Könyveiben nem a bűnös ember áll a transzcendens hatalommal szemben, hanem a szabadságot kereső egyén a tényleges elnyomással. Hősei magányos ellenállók, de harcuk nem reménytelen. Graham Greene angol regény- és drámaíró, újságíró 110 éve született.
„Nem tennénk-e okosabban, ha nem is próbálnánk megérteni senkit, ha elfogadnók a tényt, hogy egyik ember sohasem értheti meg a másikat, sem feleség a férjét, sem férfi a szeretőjét, sem szülő a gyermekét? Talán azért találták ki az emberek az Istent: egy mindent megértő lényt.” (Graham Greene: A csendes amerikai)
Graham Greene 110 éve, 1904. október 2-án született a London közelében fekvő Berkhamstedben. Egy ideig iskolaigazgató apja intézményében tanult, tizenhét éves korában pszichoanalitikus kezelte, tanulmányait Oxfordban fejezte be. 1927-ben megnősült, felesége hatására katolizált. Londonban élt, a Times szerkesztőjeként dolgozott, miközben írt. Első megjelent regénye a The Man Within volt 1929-ben, melynek kedvező fogadtatása arra bátorította, hogy feladja állását a Timesnál, és kizárólag regényíróként dolgozzon. Következő két könyve nem aratott sikert.
Milyen színes, izgalmas a való világ
Az első valódi áttörést az Isztambuli vonat című műve hozta meg (1932), melyet sok más könyvéhez hasonlóan filmre is vittek (Orient Express, 1934). A regényírásból származó jövedelmét újságírással egészítette ki: könyv- és filmszemlét írt a Spectatornak, és társszerkesztője volt a Night and Day folyóiratnak.
Következő népszerű, szórakoztató művei (Merénylet, Titkos megbízatás, A félelem minisztériuma, A harmadik) a politikával, a nemzetközi tőke manipulációival foglalkoznak, mindegyikükben az üldözött hős áll a középpontban. Legjobb regényének az 1940-ben megjelent Hatalom és dicsőséget tartják, ennek hőse a hatóság által üldözött, iszákos mexikói pap, aki egyházi feladatát is el akarja látni.
A második világháború alatt a külügyminisztériumban dolgozott, majd Sierra Leonéban az MI6 hírszerző szolgálat munkatársa lett, londoni főnöke Kim Philby, a szovjeteknek is dolgozó kettős ügynök volt.
Regényeiben az egzotikus helyszínek adnak hátteret a szenvedés és szenvedély drámáinak. A Sierra Leonéban játszódó A kezdet és a vég egy gyarmati tiszt hanyatlását követi nyomon, aki szánalomból segít a csempészeknek, s végül öngyilkosságra kényszerül. A Szakítás egy ateista férfi és vallásos szerelme történetét mondja el. Kongóban játszódik a Gyógyulás, melynek háttere a gyarmat függetlenné válása. Az író erkölcsi dilemmája: ha Isten szeretetből teremtette a világot, hogyan nézheti el a szenvedést?
A csendes amerikai Vietnámban, az ötvenes évek franciaellenes felkelése idején játszódik, és azt példázza, hogy a politikai naivitás nem menti a bűnök és terrorakciók elkövetőit. Az amerikaiak vietnami beavatkozását egy angol tudósító közönyös szemével rögzítő, de annál kíméletlenebbül leleplező regény főhőse egy fiatalember, Alden Pyle, a csendes amerikai. Otthon kellett volna maradnia, hogy olvassa az újságok vasárnapi mellékleteit meg a baseballhíreket. Nyugodt élet járt volna neki egy szabályszerű amerikai lány oldalán, aki tagja a Könyvbarátok Klubjának. De mert fiatal volt, hiszékeny és tudatlan, mindenfélébe belekeveredett. Saigonba ment, mert azt mondták neki, hogy vegye fel a harcot a militarista bajkeverőkkel, diktátorokkal, s nyerje meg a Távol-Keletet a demokráciának…
A Havannai emberünk a forradalom előtti Kubában működő titkosszolgálatok karikatúrája, a Szerepjátszók a Duvalier-diktatúra Haitijáról szól, hősei az imperializmus áldozatai.
Greene közel állt a katolikus világnézethez, de alig törődött a hitelvekkel, dogmákkal. Hite a magasabb erkölcsiség utáni vágy, katolicizmusa lázadás, amely a baloldallal, az elnyomottakkal rokonszenvez. Könyveiben nem a bűnös ember áll a transzcendens hatalommal szemben, hanem a szabadságot kereső egyén a tényleges elnyomással. Hősei magányos ellenállók, de harcuk nem reménytelen.
E művek mélyen optimisták, hangulatteremtő erejük, a jellemábrázolás, a szerző tárgyi ismeretei adják értéküket. Az Utazások nagynénémmel című könyvének cselekménye az abszurditásba hajlik, de figurái élő alakok, s azt üzenik, ne vessz bele a mindennapok unalmába, vedd észre, milyen színes, izgalmas a való világ. A Monsignor Quijotét Cervantes modorában írta: egy pap és egy kommunista Spanyolországot bejárva a földi és mennybéli megváltásról vitázik.
Későbbi könyvein – A tiszteletbeli konzul, Az emberi tényező, A tizedik, Ismerkedés a tábornokkal – érződik némi hanyatlás: több az írói fogás, s elmosódik bennük a szórakoztató és mélyebb művek különbsége, de mindre jellemző az emberi lélek mély ismerete.
Graham Greene a 20. század legolvasottabb brit regényírója volt. Népszerűsége művei izgalmas cselekményéből fakad, melyekben a bűn és a cselszövés a meghatározó, de elbeszélőkészsége, a részletek mesteri kidolgozása, a tömör epikus részekkel váltakozó valósághű párbeszédek is hatásosak.
1966-tól a franciaországi Antibes-ben, utolsó éveiben egy svájci kisvárosban, Veveyben élt. Itt érte a halál nyolcvanhetedik életévében, 1991. április 3-án.
