Cyrano de Bergerac 1619. március 6-án született Párizsban. Szárd származású, tehetős polgárcsalád sarja volt. Az iskolai életet szabad szelleme, fékezhetetlen természete nehezen viselte, igazgatóját később a Felsült tudálékos című vígjátékában figurázta ki. Ideje jó részét kocsmákban, a kártyaasztal mellett töltötte, így állandó anyagi problémákkal küzdött. Kalandvágyát a katonaságnál akarta kielégíteni, belépett hát egy gascogne-i gárdacsapatba, ahol félelmetes hírű kardforgató lett, a háborúban kétszer meg is sebesült.
1640-ben visszatért Párizsba, ahol Pierre Gassendi materialista filozófus és fizikus előadásait hallgatta, s megismerkedett Moliere-rel. Az akkor szabadgondolkodóknak, libertineknek nevezett fiatalok köréhez tartozott, akik a francia materializmus kezdeti, bizonytalan, de harcos formáját képviselték. Hírnevét az irodalomban kívánta öregbíteni, ám szélesebb körben merész kalandjai, verekedései tették ismertté. Sokszor nyomorgott, súlyos betegség is gyötörte, 1648-ban apja halála után kisebb járadékot örökölt, de hamar felélte a pénzt.
„És ha azt mondjuk, hogy Isten mégis jobban szereti az embert a káposztánál, efféle állítással csak önmagunkat mulattatjuk: mivel képtelen lévén bármilyen szenvedélyre, Isten senkit sem gyűlöl és nem is szeret; ha pedig érezne is valami szeretetet, inkább a te káposztádat választaná, amely sosem bántotta, s nem az embert, kinek szitkait már jó ideje ismeri és aki, ha megtehetné, szíves örömest elpusztítaná.” (Cyrano de Bergerac: Holdbéli utazás)
Az irodalom maradt egyetlen menedéke, verseket, szatirikus leveleket írt, epés költeményekben támadta Mazarin bíborost, majd nem sokkal később Mazarin védelmében írt heves pamfletet, talán érdekből, talán meggyőződésből. A kor divatja szerint főúri támogatót talált Arpajon herceg személyében, aki szerencsére nem volt túl olvasott ember, mert egyébként valószínűleg nem támogatta volna Cyrano műveinek kiadását. A Vegyes művek, két színdarab és vegyes tárgyú levelek gyűjteménye 1654-ben jelent meg. Előző évben bemutatták az Agrippina halála című darabját is, ám merész hangja miatt istenkáromlással vádolták, s levették a műsorról. Nagy vihart kavart a Felsült tudálékos című vígjátéka is, amelyben rabelais-i bőséggel áradnak a bolondos ötletek, a groteszk jelenetek és a vaskos tréfák. (Moliere fel is használta egyes jeleneteit a Scapin furfangjai című darabjában.)
„Most hadd mondom el, miért van nálunk mindenkinek hosszú orra. Szülés után a bábaasszony a nevelde főnökéhez viszi a gyermeket; egy év elmúltával aztán összeülnek a szakértők, s ha a gyermek orra rövidebb annál a mércénél, amelyet a polgármester őriz, tömpe orrúnak nyilvánítják, és kiherélik. (…) …már jó harminc százada megfigyeltük, hogy a hosszú orrú ember szellemes, nagylelkű, udvarias, előzékeny, bőkezű, a rövid orrú pedig mindennek az ellenkezője.” (Cyrano de Bergerac: Holdbéli utazás)
Halhatatlanságát két fantasztikus utópiájának köszönheti: a Holdbéli utazás, valamint A Nap államai és birodalma című regényeiben álom, irónia és értelem fonódik egybe, változatos alakok, mulatságos helyzetek szövődnek össze. Mindemellett a kor tudományos ismereteit is népszerűsíti, s nevetségessé teszi a tekintély, főleg a vallási autoritások uralmát, és szabad, önálló gondolkodásra készteti az olvasót. Művei megjelenése évében, 1654-ben titokzatos körülmények között egy gerenda zuhant a fejére, a korabeli pletykák szerint a papok által feltüzelt fanatikusok követtek el merényletet ellene, maga Cyrano is így vélekedett. Nem sokkal később, 1655. július 28-án Párizsban meghalt.
A méretes orráról is ismert francia író nem mindennapi alakja, kalandos élete nyomán írta meg 1894-ben Rostand Cyrano de Bergerac című színművét, amelyből több filmfeldolgozás is készült.
