„És gyűlöllek téged is, Pál! Igen, igenis gyűlöllek, mert itt hagytál, te hűtlen, drága szerelmem… mindenre és mindenkire haragszom. Kevés ez a szó!” A levélregény „feladója” Andrássy Ilona, a címzettje Ilona első férje, örök szerelme: Esterházy Pál.
„Miért van az, hogy mentül jobb egy ember, annál többet kell szenvednie?” Andrássy Ilona levelei hősi halált halt férjéhez, gróf Esterházy Pálhoz.
Andrássy Ilona a kiegyezés nagy formátumú politikusának, csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyulának az unokája, Katinkának, a „vörös grófnőnek” a nővére volt. Több nyelven beszélő, a politika és a művészet iránt érdeklődő, művelt kisasszony. 1909-ben feleségül ment rajongva szeretett vőlegényéhez, Esterházy Pál grófhoz. Pápai kastélyukból rendszeresen eljártak a budapesti „világba”, ki-kiruccantak Bécsbe, elutaztak Olaszországba nyaralni vagy az Alpokba zergére vadászni. Élték az arisztokraták kellemes gondokkal teli életét. Kitört a háború. Pál gróf tartalékos huszár főhadnagyként bevonult. Kezdetben a frontvonal mögött, később az első vonalban szolgált.
Ilona sok más arisztokrata fiatalasszonnyal együtt jelentkezett a Vöröskeresztbe. Nagy szerepe volt abban, hogy a szanitécek mellett nők is teljesíthettek frontszolgálatot. Megpróbált hivatalosan a férje frontszakaszára kerülni, de az olasz hadszíntérre irányították. Eközben érte a hír, hogy Pál 1915 júniusában az oroszokkal vívott ütközetben elesett.
Mindennek vége! címmel 2014-ben jelent meg Andrássy Ilona első világháborús naplója, amely beszámoló a hadikórházakban szerzett tapasztalatokról, a magyarok kezdeti háborús lelkesedését követő egyre súlyosabb csalódásáról, kiábrándulásáról, céltalanságáról. Vallomás szerelemről és hazáról.
A kötet alapjául szolgáló kéziratos hagyaték 1971-ben került elő a dénesfai Cziráky-kastélyon végzett tatarozási munkálatok során egy befalazott rekeszből. A leveleket, feljegyzéseket, fényképeket tartalmazó anyagot a győri Rómer Flóris Múzeum őrzi.
A Mindennek vége! című napló azzal fejeződik be, hogy a vöröskeresztes ápolónőként szolgáló, fiatal Andrássy Ilona – gróf Andrássy Gyula unokája – az olasz frontról visszatér Budapestre. Özvegy, beteg, boldogtalan. Hősi halált halt férjének legjobb barátja, Cziráky József tartja benne a lelket.
A könyvhétre jelent meg a Drága szerelmem… című levélregény, amely Ilona és Cziráky József gróf 1917-ben megkötött házasságával kezdődik, és ötven éven keresztül – elhunytáig – követi nyomon Ilona életútját. A levélregény „feladója” Ilona, a címzettje Ilona első férje, örök szerelme: Esterházy Pál. A mű irathagyatékra és egyéb információkra épülő rekonstrukció.
Részlet a könyvből a címre kattintva:
Kovács Lajos: Drága szerelmem…
Pááál!
Mindennek vége! Ma, 1915. július 28-án, amikor ideért a hír, mindennek vége…
Mert nélküled nekem is végem, és megállt a világ, és semmi sem létezik többé, mert nem létezel többé! Ott fekszel, már kihűlve fekszel egy ócska, összetákolt koporsóban, a hideg, idegen föld alatt, Galíciában! Légy átkozott, Galícia, hogy annyi fiatal élettel együtt az én szerelmemet is elnyelted! Gyűlöllek, kósza népek huzatos átjáróháza!
Ott kapartak el, mint egy házőrző kutyát, akit agyoncsapott a besurranó tolvaj. Magad is kihűlve már, golyó átjárta, hű szíveddel…
Istenem, ki hitem szerint nem vagy, kihez volt hű az a szív? Hiszen nem hozzám volt hű!
Nem hozzám volt hű, hanem a hazához, amit most gyűlölök, mert jobban szerette a szerelmem, mint engem, jobban szeretted a hazát, szerelmem, és ezért nem nekem, hanem neki szántad és neki is adtad az életed!
És gyűlöllek téged is, Pál! Igen, igenis gyűlöllek, mert itt hagytál, te hűtlen, drága szerelmem… mindenre és mindenkire haragszom. Kevés ez a szó! Igenis gyűlölök mindent és mindenkit! Hazát és ellenséget, barátot és rosszakarót, életet és halált… Nincs más szavam: gyűlölök! Minden kevesebb ennél! Nincs más a szívemben, minden semmivé lett, csak a gyűlölet maradt. Nincs többé más, mint a semmi, a semmi, a semmi, ami meg nem lehet létező.
Még a semmi sincs.
A kötet szerzője Kovács Lajos muzeológus. Az általa feldolgozott értékes kordokumentumok alapján lefegyverző szépírói tehetséggel és lélektani érzékenységgel ábrázolja ezt a kivételes asszonyt, aki szomorúan nézi, hogyan rohannak a vesztükbe a legokosabb férfiak egy eszméért, csak „mert mi mindig a hősi halál kultuszát éljük és a bukott szabadságharcokét”, és lelkifurdalással éli le az életét egy férfi oldalán, akinek a barátjába szerelmes.
