„De hát miért is van annyiféle nyelv a világon? A költő csak néz és csodálkozik” – írja Nemes Nagy Ágnes. Az anyanyelvek nemzetközi napját 2000 óta ünnepeljük február 21-én.
Február 21. Az anyanyelv nemzetközi napja – Az ENSZ bangladesi javaslatra 1999-ben döntött megtartásáról annak emlékére, hogy amikor 1952-ben Pakisztánban a Nyugat-Pakisztánban beszélt urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, a döntés ellen tüntető kelet-pakisztáni (ma Banglades) diákok közül a rendőrség február 21-én ötöt megölt.
NEMES NAGY ÁGNES: ANYANYELV
(részlet)
De hát miért is van annyiféle nyelv a világon? A költő csak néz és csodálkozik. Nem, nem gondol a nyelvek kialakulásának oly homályos őstörténetére (vagy élettanára? lélektanára, filozófiájára?), csak a saját mesterségére gondol. Hiszen ő – a versíró – érzi legerősebben a nyelvvel élők között egy-egy kifejezés másképp-nem-lehet-jét, mozdíthatatlan evidenciáját, szavakba horgonyzottságát. Mindig újra kínos tapasztalat rájönnie, hogy a költői evidencia anyanyelvi határig tart. Mért is hívhatják az asztalt table-nak, ha asztalnak hívják? Mért hívhatják másképp a hattyút, a vért, a jobbra csavaró borkősavat? Hány nyelv férhet el az emberiség tudatában? Vagy ne kérdezzük ezt? Ne kérdezzük, hogy hány angyal férhet el egy tű hegyén?
Jó, ne kérdezzük. De azért a költő gyakran, gyakran fog gondolni effélére, megakadályozhatatlanul (nem éppen az angyalra, hanem a nyelvre vagy talán a nyelvek angyalára), mert mindennapi kenyere a nyelvi evidenciák felismerése. Különösen kínosan merülnek föl benne az ilyen bölcs kérdések, például fordítás közben, ebben a lehetetlen, nyelvek közötti állapotban, amikor is borúlátó pillanataiban nemegyszer jut arra a következtetésre, hogy amit egy versből le lehet fordítani, azt nem érdemes lefordítani.”
Az anyanyelvek nemzetközi napját 2000 óta ünnepeljük február 21-én, hogy előmozdítsuk a nyelvi változatosságot és a kulturális sokszínűséget, valamint a többnyelvűséget, küzdjünk a nyelvek kihalása ellen, és támogassuk az anyanyelvi oktatást.
Manapság mintegy kéthetente tűnik el egy nyelv a világon, a hatezer nyelv több mint felét fenyegeti kihalás, miközben feltartóztathatatlanul hódít az angol nyelv.
Az urali nyelvcsaládhoz tartozó magyar nyelv írásbelisége a XI. századtól folyamatos, bár 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv Magyarországon. Jelenleg a magyar anyanyelvűek létszámát a világon 14-15 millió körülire becsülik.
Magyarországon a harmadik legnagyobb nyelvi és kulturális kisebbségét a siketek alkotják. A jelnyelv a siketek anyanyelve, ezáltal a nyelvhez való jog, alapvető emberi jog. Az UNESCO az anyanyelvi oktatást különösképpen a gyerekek fejlődésének korai szakaszában ajánlja, így elengedhetetlen a jelnyelvhez való minél korábbi hozzáférés és egy olyan oktatási rendszer kialakítása, amely támogatja a jelnyelv minél korábbi elsajátítását.
„A magyar nyelv nemzeti kultúránk legfőbb hordozója, a világ magyarságának legjelentősebb összetartó ereje. Féltve őrzött kincs mindazok számára, akiknek ez az anyanyelve. Miért ne őriznénk, óvnánk minden erőnkkel? A helyes őrzése, vigyázása és féltése ennek a felbecsülhetetlen értéknek elsősorban az, ha megismerjük. Ezért feladatunk e szépséges nyelv rejtett és elfeledett értékeinek felismerése és elsajátítása. A felfedezésnek, a megismerésnek számtalan formája van, ezek közül az egyik, hogy fejtörőkön keresztül csiszoljuk, gyarapítjuk ismereteinket édes anyanyelvünkről.” (Anya – nyelv – kincs)
