„Nos, elvtársak, milyen a mi életünk? Nézzünk szembe vele: a mi életünk nyomorúságos, fáradságos és rövid.” Hatvanöt évvel ezelőtt, 1950. január 21-én halt meg Londonban George Orwell angol író, kritikus, újságíró.
„Az Állatfarm-ot és az 1984-et több mint hatvan nyelvre fordították le, az eddig eladott példányok száma pedig meghaladja a negyvenmilliót. Miért lett világszerte népszerű az író, akit V. S. Pritchett „egy nemzedék fagyos lelkiismeretének” nevezett?” – kezdi Előszavát Jeffrey Meyers Orwell című művében, s folytatja: „A legendát, amely körülveszi, részben ő maga kreálta, de munkásságának kezdettől fogva rendkívül fontos politikai és kulturális hatása volt, mely mind a mai napig tart. Orwell könyvei felett (bár az író több mint száz éve született) nem járt el az idő, és ma már harcainak sokrétűségét, teljesítményének nagyságát is fel tudjuk mérni. ”
A világirodalom legnagyobb hatású politikai szatirikus írója, George Orwell (eredeti nevén Eric Arthur Blair) 1903. június 26-án született Motihariban, Brit Indiában, Richard Walmesley Blair és Ida Mabel Limouzin második gyermekeként. A család – az apa kivételével – 1907-ben hazaköltözött és letelepedett az angliai Henleyben. Orwell elemi iskoláit egy sussexi magánintézetben végezte el bennlakóként: nyolcéves korától tizenhárom éves koráig csak a szünidőket töltötte otthon. A középiskolában ösztöndíjas, és szintén magánintézetek bennlakója Wellingtonban, majd Etonban.
Etoni tanulóéveinek leteltével Orwell belépett a birodalmi rendőrséghez. Burmában képezték ki, és ugyanitt teljesített szolgálatot közel öt éven át. 1927-ben azonban otthoni szabadsága alatt úgy döntött, hogy nem tér vissza a szolgálatba, s 1928. január 1-jével kivált a birodalmi rendőrségből. Döntése két okra vezethető vissza: egyrészt már kamaszkorától kezdve író akart lenni, másrészt ebben az időben már kezdte megismerni és elutasítani az imperializmust, amelynek szolgálatában állt. Egyik írásában meg is fogalmazta, hogy elméletileg teljesen az elnyomott burmaiak mellett és brit elnyomóik ellen volt.
Leszerelését követően kötelességének érezte, hogy felfedezze az egyszerű hétköznapi emberek Angliájának világát: szobát bérelt a Notting Hillen, és innen járta be az East Endet, hogy megismerje London szegényeit. 1928-ban már egy párizsi munkásnegyedben lakott, szintén tapasztalatszerzés céljából. Párizsi tartózkodása alatt két, azóta elveszett regényt írt, és publikált néhány cikket angolul és franciául. Közben konyhai kisegítőként edényt mosogatott, majd tüdőgyulladásban megbetegedett, s 1929 végén visszatért Angliába, szülei suffolki otthonába. Angliában néhány alkalmi cikkírással és tanítással keresett pénzt, és több változatát is elkészítette annak az írásnak, amely első könyveként jelent meg Down and Out in Paris and London címmel 1933-ben, immár George Orwell szerzői néven. (Az Orwell egy suffolki folyó, szüleinek otthonától délre.)
A következő három évben Orwellnek sikerült betörnie az irodalom berkeibe. Az Egyesült Államokban megjelent a Burmai napok című regénye (az angol kiadó félt, hogy a könyv esetleg sértődéseket okozhat Burmában), majd 1935-ben az Egy lelkész lánya, 1936-ban pedig a Hadd repüljön a kukoricalevél című regények következtek. Ennek ellenére továbbra is szerényen, magát meghúzva élt: tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott.
