Vitathatatlan, hogy Gárdonyi történelmi regényei még a kötelező olvasmányok között is a legnépszerűbbek, történeteinek vonzerejét az adja, ami novelláiét: egyszerű emberek szép erkölcsisége, elégikus, bölcs és nyugodt életvállalása.
„Hajós voltam, akinek harmincöt évig kellett haladnia iránytű nélkül…, csak hányódtam, süllyedeztem, ide-oda terelődtem folytonos ködben, nem tudva, hova jutok. De mentem, haladtam, mint a madár, mikor hazaindul térkép nélkül Afrikából” – írja magáról Gárdonyi Géza, aki Jókai és Mikszáth mellett az olvasóközönség kedvence.
Gárdonyi Géza nagy szorgalommal kutatta a múltat, művei mégis lírai fogantatásúak. Történelmi tárgyú regényei – Egri csillagok (1899), A láthatatlan ember (1901), Isten rabjai (1908) – a főhős sorsán keresztül a részletekig menő hitelességgel vezetik be az olvasót a magyarság korábbi századaiba. A hiteles korrajz és a plasztikus ábrázolás teszi történelmi regényeit értékessé. Népszerűvé válásukban nemcsak a fordulatos cselekménynek volt nagy szerepe, hanem olyan értékeknek is, mint a hit, a hazaszeretet és az egyéni bátorság.
Az írót minden szellemi és politikai mozgalom – okkultizmus és misztika, szociális radikalizmus – érdekelte, ha az magyarázatot kínált. Érdeklődéssel fogadta be a keresztény tanokat éppúgy, mint Schopenhauer filozófiáját vagy a különféle okkult nézeteket. Stílusát egész életén át a kor különböző nézetei alakították, szintetizálták. Írói nyelvezetét a népköltészet tanulmányozásával alakította ki. Minden cifraságot került, és az egyszerűségre törekedett művei szerkezetében.
Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely még szüleitől kapott közvetlen élményeket a forradalomról és a szabadságharcról. Ezek az élmények, valamint természettudományos olvasmányai és a dunántúli iskolákban tanítóként elszenvedett sérelmei határozták meg írói pályájának első szakaszát. Később azonban nem azt az utat járta végig, melyet első művei jeleztek. Élményvilágát a régi értékrend hitelvesztése határozta meg: nem az új jelenségekben kutatta az új értékrend lehetséges alapjait, hanem az elmúló felé fordult, annak valódi értékeit akarta konzerválni. Így lett a kisváros, főleg a falu írója.
A paraszt ember nála lett lelkivilágában egyenlő a többi társadalmi réteggel, és a jelen hazug értékrendjével szemben az alsó néposztályok öröméből és szenvedéséből érvényes értéket akart felmutatni. Falun szerzett élményeit írta meg Az én falum (1898) novelláiban, amelyekben elválaszthatatlan egymástól a tényközlő realizmus, a leírás és az „álomféle mámor”. Gárdonyi azt ábrázolja ezekben az elbeszélésekben, hogy egy megszokott, de az adott környezetben jelentős napi esemény miképp idézi fel hőseiben a közös emberi értékeket ősi tisztaságukban. Egy példa: egy öregedő ember tetőfedés közben lezuhan, haldoklik, fiát várja, az apa–fiú viszony a halál pillanatában csodálatos tömörséggel, egyszerűséggel magasztosul fel. (Csak már a Pesta jönne)
Regényeinek gyakori témája a szenvedés, de Gárdonyinál a szenvedés elviselése éppúgy, mint enyhítése: érték. Nem megrendítő, és nem is lázító író. 1899 karácsonyán kezdte közölni leghíresebb regényét, az Egri csillagokat a Pesti Hírlap. A regény egy gyermekpár felnövekedését, boldog egybekelését mondja el a török időkből, Eger védelméhez kapcsolódva. A hazafiság hőskölteménye ez a mű, azt a tanulságot hirdetve, hogy a nemzeti megmaradás záloga a nép önfeláldozó hősiessége.
