A 755 éve született Dante Alighieri, a középkori itáliai költőfejedelem lett a modern olasz bűnügyi irodalom egyik kedvenc szereplője. Ki gondolná, hogy az Isteni színjáték szerzője a krimi műfajában is a biztos siker garanciája?
Dante Alighieri itáliai költő, filozófus, az olasz és a világirodalom nagy klasszikusa valószínűleg 755 éve, 1265 májusának második felében született. Régi nemesi családból származott: ükapja, Cacciaguida – akinek feleségétől az Alighieri név származik – megjelenik majd a Paradicsom XVI. énekében. Anyját, donna Bellát korán elveszítette, apja újranősült. A gyermek Dante szerzetesiskolákban tanult, a retorikában az enciklopédikus tudású Brunetto Latini volt a mestere, s az ő révén Arisztotelész, Cicero és Seneca művei, valamint a Biblia váltak Dante műveltségének alapköveivé. A retorika mellett Dante jogot, orvostudományt és művészeteket tanult a bolognai egyetemen, ezáltal rendkívül széleskörű és mély tudásával a kor egyik legműveltebb emberévé vált.
Az olaszországi Ravennában október első felében rendezik meg az Itáliában „giallo” (sárgafedeles könyv) néven emlegetett bűnügyi regények második fesztiválját. Dante világa olyannyira színes és határtalan, hogy a 21. századi szerzők számtalan módon és alkalommal fel tudják dolgozni bűnügyi regényeik cselekményeiben, legyen szó jelenkor, futurisztikus vagy valamikor a régi időkben, a 21. századot megelőzően játszódó krimiről.
A régi idők krimije, a történelmi bűnügyi regények nem csak Olaszországban nagyon népszerűek, ami érthető, ha meggondoljuk, hogy több mint harminc évvel ezelőtt Umberto Eco, az addig csak inkább szakmai körökben elismert bolognai nyelvész és szemantikai professzor egy csapásra az egész világon ismertté vált A rózsa neve című könyvével, azzal a regénnyel, amelyben Baskerville-i Gugliemo atya – középkori Sherlock Holmes-ként – megoldja az egyik kolostorban történő sorozatos gyilkosságok rejtélyét.
Eco története az 1327-es esztendő végén játszódik, jó hat évvel azután, hogy elhunyt Dante Alighieri, aki teljesen új oldaláról mutatkozik be.
A költőfejedelem a főszereplője az olasz Leoni Giulio könyvének. A mozaikgyilkosságok (I delitti del mosaico) című regényben Dantét kinevezik szülővárosa, Firenze első emberévé, s ebben a tisztében derít fényt egy politikai színezetű gyilkosságra, és egy olyan titokra, amely képes megváltoztatni a történelem menetét.
A Dante klub (The Dante Club) című könyvvel az amerikai Matthew Pearl szinte berobbant a krimi irodalmába. A fiatal szerző, aki korábban azzal dicsekedhetett, hogy elnyerte az amerikai Dante Társaság szakmai körökben tekintélyesnek számító Dante-díját, már azt is elmondhatja, hogy első könyvét alig egy év leforgása alatt a világ harminc nyelvére lefordították.
A Dante klub a XIX. század végén jött létre Bostonban azzal a céllal, hogy méltó módon fordítsák le angol nyelvre, és kiadják Amerikában az Isteni színjátékot. Ám sokan nagyon hevesen ellenzik ezt az elképzelést, mivel meggyőződésük szerint Dante műve erkölcsi romlást okozna, ha helyet kapna az amerikai otthonok könyvespolcain. A klub tagjai megdöbbenve fedezik fel, hogy egy sor olyan gyilkosság történik Bostonban, illetve Cambridge-ben, amelyekről könnyen bizonyítható, hogy a tettest Dante pokla ihlette.
Komoly irodalmi munkásság áll viszont a szintén amerikai Nick Tosches mögött, aki két évvel ezelőtt jelentkezett a Dante kezében (In the Hand of Dante) című regényével. Ebben a regényben az Isteni Színjáték kéziratát találják meg a Vatikáni Könyvtár egy titkos szobájában, s a felbecsülhetetlen értékű kézirat kalandos útjával párhuzamosan egy hét évszázaddal korábbi, titokzatos firenzei történetnek is részese lesz az olvasó.
