„A szeretet azt jelenti, hogy soha nem kell azt mondanod, sajnálom” – hangzik minden idők egyik legromantikusabb és legtöbb banalitást tartalmazó mű egyik leghíresebb mondata a Love Story című műben, melynek szerzője, Erich Segal 75 éves lenne.
Hetvenöt éve, 1937. június 16-án született Erich Segal amerikai író, irodalomprofesszor, a világsikert aratott bestseller, a filmen is hatalmas sikert aratott Love Story szerzője.
Segal alapvetően tudós, tanár, irodalomkritikus, esszéista és történész volt, így kicsit fura módon kezdetben nehezen viselte az írói hírnevet, amely elhomályosította az élet más területén elért eredményeit. A kritika ugyanis nem bánt kesztyűs kézzel egyetlen művével sem, így a legismertebb a Love Story című történetével sem, miközben akadémiai munkásságát kiválóra értékelte.
Követve T.S. Eliot sikereit
Segal Brooklynban, egy ortodox rabbi fiaként született. Egyetemi tanulmányait a Harvardon végezte, s 1958-ban diplomája átvételekor két büszke címmel lépett ki a patinás intézmény kapuin: ő lett az évfolyam legkedveltebb poétája és legremekebb latin orátora – ilyen megtiszteltetésben korábban csak a Nobel-díjas költő, T.S. Eliot részesült. A Harvardon, ahol görög és latin irodalmat tanított, 1959-ben mesterfokozatot, hat évvel később doktorátust is szerzett, előadott a Yale és a Princeton egyetemeken, vendégprofesszorként megfordult Münchenben, Tel Avivban, Oxfordban és Londonban is.
Segal tudományos írásai mellett már egyetemistaként is írt színdarabokat, később a Beatles Sárga tengeralattjáró című rajzfilmjének egyik írója volt, tolla alól került ki a sporttémájú The Games és az amerikai diákmozgalmakkal foglalkozó R.P.M. című film forgatókönyve.
Irodalmi ügynöke biztatására 32 évesen írta – sikertelen forgatókönyv-vázlatából – a Love Story című regényt. Minden idők egyik leghíresebb romantikus szerelmi története stílszerűen 1970. február 14-én, Valentin napján jelent meg, s az év könyvsikerének bizonyult: 41 hetet töltött a New York Times bestseller-listáján, hónapokig vezette is azt, s 35 nyelvre fordították le. A regényre természetesen azon nyomban rátette Hollywood a kezét és meg is filmesítették – a Ryan O’Neal és Ali McGraw főszereplésével készült filmdrámán is milliók sírták tele zsebkendőjüket. A film öt Golden Globe-díjat nyert és hét Oscar-díjra jelölték, de az arany szobrocskát csak a legjobb filmzene kategóriában nyerte el.
A Love Story és társai
„Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt? Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem. Egyszer, amikor éppenséggel egy kalap alá vett ezekkel a zenei példaképekkel, és megkérdeztem, mi a sorrend, mosolyogva azt válaszolta: betűrend szerinti. Akkor én is mosolyogtam. De most csak ülök és töprengek, vajon a keresztnevemen sorolt be – mikor is csak Mozart kullog utánam –, vagy a vezetéknevemen, mikor is beékelődöm Bach és a Beatles közé. De az első nem lehetek semmiképp, s ez valami ostoba okból pokolian dühít, mivel világéletemben azt képzeltem, hogy nekem mindenben az elsőnek kell lennem. Tudják: családi örökség.” (Erich Segal: Love Story)
A regény leghíresebb mondata – „a szeretet azt jelenti, hogy soha nem kell azt mondanod, sajnálom” -, a populáris kultúra szállóigéjévé vált. Sokat és sokan találgatták azt is, ki lehetett a történet ihletője, a 2000-es elnökválasztási kampányban Al Gore alelnök neve is felmerült. Segal végül annyit árult el, hogy ha valaki, akkor leginkább Gore osztálytársa, Tommy Lee Jones volt a modell. Maga az író egyébként tudatában volt annak, hogy műve nem irodalmi értékének köszönhette népszerűségét, a háttérben sokkal inkább szociológiai tényezők álltak. Oliver Barret és Jenny Calliveri tragikus szerelme, a felső tízezer és a középosztály találkozása a társadalmi korlátok lebontásának jelképe lett, és egy új romantika utáni vágyakozás feltámadását jelezte.
Hosszú az út a dicsőséghez, a cím nem csak Segal regényének a címe, az író valóban több hullámvölgyet megélt pályája során. Erich Segal (Szerelmi történet, Olivér szerelme, Az elfelejtett kaland, Hívő lelkek, Orvosok) a tudomány eredményeit felhasználva valóságos tudósokról mintázta főszereplőit, akiket, zsenialitásukat kiemelve, pszichológiai empátiával ábrázol. Ám hiába a sok érzékeny téma, ha a könyvek nem arattak akkora sikert, mint ahogyan azt írójuk szerette volna.
Tucatnyi regényt írt, köztük a Szerelmi történet, az Oliver szerelme, Az elfelejtett kaland, a Hívő lelkek, az Orvosok, a Hosszú az út a dicsőséghez, a Csak a szerelem címűeket, de egyik műve sem lett olyan sikeres, mint a Love Story, amely minden idők egyik legsikeresebb romantikus története lett a hetvenes években. A kritikusok sem kímélték, egyikük egyenesen azt írta, „a Love Story folytatásával, az Oliver történetével Segal megteremtette a válogatott közhely mesterművét”.
Az író könyveinek központi témája azután is a szerelem maradt és a nyolcvanas években két újabb romantikus, ironikus hangvételű mesét írt Férfi, nő és gyerek, valamint …És meg akarták változtatni a világot címmel. Segal tévé- és rádiókommentátorként, színi kritikusként is sikeres volt.
Az írás és a tudomány mellett a futás volt a szenvedélye, hússzor futotta le a Boston Maratont. Sokáig küzdött a Parkinson kórral, amely egyre erőteljesebben akadályozta a mozgását. Legutolsó nagylélegzetű műve a The Death of a Comedy volt, amely a nevettetés és a pikáns viccek történetét követte nyomon az ősi görög kultúrától Stanley Kubrick Dr. Strangelove című filmjéig. Halálát szívroham okozta 2010. január 17-én, Londonban temették el.
MTI sajtóanyag felhasználásával
