„A hegycsúcs nem közeledhet a völgyhöz, de az emberek közeledhetnek egymáshoz.” Az üveggyöngyjáték, a Sziddhárta, a Klingsor utolsó nyara vagy akár az Assisi Ferenc című elbeszélés egy-egy gyöngyszem, melyek közelebb visznek Hermann Hesse völgyéhez.
„Az igazi kihívás az ember számára, hogy megtalálja az utat önmagához.” Hermann Hesse elsősorban regényíróként ismert, de lírája, verses költeményei is jelentősek. A németországi Calw-ban (Württemberg) született 1877. július 2-án.
Sokoldalú tehetség volt: az írás mellett festészettel is foglalkozott, könyveit maga illusztrálta. Megszállott levélíró volt. Az offenbachi levéltár kutatásai szerint Hesse kb. 35 ezer levelet kapott. Szándékosan nem alkalmazott titkárságot; erkölcsi kötelességének tartotta, hogy a levelek többségére személyesen válaszoljon: 17 ezer válaszlevél létezése bizonyított.
A szent, ki közülünk való
„Éltek más szentek is, kiknek lelke semmivel sem volt kevésbé tiszta és nemes, ám rájuk mégis kevésbé emlékezünk, ő azonban gyermek volt és költő, a szeretet mestere és tanítója, minden teremtmény alázatos barátja és fivére, és ha az emberek elfelednék, kövek és források, virágok és madarak beszélnének róla. Mert igazi költőként megszabadította őket az átoktól, mellyel a bűn és az értetlenség sújtotta őket, és újra eredeti és tiszta szépségükben tárta fel őket a szemünk előtt.”
A rendalapító 1226. október 3-án az assisi Porciuncula-kápolnában hunyt el, azóta ünnep Szent Ferenc tranzitusa, azaz „átköltözése a földi életből a mennyei hazába”, október 4. pedig egyben a környezetvédők, valamint az állatvédők ünnepe, mert Szent Ferenc a környezetvédelem mellett az állatok védőszentje is.
Hesse csaknem minden írása tartalmaz önéletrajzi elemeket, melyek kési műveiben (például Az üveggyöngyjátékban) még világosabban előtérbe kerülnek. Műveinek egy másik jelentős aspektusa a spiritualitás, amellyel elsősorban a Sziddhárta című regényében találkozhatunk: hátterét az indiai bölcsességtanok, a taoizmus, a keresztény misztika képezi. A regényben megfogalmazott irányzat, amely szerint a bölcsességhez vezető út az egyénen keresztül vezet, tipikus nyugati meglátás, ami közvetlenül egyik ázsiai tannak sem felel meg, bár párhuzam húzható a Théraváda buddhizmussal.
Néhányan a szemére vetették, hogy az irodalmat használja spirituális világnézetének népszerűsítésére.
„Mert a szemlélődés nem kutatás vagy kritika, semmi más, csak szeretet. Lelkünk legmagasabb és legkívánatosabb állapota: a vágyakozástól megszabadult szeretet.” Ezzel a szeretettel szemléli a megvilágosodott Sziddhárta a világot, amikor a történet végén Govinda, Sziddhárta árnyéka és barátja harmadszor visszatér hozzá, hogy amint homlokon csókolja a megvilágosodottat, maga is megtapasztalja a mindent átfogó, nagy egységet, amelyben a mulandó, örökösen áramló létezést az örök lét fogja át és tartja össze a víznek mint egységszimbólumnak bölcsen mosolygó maszkjában.
„A hegycsúcs nem közeledhet a völgyhöz, de az emberek közeledhetnek egymáshoz.”
Amikor a svéd Nobel-díj-bizottság a második világháború után, 1946-ban – „ihletett művészetéért, mely egyre merészebb és mélyrehatóbb, és melyet klasszikus humanizmusa, valamint kimagasló stílusművészete jellemez” – a hatvankilenc éves svájci-német írónak ítélte az irodalmi Nobel-díjat, már ismert volt az életművet lezáró és megkoronázó főmű, Az üveggyöngyjáték című nagyregény.
Élete során hatvan különböző újság és magazin részére írt több mint 3000 könyvkritika minőségi mércének számított. Elvből nem írt olyan kritikát olyan irodalmi alkotásról, amely saját mértékrendszere szerint rossznak tűnt. Viszont szívesen írt kritikákat addig ismeretlen szerzők kis elbeszélőköteteiről, vagy az ázsiai kultúrából származó alapművekről, amik még napjainkban is megállják a helyüket, és amiket Hesse évtizedekkel azelőtt fedezett fel, mielőtt az 1970-es években a nyugati világ irodalmi, filozófiai és szellemi közkincse lett.
Hesse 1962-ben Svájcban bekövetkezett haláláig 55 könyve jelent meg (nem számolva a kisebb kiadásokat, illetve a privát nyomtatásokat), több mint 4 millió példányban. A még életében külföldön kiadott könyveinek számát ennek kb. a kétszeresére becsülik. Halála óta a világszerte kiadott példányszám a tízszeresére emelkedett.
Tiszteletére két irodalmi díjat neveztek el Hesséről: a Calwi Hermann Hesse-díjat és a Karlsruhei Hermann Hesse irodalmi díjat. 1990 májusa óta működik Hesse szülővárosában, Calwban a Hermann Hesse Múzeum, amely világszerte a legnagyobb kiállítás az íróról. A múzeum kilenc teremben mutatja be a Nobel-díjas művész életét, műveit és munkásságát.
A Cartaphilus Könyvkiadó Hermann Hesse életműsorozatának négy jelentős, illusztrált alkotását adta ki a 2012-es év végén, az író halálának 50. évfordulójára.
