„Ahhoz, hogy az ember győzni tudjon, hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is.” Erich Segal noha a görög és latin nyelv és irodalom professzora volt, narrátorként, TV- és rádiókommentátorként és színikritikusként is gyakran szerepelt, romantikus hangvételű művei között van minden idők egyik legsikeresebb regénye, a Love Story.
Tucatnyi regényt írt de egyik műve sem lett olyan sikeres, mint a Love Story, és az ebből készült film – Ryan O’Neal és Ali McGraw főszereplésével -, amely minden idők egyik legsikeresebb romantikus története lett a hetvenes években.
Erich Wolf Segal New York Brooklyn városrészében született 1937-ben, középiskolai tanulmányait is ott végezte, a nyarakat azonban rendszeresen Svájcban töltötte. Brooklyn sajátos hangulata, világa többször is visszaköszönt az író munkásságában. Édesapja rabbi volt, így a vallás és a hit világa is meghatározóvá vált Segal több művében, így például a Hívő lelkek című könyvében is.
Egyetemre a patinás Harvardra járt, 1958-ban kapott diplomát, majd mesterfokozatot, később pedig doktorátust is szerzett. A görög és latin nyelv és irodalom professzoraként tanított a Harvardon, a Yale, és a Princeton egyetemeken, vendégprofesszorként pedig megfordult Münchenben, Tel Avivban, Oxfordban és Londonban is.
Már egyetemistaként is táplált írói ambíciókat, első nagy sikere mégsem egy önálló regény, hanem Lee Minoff művéből készült Beatles-film forgatókönyve, a Yellow Submarine volt. További forgatókönyveit is kedvezően fogadták, de önálló ötleteiből írt szkriptjei legtöbbször a filmstúdiók helyett az íróasztal fiókjában kötöttek ki.
„Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szükség arra a szóra: „sajnálom”.”
Egyik romantikus filmötlete, a Harvardra járó fiúról és a Radcliffe-re járó lányról, azonban felkeltette Lois Wallace irodalmi ügynök érdeklődését. Wallace javasolta Segalnak, hogy gyúrja át a forgatókönyvet regénnyé, az eredmény ismert: minden idők egyik leghíresebb romantikus története, a Love Story, amelyből aztán természetesen film is készült. Oliver Barret és Jenny Calliveri tragikus szerelme, a felső tízezer és a középosztály találkozása, a társadalmi korlátok lebontása a hetvenes évtized meghatározó élménye lett. A több mint 35 nyelvre lefordított kisregényből készült film hozta meg a világhírnevet Ryan O’Neal és Ally MacGraw, valamint az Oscar-jelölést Segal számára: a film szereplői is eljutottak a jelölésig, a Jennyt megformáló MacGraw, a rendező Arthur Hiller és Segal pedig a Golden Globe-díjkiosztóról nem távozott üres kézzel.
„– És mitől vagy olyan fene okos? – kérdeztem.
– Például nem ülnék le veled egy kávéra.
– Tudod, mit… meg se hívnálak.
– Hát, látod – felelte –, ezért vagy ostoba.” (Erich Segal: Szerelmi történet – Love Story)
A New York Times bestseller listájának első helyét hosszú időre kibérlő Love Story az 1970-es év legnagyobb példányszámban elkelt könyve volt az Egyesült Államokban. A hét évvel későbbi folytatás, az Oliver története ugyan sikert hozott a szerzőnek, de nem érte el a Love Story népszerűségét. A felesége halálát feldolgozni képtelen Oliver öltönyét a filmvásznon ezúttal is Ryan O’Neal ölthette magára, a női főszerepet Candice Bergenre bízták. A várakozásokkal ellentétben az Oliver történetének olvasói is nélkülözni kénytelenek a happy endet, Oliver inkább Marcie nélkül éli tovább az életét.
Segal 1975-ben feleségül vette Karen Marianne Jamest, akitől két lánya született, Miranda és Francesca. A nyolcvanas években is megmaradt a romantikus, ám kevésbé drámai hangvételű történeteknél, amelyeket szinte egytől egyig a filmvásznon is viszontláthatott a közönség. A változatos magyar címeken megjelent Az elfelejtett kaland (Man, Woman and Child) egy majdnem tökéletes házasságba enged bepillantást, amit végleg tönkretehet a férj múltjából felbukkanó házasságon kívüli kisfiú. A filmadaptációban Martin Sheen és Blythe Danner játszották a sikeres és boldog házaspárt, akiknek meg kell küzdeniük tökéletesnek gondolt életükért.
A nyolcvanas években Segal még két sikerkönyvvel jelentkezett, az 1985-ös The Class, és a későbbi Orvosok egyaránt a könyveladási listák élén landolt. Nagy sikert elért könyvében, a Hívő lelkekben a szerző egy amerikai zsidó testvérpár és egy ír katolikus fiú egy életen és az egész világon átívelő barátságát, a vallás, és a hit kérdését írja le a tőle megszokott kiváló stílusban.
Erich Segal írói munkássága mellett tudományos pályáját sem hanyagolta el, az Oxfordban tanított szerző több tudományos cikket és művet publikált élete során. Az író-professzor emellett narrátorként, TV- és rádiókommentátorként és színikritikusként is gyakran szerepelt, valamint tagja volt az Irodalomtudományi Akadémiának is. Sokáig küzdött a Parkinson-kórral, amely egyre erőteljesebben akadályozta a mozgását. Halálát szívroham okozta, hetvenkét éves korában 2010. január 17-én halt meg, Londonban temették el.
