Több éves gyűjtés és kutató munka lezárásaként 1812. december 20-án megjelent a Grimm fivérek Gyermek- és házi mesék című kötete. Jacob és Wilhelm Grimm világhírű mesegyűjteményével beírta magát az irodalom- és történelemkönyvekbe egyaránt.
A Grimm testvérek, azaz Wilhelm és egy évvel idősebb bátyja, Jacob neve elválaszthatatlanul összefonódott a köztudatban.
Életük is párhuzamosan futott: mindketten jogot tanultak, majd Kasselben és Göttingenben lettek könyvtárosok és egyetemi tanárok. 1837-ben – miután öt professzortársukkal együtt szót emeltek a hannoveri uralkodó reakciós politikája ellen – elvesztették katedrájukat és kiutasították őket a fejedelemségből. Ezután a porosz király invitálására Berlinben telepedtek le és ott éltek halálukig – Wilhelm 1859. december 16-án, Jacob 1863. szeptember 20-án halt meg.
Gyermek- és házi mesék
A testvérek 1852-től dolgoztak a német nyelv szókincsét a kezdetektől Goethe haláláig tárgyaló és értelmező szótáron. Életükben csak az első négy kötet készült el, a monumentális mű utolsó, 32. kötete 1961-ben látott napvilágot. Mindketten részt vettek a régi német irodalom kutatásában, ők fedezték fel a germán hősi ének egyetlen fennmaradt példányát, az ófelnémet Hildebrand-éneket és elsőként fordították le német nyelvre az Edda-dalokat. Wilhelm szövegeket, költeményeket is kiadott, mesegyűjteményük végleges nyelvi, művészi megformálása inkább az ő érdeme.
Nevüket mégis az 1812 és 1815 között két kötetben kiadott mesegyűjtemény tette világhírűvé. Több éves gyűjtés után 1812. december 20-án jelent meg a Gyermek- és házi mesék (Kinder- und Hausmärchen) című Grimm-mesekötet. Az országot járva jegyeztek le a szájhagyomány útján őrzött népmeséket, megőrizve azok stílusát, kifejezésmódját és sajátos világát, de itt-ott csiszolva, alakítva azokon.
Az első kiadás első kötete, még „csak” 86 elbeszélést tartalmazott; a második kötet 1814-ben jelent meg, további 70 történettel. A második kiadás után akkora volt az érdeklődés, hogy két kötetben jelent meg 1819-ben, amihez egy harmadik is csatlakozott 1822-ben – összesen már 170 mesével. A könyv 1857-re már hetedik kiadását élte meg és szerkesztői folyamatosan hozzáadtak és ki is húztak egyes meséket, így „végleges” állapotában 211 történettel büszkélkedett.
Horror törpék, mostohák és boszorkák között
„Mondd meg nékem, kis tükröm:
ki a legszebb a földön?
Ilyenkor a tükör mindig azt felelte:
Úrnőm, nincs a világnak
szebb asszonya tenálad.
Erre aztán a királyné sem aggodalmaskodott tovább, mert tudta, hogy a tükre nem mond mást, mint színtiszta igazságot.
Telt-múlt az idő, esztendő esztendőre. Hófehérke nőtt, növekedett, és hétéves korára olyan szép lett, mint maga a ragyogó nap, szebb még a szépséges királynénál is. Ez eleinte nem sokat törődött a mostohalányával, hanem egyszer aztán gyanút fogott, bezárkózott a szobájába, elővette a tükrét, és megkérdezte:
Mondd meg nékem, kis tükröm:
ki a legszebb a földön?
De a tükör ezúttal nem úgy felelt, ahogyan a királyné szerette volna, hanem azt mondta:
Szép vagy, úrnőm, de tudd meg:
Hófehérke százszor szebb. ” (Grimm testvérek: Hófehérke)
Az első megjelenéseket egyébként számos kritika érte: gyerekmeseként voltak feltüntetve, azonban (a mellékelt tudományos információk miatt) stílusa és tartalma okán egyetlen szülő sem olvasott volna fel belőle. A forrásanyaghoz való ragaszkodás miatt a mesék eredeti változata szinte horrorisztikus elemeket is tartalmazott. A Hamupipőkében a gonosz mostohatestvérek szemét galambok csipegetik ki, a Hófehérke gonosz királynéját izzó vascipőben táncoltatják halálra, a Jancsi és Juliska boszorkányát elevenen égetik el egy kemencében. A sok fordítás és a többszöri átdolgozás során aztán a történetek finomodtak, a kecskegidákról szóló mese „gyermekbarát” rajzfilmes adaptációjában például a farkas vegetáriánus lesz. Holott a lélekbúvárok szerint megvan az értelme annak, hogy a gyerekek gonosz mostohákkal, boszorkákkal, sárkányokkal és egyéb baljós kreatúrákkal nézzenek szembe. A szexuális utalásokat is eltüntették, hogy megszabaduljanak a „18-as karikától” – érdekes módon az erőszak (különösen a rossz kiérdemelt büntetése) megmaradt.
A 160 nyelvre lefordított mesegyűjtemény a legolvasottabb német irodalmi alkotások egyike, és méltán vonult be a világirodalom történetébe. A Grimm-mesék magyarul 1861-től mintegy 250 kiadást értek meg, és nagyban befolyásolták a magyar mesekincset. Hanau, a fivérek szülővárosa főterén állított szobrot világhírűvé vált „fiainak”, a közeli Kasselban található a háromemeletes Grimm Múzeum, amelynek külön érdekessége, hogy a lépcsőház falára a Grimm-testvérek életének történetét írták.