1936-ban feleségül vette Eileen O’Shaughneesy angoltanárt és újságírót. Életük nem egészen az asszony elképzelései szerint alakult, a szerző elvárta, hogy minden a munkája és körülötte forogjon. Még ebben az évben Orwell megbízást kapott a Baloldali Könyvklubtól, hogy vizsgálja meg a szegények és munkanélküliek életkörülményeit. A mű, mely az Út a Wigan-gáthoz címet viseli, egyszerre riportázs és esszé, melyben Orwell először tárja fel politikai álláspontját: szemben áll az imperializmussal és az osztálytársadalommal, a szabadság és egyenlőség szocialista felfogásának elkötelezettje, ugyanakkor támadja a szervezett szocialista mozgalom legtöbb formáját.
A spanyol polgárháború kitörése után, 1936 őszén Spanyolországba ment és csatlakozott a Marxista Egyesülés Munkáspártjához (MEMP). Velük együtt harcolt 1937 januárjában. Politikai álláspontját a háborús és forradalmi élmények több vonatkozásban is megkeményítették: a szovjet stílusú kommunizmust már több évvel előbb elutasította, antikommunizmusa a kommunisták és a MEMP közötti rivalizálás láttán éleződött ki.
Tisztelet Katalóniának, Állatfarm és az 1984
Hazaérve Spanyolországból megírta a Tisztelet Katalóniának című könyvét, mellyel egyben szakított is az ortodox baloldallal. 1938-ban ismét tüdőbajt kapott, Marokkóba utazott, ahol megírta Levegővétel című regényét. 1939 tavaszán visszatért Angliába, esszéket írt, ám hamarosan anyagi gondjai támadtak. 1941 és 1943 között az Indiának sugárzott adások műsorvezetője volt a BBC-nél, majd a Tribune című lapnál lett irodalmi szerkesztő.
„Nos, elvtársak, milyen a mi életünk? Nézzünk szembe vele: a mi életünk nyomorúságos, fáradságos és rövid. Megszületünk, éppen csak annyit kapunk enni, hogy ki ne leheljük páránkat, de aki képes rá, azt ereje végső fogytáig dolgozni kényszerítik; s abban a pillanatban, amikor már nem tudják hasznunkat venni, förtelmes kegyetlenséggel lemészárolnak bennünket. Egyéves kora után Angliában egyetlen állat sem tudja, mi a boldogság és mi a pihenés, Angliában nincs szabad állat. Az állatok élete nyomorúság, és szolgaság: ez a meztelen igazság.
Vajon ez volna a természet rendje? Azért volna így, mert földünk olyan szegény, hogy nem tud tisztességes életet biztosítani lakóinak? Nem, elvtársak, ezerszer nem!” (George Orwell: Állatfarm)
1943 végén hozzáfogott az Állatfarm megírásához, melyet 1944 februárjában fejezett be. Orwell a Tündérmese alcímet adta a kisregénynek, amely ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Politikai okokból azonban több kiadó is visszautasította a könyvet, így csak a háború után jelenhetett meg a sztálini Szovjetuniót karikírozó mű, mely egy csapásra nagy sikert aratott.
1945-ben meghalt a felesége, Orwell – nővérével és nevelt fiával együtt – a skót partok mentén fekvő Jura szigetén telepedett le. 1947-ben, kiújult tüdőbaja első hónapjaiban elkészítette 1984 című műve első vázlatát, majd 1948-ban a másodikat. Az 1984, Orwell mindmáig leghíresebb műve negatív utópia, mely azt vizsgálja, mivé lesz a rend szabadság nélkül. A mű utópisztikus jövőképét a náci Németország és a sztálini Szovjetunió totalitarizmusa, valamint a hidegháború első, baljós korszaka tapasztalataiból merítette. Az 1984 egyik maradandó leleménye a totális diktatúrán belül a totális ideológia érzékeltetése, úgy a mindennapok, mint a gondolkodás és a nyelvi beszéd szintjén. S bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha közben könnyedén – talán túlságosan is könnyedén – azt mondja: Orwell jóslata, hála istennek, nem teljesedett be.
A regény 1949-ben jelent meg, Orwell néhány hónappal később, súlyosodó tüdőbaja következtében, 1950. január 21-én meghalt.
