„Az ablakunk egy más világra nyílik, / nincs benne nappal és nincs benne éj.” Kosztolányi Dezső 51 évet élt, noha beutazta a fél világot alkotói idejének nagyobb részét szeretett fővárosában, Budapesten töltötte.
Nyolcvan éve, 1936. november 3-án hunyt el Budapesten Kosztolányi Dezső költő, író, műfordító.
A Nyugat nemzedékének egyik meghatározó alakja, Kosztolányi Dezső, teljes nevén Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső István Izabella Szabadkán született 1885. március 29-én nagy kultúrájú értelmiségi családban, édesanyja révén unokatestvére volt a szintén jeles író Csáth Géza. Tizenhat éves korában már versét közölte a Budapesti Napló, 1903-tól a pesti egyetem hallgatója volt. A Négyesy László professzor által vezetett stílusgyakorlatok résztvevőjeként itt kötött barátságot Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. Rövid ideig a bécsi egyetemen tanult, majd a Bácskai Hírlap munkatársa lett, 1905-ben otthagyta az egyetemet és a Pesti Naplónak írt cikkeket. 1907-ben jelent meg első verseskötete, a Négy fal között, amelyet a kritika lelkesen üdvözölt, Ady viszont nem, ezért Kosztolányi megírta Az írástudatlanok árulása című, sok vihart kavart pamfletjét.
Írók otthona – Kosztolányi háza
Élete folyamán Kosztolányi sokszor költözködött, noha mindig tartott a változásoktól. A szülői ház elhagyása után rutinosan váltott lakhelyet, a pesti legénylakásokból a polgári budai lakásba, a Tábor utcai házba. Tábor utca 12. számban egy ódon kis házba, négy apró szobával, villany és gáz bevezetése nélkül.
„Mindig féltem a változástól. Írni is csak azért írtam, mert a változást nem bírtam elviselni. Arról írtam, hogy városunkban megváltoztak az arcok, az utcák, és a poharak is másként állnak a pohárszéken, mint gyermekkorunkban” – írja Monológ című kis írásában.
Kosztolányi 1908-tól, a Nyugat indulásától a lap állandó szerzője volt. 1910-ben jelent meg A szegény kisgyermek panaszai című versciklusa, amely igazi sikert hozott számára. Ekkor ismerkedett meg Harmos Ilona színésznővel (akit Görög Ilonának nevezett el).
Kosztolányi számára a lakás „csak” egy helyszín, ahol megpihenhet, aludhat, nyugodtabb perceket tölthet, és írhat. Nem nagyon vette észre – vagy inkább nem foglalkoztatta –, hogy a fürdőszoba nem része a lakásnak, a villany és a gáz esetleg nincs bevezetve, a felvett takarítónő állapotos, és gyermeket hoz a világra. Miután Harmos Ilonával részlegesen összeköltözött, még annyi energiát sem pazarolt kényelmi igényeire, mint előtte, mert az ekkor még aktív színésznő észrevétlen kezdte elrendezni körülötte a dolgokat. Az asszony „A mi házunk” című visszaemlékezésében – amelyből egy részlet Hatvany Lajos Beszélő házak és tájak című kötetében is megjelent – így ír közös életük első időszakáról:
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: BOLDOG, SZOMORÚ DAL
(részlet)
Van már kenyerem, borom is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
telefonom, úti bőröndöm,
van jó-szivű jót-akaróm is,
s nem kell kegyekért könyörögnöm.
„A házasságunkkal eleinte semmi sem változott. Éppúgy vendéglőbe jártunk enni, mint régen. Ezelőtt is többnyire megvártam őt a szerkesztőségben. Szokásban volt ez akkoriban a Világ-nál. Felesége, menyasszonyok ott rostokoltak éjszakánként, beszélgettek, kártyáztak. Éjfél után egykor, kettőkor kerültünk ágyba, s utána vagy félóra múlva ismét elrohantunk hazulról.”