Az író legkedvesebb regénye, A láthatatlan ember, két reménytelen szerelem rajzán át Attila korát kívánja feltámasztani. A regény a szecessziós népiesség egyik fő műve, amely mellékmotívumok formájában megérinti mindazokat a szimbolikus formákat (halál, álom, művész, hatalom, magány, barbárság stb.), melyeket a kor modern gondolkodói generációs újdonságként voltak csak hajlandók látni. Gárdonyi történelmi regényeinek vonzerejét az adja, ami novelláiét: egyszerű emberek szép erkölcsisége, elégikus, bölcs és nyugodt életvállalása.
Gárdonyi Géza művei a filmrendezőket is megihlette. 1934-ben készült az Ida regénye Székely István rendezésében, többek között Jávor Pál, Gombaszögi Ella, Turay Ida főszereplésével. Az Isten rabjait 1942-ben Pacséry Ágoston filmesítette meg, főszereplő: Bulla Elma. Kirobbanó siker lett Várkonyi Zoltán rendezésében az Egri csillagok Kovács Istvánnal, Venczel Verával, Sinkovits Imrével a főszerepekben. A Lámpás című, 1973-ban készült filmben Kozák András nyújtott felejthetetlen alakítást, a filmet Hajdufy Miklós rendezte. 1987-ben láthatták a nézők Horváth Tibor rendezésében Az öreg tekintetest Mádi Szabó Gáborral a főszerepben.
Történetek Gárdonyitól
Új könyvsorozat Magyarország legnépszerűbb regényének írójától. A Kossuth Kiadó szeptember 5-én új 18 kötetes sorozatot jelentet meg Magyarország legnépszerűbb regénye, az Egri csillagok írójától, Gárdonyi Gézától. A Nagy Könyv versenyen, 2005-ben az olvasóközönség szavazatai alapján az Egri csillagok lett a legnépszerűbb magyar regény. A magyar irodalom kiválóságai, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Karinthy Frigyes műveinek kiadását most annak az írónak a népszerűsítése követi, aki mindent önmaga akar felfedezni, ezért élete szüntelen megfigyelés, kutatás, elmélkedés és önképzés volt.
Ábel és Eszter – A beteljesületlen szerelem lélektanilag pontos rajza; „az epedés végtelen éneke”. A szív és az ész örökös küzdelme elevenedik meg a kisregény lapjain. Bár az író a házasságot a legőrültebb szerződésnek tartja, amit emberi elme valaha kieszelt, mégis van ereje és hite a szerelem és a családi boldogság pillanatait újraidézni.
Isten rabjai – A középkori Margit-legenda 20. századi feldolgozása. A regény főalakja Jancsi fráter, a hajdani kertészfiú, s az ő sorsának tükre vetíti elénk az „Isten rabjainak”, a szerzeteseknek külön világát. Az író a regény minden alakját, a szerzeteseket, Margit királylányt is emberi közelségbe hozza, s a legenda szűkszavú adataiból eleven embereket teremt.
A regény a 13. század Magyarországát, a tatárdúlás utáni korszakot festi meg a király apácalánya klastromában szolgáló laikus fráter naiv, üde, reális szemszögéből. Ebben a román kori díszletek között játszódó történetben a rabság metaforikusan is, valóságosan is összefonódik a transzcendenciaként értelmezett szerelemmel. Jelképteremtő eréllyel érvényesülnek benne a századfordulós gondolatok és motívumok (a szennyből kinövő liliom).
Ida regénye – Gárdonyi utolsó regénye, melynek megírására egy házassági apróhirdetés késztette. Az üzleti szellemben kötött, dús hozományra és rangra spekuláló érdekházasság bemutatásakor az író a zárda légköréből kitörni készülő, elárvult lány tragédiáját állítja a cselekmény fő sodrába, hogy lassan-lassan, szinte észrevétlenül lopja majd be a hepiendet történetébe.
Sorozatszerkesztő: Hitseker Mária
