A kor legjelesebb íróit és politikusaival volt kapcsolatban, tőle ered a kölcsönkönyvtár ötlete, mégis a nyomdája miatt vált ismertté. Heckenast Gusztáv nagy műveltséggel bíró, kiváló üzletember volt.
„Heckenast volt az a magyar kiadó, akinek eszméi voltak. Messze előre tudott látni, s arra, amit előre látott, vállalkozni, abba befektetni” – jellemezte Jókai Mór a nagy műveltségű Heckenast Gusztáv könyvkereskedőt, könyvkiadót és nyomdatulajdonost, aki százharminc éve, 1878. április 10-én halt meg.
Heckenast Gusztáv könyvkiadó, a történelmi Landerer-Heckenast nyomda társtulajdonosa, akinek nevéhez fűződik a modern magyar nyelvű könyv és sajtó kiadástörténetének egyik fontos fejezete. Bár számtalan irodalomtörténeti és könyvtörténeti érdekesség kapcsolódik személyéhez, neve mégis az 1848. március 15-i forradalom kapcsán került be a köztudatba: Landererrel közös nyomdájában láttak napvilágot a szabad sajtó első termékei, a Nemzeti dal és a Tizenkét pont.
Heckenast pályája kezdetén nem törekedett könyvkiadói babérokra. 1811. szeptember 2-án született egy kassai német evangélikus lelkész fiaként. Iskoláit Eperjesen végezte, de a család rossz anyagi körülményei miatt fel kellett hagynia a tanulással és fűszerkereskedőnek állt.
1826-ban költözött Budapestre és elhatározta, valami érdekesebb foglalkozás után néz. Wigand Ottó előkelő pesti könyvkereskedésénél helyezkedett el, s olyan kitűnő szakmai gyakorlatra tett szert, hogy amikor hat év múlva Wigand Lipcsébe költözött, megvásárolta és felvirágoztatta üzletét. Műveltsége és a családi hagyományai révén erősen kötődött a német kultúrához, óriási munkát végzett a magyar irodalom terjesztésében. Üzletét az 1838-as nagy pesti árvíz jórészt elpusztította, ám árvíz eseményei idején történő szerepvállalása miatt is magyar írók siettek a segítségére a Budapesti árvízkönyv című kiadvány jövedelmével, külföldi kollégái pedig elengedték tartozásait.
Landerer és Heckenast
Bár Kossuth nem egyszer szidalmazó levelet küldött a nyomda késedelme miatt, ami a Pesti Hírlapot sújtotta és jó néhány téves megrendelés vagy elírás megtörtént a munka közben, nem feledhető tény, hogy Heckenast Gusztáv új fejezetet nyitott a magyar könyvesek történetében. A nyomdász egy év elteltével hatalmas vállalkozásba kezdett és európai viszonylatban is gazdag, nyolcezer kötetes kölcsönkönyvtárat nyitott. 1840-1842-ben Bibliographiai Értesítő címmel ő adta ki az első havonta megjelenő hazai könyvészeti szaklapot. De Heckenast rövid ideig volt kereskedő, nevét elsősorban a kiadványai örökítették meg, s ezek előállításában nem kis ezt vállalt Landerer Lajos nyomdász. 1840-ben társult a dinamikus, de eladósodott Landererrel cégük ettől kezdve 1863-ig a Landerer és Heckenast nevet viselte. Legfontosabb kiadványuk az ötezer előfizetővel, de annál nagyobb befolyással és hatással rendelkező Pesti Hírlap volt, melyet Kossuth Lajos szerkesztett.
