Rónay Jácint János természettudós, akadémikus, Benedek-rendi tanár, író, a darwinizmus első magyarországi terjesztője 125 éve halt meg.
125 éve halt meg 1889. április 17-én Rónay Jácint János, aki1814. május 13-án született Leitzinger néven Székesfehérváron, iparos családban. Iskoláit Székesfehérváron és Esztergomban végezte, 18 évesen belépett a bencés rendbe Pannonhalmán. Teológiai tanulmányai közben Kisfaludy Károlyt követő stílusban több színművet írt (Szilágyi Mihály, Tihanyi remete, Az erény jutalma).
1839-ben szentelték pappá, a következő évben Győrbe került tanárként, ahol csaknem egy évtizedig tanított. Ez idő alatt írta a hazai lélektani irodalomban új irányt jelző pszichológiai műveit (Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből, Jellemisme, Arc és koponyaisme). 1841-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett a pesti egyetemen, 1847-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Ekkor változtatta a nevét Rónayra.
Az 1848-as forradalomban tábori lelkészként vett részt, a szabadságharc bukása, az 1849. augusztusi világosi fegyverletételt követően emigrációba kényszerült. Előbb itthon bujdosott ismerőseinél (közben megírta A lélektan természettani rendszere című munkáját), majd Poroszországon és Belgiumon keresztül Angliába jutott 1850 nyarán. Letelepedését követően tankönyveket írt a brit fővárosban megnyitott magyar katonaiskola számára. Tanítványainak nyelveket (latin, görög, német), természettudományokat (matematika, földrajz), továbbá történelmet oktatott. Londoni tartózkodása idején a szintén száműzetésben élő Kossuth Lajos gyerekeinek is tanítója volt. Megismerkedett meg Thomas Huxley-vel, és rajta keresztül az evolúció elméletét kidolgozó angol természettudós, Charles Darwin tanaival. Bár 1860-ban Székesfehérváron képviselőnek, Győrött pedig bizottsági tagnak választották, nem tért haza. Fajkeletkezés című, 1864-ben megjelent könyve a darwini eszmék első magyarországi terjesztőjévé tette.
Sajtó alá rendezte Széchenyi István Ein Blick című röpiratát, amely az önkényuralmi Bach-rendszer kritikája volt. Rónay távollétében adták ki Pesten A tűzimádó bölcs az ős-világok emlékeiről, valamint Az ősemberek haladása című művét. Többek közt angolra fordította Magyar László afrikai utazásairól szóló leveleit, Louis Lucien Bonaparte kérésére pedig Reguly Antal hagyományaiból angolra ültette a hitregéket és minden mást, ami a magyar és vogul nyelvek viszonyait tárgyalja. Itthon a Pesti Naplóban jelentek meg levelei, politikai cikkeket írt Magyarországnak, a Magyar Sajtóban tárcákat közölt az emigrációban elhunyt jeles magyarokról, s leveleket küldött a Magyar Színházi Lapnak is.
Kiegyezés után
A kiegyezést megelőző évben hazatért, 1867-ben az MTA rendes tagja lett, országgyűlési képviselőnek választották az egyik győri választókerületben. Ugyanabban az évben részt vett a Magyar Történelmi Társulat megalapításában, és néhány évig az Akadémiai Értesítő szerkesztőjeként is működött. Az 1870-es években Rudolf trónörökös, majd Mária Valéria főhercegnő tanítója volt. 1871-ben kilépett a Benedek-rendből, a következő évben világi pap lett, pozsonyi nagypréposttá, 1873-tól címzetes püspökké nevezték ki.
Élete utolsó éveit visszavonultságban töltötte Pozsonyban. Ott is halt meg 1889. április 17-én. Könyvtárát a pozsonyi Toldi-körnek hagyta, emlékiratai Napló-töredék címmel jelentek meg nyolc kötetben. Fadrusz János által készített márványszobra a Pannonhalmi Főapátság könyvtárában áll, Győrben utca viseli nevét.
