Heinrich Zschokke okkal volt Svájc egyik legelőkelőbb és legenergikusabb közéleti embere és írója…
Heinrich Zschokke korának egyik legolvasottabb német nyelvű írója volt. Abällino, a nagy bandita című rabló- és horrorromantika stílusú regényét színpadra is állította, amelynek az ősbemutatója 1795. május 19-én volt Lipcsében.
Az író soha nem ragaszkodott a pontos szöveghez, kifejezetten támogatta a színészek kezdeményezését, amit az egyik előadás során nagy szerepet kapott, amikor egy lövés sem dördült el.
„Nézd, egy rabló hálából megmenti az életedet, mert hamarosan el akarod rabolni az övét” – kiáltotta Abällino, a történet főszereplője. Az ellenfélnek ekkor tőrt kellett rántania, és Abällino felé lóbálnia, aki pisztolyával válaszolt: „Hát akkor vedd ezt!” Meghúzta a ravaszt, de nem hallatszott hang.
A nyitott színpadon a kockázatok elkerülése végett a színész csak töltetlen pisztolyt sütött el, a színfalak mögött pedig lövések is eldördültek. És hogy a színfalak mögött el ne dördüljön a fegyver, és az ellenfél ne eshessen holtan össze.
Az Abällint játszó színész hiába húzta meg a ravaszt másodszor, harmadszor, nem történt durranás a háttérben, ellenfele viszont vigyorogva kezdett játszadozni egy tőrrel, hiszen Zschokke történetében őt kellett volna megölni, nem Abällinót.
Végül a rablókapitányt elöntötte a harag, és újra felkiáltott: „Védd magad!” – és durván hátba rúgta ellenfelét, mire az felfogta a helyzetet és összeesett: „Jaj nekem! Megmérgezték a csizmát!” – és meghalt. Ekkor azonban életre kelt a pisztoly és eldördült. A megmérgezett elhunyt ismét a színpad felé fordult, és azt mondta: „Végre!” – és végül elhunyt.
Zschokke felállt és tapsolni kezdett.
Függöny
