„Az ördögnek sincs élesebb szeme a szomszédnál.” Heinrich Böll német író, újságíró, elbeszélő és publicista 40 éve, 1985. július 16-án halt meg. A Nobel-díjas írót szokás volt már életében a németség lelkiismeretének nevezni.
„Böll újra és újra elragad: nem lehet letenni, végig kell olvasni egy szuszra minden novelláját, a régieket és az újakat egyaránt. Pedig azt hittük, hogy hol van már az a háború, hol a lövészárkok hajdani félelme, a szűkölő rettegés a haláltól, fiatalemberek értelmetlen halálától egykori iskolájuk kórteremmé alakított tantermének egykori táblája alatt, ahol a haldokló még saját kézírását véli felfedezni egy boldogabb és békésebb világból. S azt gondoltuk, hogy hol vannak már az életben maradottak, de testi-lelki megnyomorítottak, akik vádló árnyakként tébolyognak az ötvenes évek Németországában és Európájában.”
Heinrich Böll 1917. december 21-én született Kölnben nyolcadik gyermekként az I. világháború legínségesebb időszakában. Könyvkereskedő-segédként dolgozott, amikor 1938-ban munkaszolgálatra hívták be. Egy évvel később fegyveres alakulathoz került, és hat évig szolgált a Wehrmachtban, megjárta a keleti és a nyugati frontot.
Az amerikai fogságból szabadulva, bátyja kölni asztalosműhelyében dolgozott, és közben folytatta tanulmányait. Első elbeszélése, A küldetés 1947-ben jelent meg, 1950-től tagja volt a Gruppe’47 irodalmi csoportnak.
Korai regényeinek témája a katonaélet reménytelensége és kegyetlensége, a háború szörnyűségei. Másik fontos témaköre a hazatérés, a háború utáni német társadalom állapota, a szétroncsolt életek ábrázolása.
Az És száját nem nyitotta szóra (1953) című kisregényétől kezdve társadalombírálata határozottabbá, szatirikus hangja erősebbé vált, a német gazdasági csoda kellemetlen kísérőjelenségeit, a neofasizmus előretörését bírálta.
Leghíresebb regénye, a Biliárd fél tízkor (1959) egy építész dinasztia történetében kutatja a fasizmus eredetét a bismarcki időktől a háború utáni újjászerveződésig.
„Te csak ne bízz a hatóságok diszkréciójában, fiam. Minél több van belőlük, annál több zabára van szükségük. Talán te is kommunista voltál valamikor, akkor légy kétszeresen óvatos. Én is voltam egyszer az, és katolikus is voltam. Nem megy ki a mosásban. Bizonyos embereket még ma sem engedek bántani, és ha valaki buta megjegyzést tesz előttem Szűz Máriára, vagy Kolping atyát szidja, az megnézheti magát.” (Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor)
Egy bohóc nézetei című regényének (1963) hőse alkoholista muzsikus, aki kolduló utcai zenésszé züllik, de nem vesz részt az össztársadalmi megalkuvásban. Legvaskosabb regénye, a Csoportkép hölggyel (1971), melyben a címszereplő ismerőseinek beszámolójából kapunk átfogó és ironikus képet a német valóságról, a náci bűnök emlékéről, a fasizmus továbbéléséről, a bűnösök beilleszkedéséről a jóléti társadalomba. A Katharina Blum elvesztett tisztessége (1974) című regénye az újságírás etikáját és a németek értékrendjét elemzi, teszi bírálata tárgyává. Számos hangjátékot, filmforgatókönyvet és esszét is írt.
1971 és 1974 között a Nemzetközi Pen Club elnöke volt. A Nobel-díjat 1972-ben kapta „korát széles perspektívában ábrázoló, nagy jellemző erejű írásaiért, amelyekkel hozzájárult a német irodalom megújításához”.
„Az embernek olyan korruptnak, olyan öregnek kell lennie, mint én, csak akkor tudja, hogy vannak dolgok, amik nem eladók; a bűn nem bűn már, ha nincs többé erény, és hogy mi az erény, azt nem tudhatod, ha nem tudod, hogy még ringyók is akadnak, akik bizonyos ügyfeleket elutasítanak.” (Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor)
1985. július 16-án halt meg Langenbroichban, Bonn mellett.
Könyvei magyar nyelven is olvashatók. A Katharina Blum elvesztett tisztessége című elbeszéléséből készült színdarabot számos magyar színház tűzte műsorára (1992-ben a budapesti Katona József Színház, 1999-ben a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 2003-ban az egri Gárdonyi Géza Színház, 2008-ban pedig a Pesti Színház. Több művét filmen is feldolgozták: A fiatal évek kenyere (1962), Biliárd fél tízkor (1965), Katharina Blum elvesztett tisztessége (1975), Csoportkép hölggyel (1977).
