„Azt kell tehát hinnünk, hogy miként most látjuk a Saturnust vagy a Jupitert, ha egyiken vagy a másikon volnánk, sok olyan világot fedeznénk fel, amelyeket innen nem veszünk észre, s hogy a mindenség öröktől fogva így is van felépítve.” Cyrano de Bergerac, a méretes orráról is ismert, kalandos életű francia író, akinek nevét Edmond Rostand drámája tette világhírűvé 365 éve halt meg.
Savinien Cyrano de Bergerac Párizsban 1619. március 6-án látta meg a napvilágot szárd származású, tehetős polgárcsaládban. Apja ügyvéd volt, fiát kollégiumban neveltette. Cyrano szabad szelleme, fékezhetetlen természete nehezen viselte az iskolai életet, igazgatóját később a Felsült tudálékos című vígjátékában figurázta ki. Ideje jó részét kocsmákban, a kártyaasztal mellett töltötte, így állandó anyagi problémákkal küzdött. Kalandvágyát a katonaságnál akarta kielégíteni, belépett hát egy gascogne-i gárdacsapatba, ahol félelmetes hírű kardforgató lett, a háborúban kétszer meg is sebesült.
1640-ben meg kellett válnia a katonai szolgálattól, visszatért Párizsba, ahol Pierre Gassendi materialista filozófus és fizikus előadásait hallgatta, és megismerkedett Moliere-rel is. Az akkor szabadgondolkodóknak, libertineknek nevezett fiatalok köréhez tartozott, akik a francia materializmus kezdeti bizonytalan, de harcos formáját képviselték.
Hírnevét az irodalomban kívánta öregbíteni, ám szélesebb körben merész kalandjai, verekedései tették ismertté. Sokszor nyomorgott, súlyos betegség is gyötörte, 1648-ban apja halála után kisebb járadékot örökölt, de hamar felélte a pénzt.
„Most hadd mondom el, miért van nálunk mindenkinek hosszú orra. Szülés után a bábaasszony a nevelde főnökéhez viszi a gyermeket; egy év elmúltával aztán összeülnek a szakértők, s ha a gyermek orra rövidebb annál a mércénél, amelyet a polgármester őriz, tömpe orrúnak nyilvánítják, és kiherélik. (…) …már jó harminc százada megfigyeltük, hogy a hosszú orrú ember szellemes, nagylelkű, udvarias, előzékeny, bőkezű, a rövid orrú pedig mindennek az ellenkezője.” (Cyrano de Bergerac: Holdbéli utazás)
Az irodalom maradt egyetlen menedéke, verseket, szatirikus leveleket írt, epés költeményekben támadta az államügyeket intéző Mazarin bíborost, majd nem sokkal később a védelmében írt heves pamfletet, talán érdekből, talán meggyőződésből. A kor divatja szerint főúri támogatót talált Arpajon hercegének személyében. A Vegyes művek, két színdarab és vegyes tárgyú levelek gyűjteménye 1654-ben jelent meg. Előző évben bemutatták az Agrippina halála című darabját is, ám merész hangja miatt istenkáromlással vádolták, s levették a műsorról.
Nagy vihart kavart a Felsült tudálékos című vígjátéka is, amelyben rabelais-i bőséggel áradnak a bolondos ötletek, a groteszk jelenetek és a vaskos tréfák. (Moliere fel is használta egyes részeit a Scapin furfangjai című darabjában.)
Cyrano halhatatlanságát két fantasztikus utópiájának köszönheti: a Holdbéli utazás, valamint A Nap államai és birodalma című regényeiben álom, irónia és értelem fonódik egybe, változatos alakok, mulatságos helyzetek szövődnek össze. Mindemellett a kor tudományos ismereteit is népszerűsíti, és nevetségessé teszi a tekintély, főleg a vallási autoritások uralmát, és szabad, önálló gondolkodásra készteti az olvasót.
Művei megjelenése évében, 1654-ben titokzatos körülmények között egy gerenda zuhant a fejére, a korabeli pletykák szerint a papok által feltüzelt fanatikusok követtek el merényletet ellene, maga Cyrano is így vélekedett, amikor „Egy gyilkos és rágalmazó jezsuitához” írt levelet. A 36 éves Cyrano nem sokkal később, 1655. július 28-án Párizsban halt meg, halálának oka nem ismert pontosan.
Nem mindennapi alakja, kalandos élete nyomán írta meg 1897-ben Edmond Rostand a Cyrano de Bergerac című színművet, amelyet először a párizsi Théâtre de la Porte Saint-Martin-ben láthatott a közönség, és hamarosan az európai színpadok mellett Amerikában, majd Japánban is kirobbanó sikert aratott. A műből először 1900-ban készített filmet Clément Maurice, majd többen is vászonra álmodták, legnépszerűbb talán a Jean-Paul Rappeneau rendezésében készült filmváltozat, amelynek főszereplője Gérard Depardieu. A Jean-Paul Rappeneau rendezte Cyrano de Bergerac című film főszerepében Gerard Depardieu. Rostand világsikerű művéből több opera, 1959-ben pedig Marius Constant zenéjével, Roland Petit koreográfiájával balett is készült.