„Landerer közkedvelt pesti figura, gavallér, nagy mulatozó és tréfacsináló, pezseg benne az életkedv. A hűvös Heckenast már kevésbé népszerű, a tekintélye azonban nagy, mind a szakmában, mind a pesti városházán. Landerer lobogó magyar hazafi, noha a kiejtése erősen németes, Heckenast mindig alkalmazkodik a pillanathoz és a helyhez, miközben kételkedve nézi a politika alakulását s óvatos minden lépésében. Landerer nem fukarkodik, készséggel bérel a szivébe zárt nyomdász-tanonciskola számára helyiséget s az iskola egyik oktatójának, Árkossy Booch Frigyesnek – ki a hadjáratban mint huszárfőhadnagy és vívómester Buda megvívásából megtépetten tér vissza – új egyenruhát ajándékoz csupa lelkesültségből. Heckenast szigorúan bánik a pénzzel, s húzódva méri az előlegeket. Mégis kitűnően összeférnek” – írta Fitz József az 1848-1849-es nyomdászatról írt munkájában.
1848 márciusában az üzlettársak már értesültek Petőfiék terveiről, Landerer 14-én papírt készíttetett elő s meghagyta munkásainak, hogy pontosan, gondosan dolgozzanak. Másnap, amikor a tömeg élén érkező márciusi ifjak a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását követelték, Landerer „engedett az erőszaknak”, sőt súgva maga is segítette a szabad sajtó első termékeinek létrejöttét. Landerer ezután hiába záratta be magát irodájába, a szabadságharc leverése után bujdosnia kellett és később sem vehetett részt a cég irányításában. Később a szabadságharc pénze, a Kossuth-bankó az ő nyomdájukból került ki.
Minden támogatói szándéka ellenére, Heckenast kemény elveket vallott a nyomda vezetésében. Petőfi írta 1848 júliusában Aranynak: „Nekem a napokban 208 pengő forintos váltót kell kifizetnem. Mentem Heckenasthoz, hogy az Életképek szerkesztéséért előlegesen fölvegyek 200 pengőt, de az a silány fráter nem adott többet száz pengőnél…” Pedig Petőfi már 1848 előtt is ismerte Heckenastot, mivelhogy 1845-ben nála jelent meg a Szerelem gyöngyei című versciklusa.
A Haynau-korszak idején Heckenastot is perbe fogták, elsősorban az általa kiadott, s a forradalmat támogató napilapjai miatt. Végül is fölmentették. Heckenast egyedül vezette a nyomdát, amely Landerer 1854-ben bekövetkezett halála után az ő tulajdonába ment át. Kiadói tevékenysége 1860 után bontakozott ki igazán: ő jelentette meg a kortárs nagy magyar írók műveit, s 1854-ben indította útjára a híres Vasárnapi Újságot.
A kiadói innováció, az üzlet és nemzeti hivatás kérdéskörei Heckenast Gusztáv közel négy évtizedet felölelő szerteágazó pesti kiadói tevékenységében jelennek meg. A szépirodalmi és tudományos műveket, nyelvkönyveket, szótárakat, lexikonokat, zeneműveket, kottákat, művészeti albumokat, műnyomatokat egyaránt tartalmazó válogatásunk a korabeli irodalmi, tudományos, művészeti élet fejlődését érzékelteti.
Az Országos Széchenyi Könyvtár 2011-es kiállításának anyagát visszaidézve Heckenast egy jómódú üzletember életét élte, pilismaróti villája mindig nyitva állt a társasági élet számára. A tulajdonos évtizedeken keresztül irodalmi-zenei-képzőművészeti szalont tartott fenn, és a villáját alkotóházként is működtette. Gyakran látta vendégül a kor legjelentősebb íróit, politikusait, közéleti férfiait. A nevesebb törzsvendégek közé számíthatjuk Jókai Mórt, Bajza Józsefet, Tompa Mihályt, Vajda Jánost, Eötvös Józsefet, Vörösmarty Mihályt, Kemény Zsigmondot, Gyulai Pált, Deák Ferencet.
Heckenast 1873-ban eladta vállalatát a Franklin Társulatnak, amely a következő hetven évben meghatározó szerepet játszott a magyar könyvkiadásban. A magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem történetének nagy egyénisége 1878. április 10-én halt meg Pozsonyban.
Felhasznált irodalom:
Gazda István: Könyvkereskedők a régi Váci utcában a pesti könyvnyomtatás első száz évében
