„Hogy mi lesz a téma, azt nem én keresem, azok birtokolnak engem. Az élet azért fontosabb, mint az írás.” Herta Müller A szavak ördögi köre című kiállítás záróeseményén a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. A Goethe Intézet meghívására érkezett Nobel-díjas, romániai születésű német írónő életéről és munkásságáról, a németajkúak lakta Bánátban töltött gyermekkoráról az irodalmi Nobel-díj jelentőségéről is beszélt..
Politikai kérdések is szerepeltek Herta Müller Nobel-díjas román származású német író előadásán és az azt megelőző beszélgetésen. Az írónő elmondta: egykori politikai üldözöttként nagyon odafigyel a politikai hírekre, de „naiv újságolvasónak” tartja magát.
„…valójában sohasem fog véget érni„
„Az ember felfigyel, ha a hírekben azokról az országokról van szó, ahol már járt. Akik az irodalom, a művészetek iránt érdeklődnek, szükségképpen a politika iránt is kíváncsiak” – fogalmazott Herta Müller. Az MTI kérdésére elmondta, hogy művei már azelőtt is megjelentek Romániában, hogy 2009-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
Ezért – folytatta – neki alapvetően nem a művei fogadtatásával van problémája az egykori hazájában, hanem az „örökös szemrehányással” azzal kapcsolatban, hogy a külföldön élő értelmiség már nem érti az országot, „nincs beleszólási joga” az ország ügyeibe. Herta Müller kiemelte: nem ért egyet azzal, hogy a román értelmiség megszépíti a múltat és túlértékeli az egykori ellenállást, az ellenzék szerepét. Szerinte a Securitate emberei ma is az élet minden területén jelen vannak, a privatizációs eljárások során jelentős vagyonokra tettek szert, és újra politikai hatalomra törnek.
„A mai titkosszolgálat a régi személyi állományának 40 százalékát átvette” – fogalmazott Herta Müller. Megjegyezte, hogy a román értelmiség nem foglalkozik ezzel, amikor az akták megnyíltak, kevesen voltak kíváncsiak a róluk szóló jelentésekre. Arról is beszélt, hogy a múlt feldolgozása évtizedekig eltarthat, és valójában sohasem fog véget érni. Szólt arról, hogy számos területről nem esett szó, ilyen például egyes társadalmi csoportok szerepe a diktatúrában, és a kutatóknak fel kellene dolgozni az orvosok, tanárok, postások, papok szerepét a kommunista elnyomó gépezetben.
Herta Müller Lélegzethinta című művének szerzőtársáról, barátjáról, a 2006-ban elhunyt Oskar Pastiorról 2010-ben kiderült, hogy a román titkosszolgálatnak dolgozott. A Nobel-díjas író elmondta: sokként érte a hír, de aztán utánanéztek a jelentéseinek, és kiderült, hogy Pastior tíz év alatt mindössze hét jelentést írt. „Ezek a jelentések teljesen jelentéktelenek, és azt mutatják, hogy őt belekényszerítették ebbe, ezért nem tudom elítélni” – fogalmazott az írónő, aki felidézte, hogy a szolgálatok részben a lágerben írt verseivel, részben a homoszexualitásával is zsarolhatták Oskar Pastiort. „Döntenie kellett: aláír vagy börtönbe megy”. Herta Müller szerint az egykori ügynökök felett nem szabad elhamarkodottan ítélkezni, egyénileg kell megvizsgálni az egyes eseteket.
A Nobel-díjas író újságírói kérdésre kitért a magyarországi politikai helyzetre is, hangsúlyozva, hogy főként az újságokból és barátaitól tájékozódik. „Az a benyomásom, hogy autoriter irányba mozdultak el a dolgok. Amit Magyarországról hallok, az tulajdonképpen ijesztő” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ezt sokan furcsállják, hiszen „Magyarországot liberális, nyílt országnak tartották”. Herta Müller szerint a nacionalizmus mindig elszigetelődéshez, provincializmushoz vezet. Az írónő bírálta a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval szembeni „hangulatkeltést”, szerinte ezzel a kormány „megosztja a lakosságot és elszigeteli az országot”.
„Az élet azért fontosabb, mint az írás„
Arra a kérdésre, hogy van-e nemzetisége a Nobel-díjnak, Herta Müller azt felelte, hogy bár Romániában született és 43 éves koráig ott is élt, már nem román állampolgár, és nem is románul, hanem német nyelven ír. Elmondta, hogy nem anyanyelve a román – csak tizenévesen kezdte tanulni -, ezért elbizonytalanodik, ha románul kell írnia. „Ez német nyelven nem történik meg velem, de ha németül írok, románul is írok, hiszen annak szóképei itt vannak a fejemben” – magyarázta. „Nemcsak azért írok, mert átéltem a diktatúrát, hiszen valószínűleg enélkül is írtam volna, csak éppen más témákról. Hogy mi lesz a téma, azt nem én keresem, azok birtokolnak engem. Az élet azért fontosabb, mint az írás” – szögezte le.
Herta Müller elmondta, hogy a Nobel-díj érdemben nem, csak a külsőségekben változtatta meg az életét. „Jó ebben, hogy azok a könyveim, amelyek a diktatúrával foglalkoznak, sok vitát keltenek. A diktatorikus országokban a műveimet gyakran szamizdatként olvassák a hivatalos fordítás hiányában. Ez a Nobel-díj nélkül nem történt volna meg” – tette hozzá. A romániai születésű német író 2009-ben kapta az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Akadémia akkori indoklása szerint az írónő „a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával rajzolta meg műveiben az otthontalanság tájképét”.
Herta Müller a Temesvárhoz közel eső Nitzkydorfban (magyarul Nitzkyfalván), Romániában született egy németajkú családban. Német és román filológiai tanulmányait befejezve egy gépgyárban helyezkedett el fordítóként. Miután megtagadta, hogy a román titkosszolgálat besúgója legyen, elvesztette állását és folyamatos zaklatások érték. Politikai nyomásra 1987-ben végül Németországba települt át. 1989 és 2001 között angol, amerikai, német és svájci egyetemek vendégprofesszoraként tanított; közben regények, esszék, rövid prózai írások szerzőjeként, kollázsok alkotójaként vált egyre ismertebbé. Műveit számos díjjal tüntették ki, 2009-ben neki ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat.
Az írónő sűrű szövésű műveiben újra és újra Ceaușescu diktatúráját és a romániai németség nyakasan ellenálló világát írja le. Legutolsó megjelent regényének, a Lélegzethintának témája azonban már Oskar Pastior, későbbi experimentális költő életének öt, munkatáborban töltött éve, aki 1945-től 1950-ig 17 és 22 éves kora között az egykori Szovjetunió lágereiben dolgozott kényszermunkásként. A második világháború végeztével a moszkvai vezetés arra szólította fel Romániát, hogy jóvátétel részeként adja át a romániai német lakosságot a Szovjetunió újraépítéséhez: Herta Müller regénye a román történelem ezen agyonhallgatott fejezetét dolgozza fel. A szöveg azt is megmutatja, hogyan jön létre irodalom és miként hatol a létezés legmélyére.
A 2009-es Nobel-díj átvétele óta az írónő négy regénye jelent meg magyarul, kivétel nélkül a Cartaphilus kiadó gondozásában. Ezek a megjelenés sorrendjében: Lélegzenthinta, A róka volt a vadász, Szívjószág, fordítójuk Nádori Lídia. A legutóbbi magyarul kiadott Fácán az ember, semmi több című kötet Karácsonyi Noémi fordítása.
