Diana Ross, a soulzene élő legendája, aki 28 listavezető slágerrel és 100 millió eladott lemezzel büszkélkedhet, ma ünnepli hetvenedik születésnapját.
Diana Ross Aretha Franklinnel, Gladys Knighttal, Chaka Khannal és másokkal együtt a fekete szórakoztató zene, a soul egyik gyöngyszeme. Több mint 100 millió eladott lemeze után nem túlzás a műfaj (egyik) királynőjének nevezni. Kislányként kezdte az ötvenes évek végén, de fél évszázaddal később, 70 évesen is fel-feltűnik a színpadon, s lemezei jelennek meg.
Detroitban, a soul bölcsőjében született 1944. március 26-án Diana Ross. Szülővárosát a soul, a rhythm and blues bölcsőjének tartják, s itt alakult a fekete előadók legjelentősebb kiadója, a Tamla Motown is, amely Diana első lépéseire is ügyelt. Tinédzserként, két iskolatársnője társaságában alakította meg a The Primettes elnevezésű formációt, amely néhány név- és személycsere után, trióra fogyatkozva The Supremes néven futott be üstökösszerű pályát. A Ross, Mary Wilson és Florence Ballard alkorra énekesgyüttes népszerűsége a hatvanas évek közepén már a Beatlesével vetekedett. Első nagy sikerük 1964-ben a Motown kiadó által megjelentetett a Where Did Our Love Go volt, ezt még tucatnyi listavezető dal követte, köztük a Baby Love, a Come See About Me, a Stop! In the Name of Love és a Someday We Will Be Together. Ross 1965-től volt hivatalosan is szólóénekese a triónak, amely 1967-től viselte a Diana Ross és a Supremes nevet.
Ross 1969-ben szóló karrierbe kezdett, névjegyét két listavezető dallal – Reach Out and Touch (Somebody’s Hand) és Ain’t No Mountain High Enough – tette le. Az ezt követő időszakban további nyolc dalt juttatott a csúcsra Amerikában, s jó néhányat Angliában és Európában.
1972-ben rándult ki először a filmek világába, a tragikus sorsú dzsessz énekesnő Billie Holiday életéről készült Lady Sings the Blues című drámában kapott főszerepet. A film vegyes fogadtatásra talált, őt azonban 1972-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb női főszereplő kategóriában, a Golden Globe-díjat pedig el is nyerte. A film zenéje hatalmas siker lett és újra feltámasztotta az érdeklődést a valaha élt egyik legnagyobb blues-énekesnő dalai iránt. Ross ezután még több filmben is szerepelt, 1975-ben a Mahogany, 1978-ban a The Wiz (Az Óz, a nagy varázsló afroamerikai zenés változata) című művekben aratott sikert.
Az 1980-as éveket határozott felütéssel, a Diana című sikeralbumával kezdte, ennek leghíresebb dalai az Upside Down és az I’m Coming Out. A R&B, a soul, a funky és a diszkó elemeit vegyítő lemez az új generációt is megcélozta. Ezt követte a Lionel Richie társaságában előadott Endless Love, a sikert meglovagolva az RCA kiadóval akkor rekordnak számító, 20 millió dolláros szerződést kötött. Következő albumán szerepelt a Muscles című dal, amelynek szerzője Michael Jackson volt. Jackson nagyon közel állt az énekesnőhöz, szinte anyjának tekintette, végrendeletében saját anyja után őt nevezte meg gyermekei (Prince, Paris és Blanket) pótgyámjául. A feletti gyámságról hozott ítéletbe
Diana Ross 1984-ben Julio Iglesiasszal énekelt duettet All of You címmel, ugyanebben az évben megint vezette a listát a soulzene óriása, Marvin Gaye emlékének szentelt Missing You című dalával és ott volt a We Are The World című jótékonysági lemez felvételén is.
Ross a nyolcvanas évek végére háttérbe szorult, de 1991-ben a The Force Behind the Power új hangot hozott zenei repertoárjába, igaz a korong inkább Angliában fogyott jól. Az évtized közepén ismét a kamerák elé állt, az Out of Darkness című tévéfilmben egy skizofrén nőt játszott, 1999-ben a Double Platinumban egy híres énekesnőt alakított, aki magára hagyta lányát karrierje miatt. Eközben folyamatosan koncertezett, a kilencvenes évek derekán Budapesten is fellépett José Carreras, Placido Domingo és Rost Andrea társaságában.
1988-ban bebocsátást nyert a Rock and Roll Hírességeinek Csarnokába, 1993-ban a Guinness Rekordok Könyve őt minősítette minden idők legsikeresebb énekesnőjének, 1996-ban a Billboard magazin az évszázad előadóművészének nevezte, 2012-ben Grammy életműdíjjal jutalmazták. (A legrangosabb zenei kitüntetésre tizenkétszer jelölték, de soha nem kapta meg.)
Diana Ross ragyogó pályafutásának volt sötétebb oldala is, küzdött depresszióval, drog- és alkoholproblémákkal elvonókúrára kényszerült. Miután 2002-ben rács mögé került, mert ittasan vezetett a forgalommal szemben, egy évet töltött elvonókúrán, a reflektorfénybe csak egy évvel később tért vissza. A nehéz napokat már maga mögött tudhatja: az utóbbi években televíziós műsorvezetőként, díjátadóként lépett a közönség elé. Az új évezredben is volt slágerlistás dala és albuma, amelyekből százezreket adtak el, bizonyítva készítőjük rendkívüli képességeit. 2005-ben Rod Stewarttal énekelt duettet, az I’ve Got a Crush on You révén 2000 óta először tűnt fel ismét a slágerlistákon. 2010-ben indult újra turnézni, a fellépő körutat Michael Jackson emlékének ajánlotta, 2012-ben Barack Obama amerikai elnök előtt énekelt a washingtoni Fehér Házban karácsonyi koncerten.
Az énekesnő életét tizenöt éves kora óta a zene határozza meg. Saját állítása szerint háromszor volt szerelmes, a legmélyebb kapcsolat második férjéhez, a norvég hajómágnás Arne Naesshez fűzte, aki hegymászóbalesetben vesztette életét. Két házasságában öt gyermeke született, és már két unokája is van. „Csak egy dolog akadályozhat meg abban, hogy énekeljek, ha az ember hangja valóban megváltozik, akkor felhagyok az énekléssel” – nyilatkozta nemrég abban az interjúban, amit Oprah Winfrey készített vele.
A zenetörténet egyik legnagyobb hatású énekesnőjének életéről számos könyvet írtak, a Supremes együttesben töltött időszakán alapul a Dreamgirls című több Oscar-díjjal kitüntetett film, és természetesen van csillaga a hollywoodi Hírességek Sétányán.