Kosztolányi Ádám 1915. április 18-i születésével a már háromtagú család igénye megváltozott: „A Fehérvári úti lakás tűrhetetlennek bizonyul. Fürdőszobánk nincs. Vásárolok ugyan kádat, és beállítom a négy szoba egyikébe, de víz nincs. Az uram elindul lakást keresni… Naphosszat járja a várost, végül csodálatosképpen egész közelben, a Tábor utca sarkán rábukkan egy ócska kis házra, picike, zordon kert közepén. Egy barátunk, amikor először meglátogatott bennünket, azt kérdezte, honnan szellőztetjük a keret.”
Noha a háború nagyon megviseli, Kosztolányi boldogon dolgozott otthon, kávéházba egyre ritkábban járt, havi pénzükből felesége minden hónapban megspórolt valamennyit, vettek egy új pianínót, néhány perzsaszőnyeget, bevezették a villanyt, a gázt, parkettát tetettek le mind a négy hajópadlós szobába. Végül Hatvany Lajos segítségével a költő megvehette a házat.
1919-ben az első napokban támogatta a Tanácsköztársaságot, ám a bukás után az Új Nemzedék című lap Pardon rovatába írt vitatható értékű cikkeket. Egy ideig Szabó Dezső oldalán részt vállalt az írószövetség munkájában, de viszonyuk megromlott, Kosztolányi a Nero, a véres költő című regényében Néró alakjában állítólag Szabót írta meg. (A regény német kiadásához Thomas Mann írt előszót, akivel a költő jó kapcsolatban volt.)
A húszas évek a prózaíró Kosztolányi kibontakozásának időszaka, megjelent a húga alakját megidéző Pacsirta, az Aranysárkány, majd az Édes Anna, mindhárom regényből később nagy sikerű film is készült. A prózaírás mellett anyanyelvünk művelésében is jelentős szerepet játszott, legtöbben talán a tíz legszebb magyar szóról szóló összeállítását ismerik.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A MI HÁZUNK
(részlet)
Nálunk a tükrök mind-mind kancsalítnak,
fonákra fordult mindegyik kilincs.
Elment az élet innen – mit keressük? –
nincs, ami van és van az, ami nincs.
És bár elégedettek voltak a kis házzal, a felújítás és a bővítés mellett döntött a család. Harmos Ilona vállalta magára a tervezgetést, és a munka javarészét is: „magam hordom lovaskocsival a Duna-partról a homokot, kavicsot, telepről a márványkockákat, ágyunk úgyszólván az utcán áll, állványok között, úgy alszunk, férjem maga megy Fótra, hogy kiválassza és megrendelje a hall magyaros-virágos, piros bútorait, vagy harmincezer pengőt ráköltünk, de minden nagyon szép.” Kosztolányi álombútora, a könyvespolc is helyet kapott a megszépült házban, dolgozószobájában valamennyi szabálytalanul négyszögű falát elborítják a könyvei.
1930-ban a Kisfaludy Társaság tagjává és a Magyar PEN Club elnökévé választották. 1933-ban jelent meg az Esti Kornél, amelynek főhőse a szerző alteregója – a művet Babits kedvezőtlenül fogadta, és ez barátságuk megszakadásához vezetett. Kosztolányi ebben az évben fedezte fel magán a gégerák tüneteit, ettől kezdve írásainak fontos és sokatmondó jelképe lett „a halál vad aether-szaga”. 1935-ben, ötvenedik születésnapján a Nyugatban köszöntötték kortársai, és megjelent Számadás című kötete. Ekkor ismerkedett meg Radákovich Máriával, élete utolsó nagy szerelmével is.
Állapota egyre romlott, több műtéten esett át, 1936 elején Stockholmban is kezelték, de hangját teljesen elvesztette. 1936. november 3-án halt meg Budapesten. 2010-ben Budapesten, a költő egykori Bartók Béla úti lakóházán emléktáblát avattak, a Magyar Nemzeti Bank pedig 5 ezer forint névértékű ezüst emlékpénzt bocsátott ki születésének 125. évfordulója alkalmából. Az álomházat 1945. január 2-án bombatalálat érte, ami miatt lebontásra ítélték. Néhány sérült bútordarab, a pianínó és a hatalmas íróasztal megmaradt, ám Harmos Ilona új, kisebb otthonába már nem fért el.
