A 20. század elejétől az amerikai irodalom erőssége volt a széppróza. Hemingway, Faulkner, Steinbeck, Mailer és James Jones mellett Irwin Shaw mutatkozott be tökéletes profiként. Bármi volt is a témája, háború, szerelem, család vagy mozibiznisz, Shaw a szórakoztatást is szem előtt tartva, őszintén és csillogóan, de minden érzelgős felhang nélkül írt.
„A modern világ, gondolta bosszúsan, ugyancsak hiányosan készíti elő az embert azokra az akadályokra, melyekkel aztán szembeállítja.” (Irwin Shaw: Francia éjszakák)
Száz éve, 1913. február 27-én született New York Bronx negyedében Irwin Shaw amerikai regény- és drámaíró, aki Irwin Gilbert Shamforoff néven, orosz-zsidó emigráns családban jött a világra, szülei később Brooklynba költöztek és felvették a Shaw nevet. A Brooklyn College-ben tanult, közben írt az iskola újságjába. Fiatalon különféle foglalkozásokat űzött, volt profi labdarúgó, eladó és teherautósofőr – ez elősegítette szociális érdeklődésének kialakulását.
Novellák, színdarabok, rádiójátékok és a regények
A színműírást egy főiskolai drámaírói szemináriumon sajátította el. Írói pályáját novellákkal, színdarabokkal és rádiójátékokkal kezdte. 21 évesen a rádiónak jeleneteket írt és mások műveit dramatizálta, a kritikai realizmus hagyományai szerint. Első sikerét egy háborúellenes, expresszionista drámával aratta egy kis broadway-i színházban1936-ban, a Temessétek el a holtakat cíművel, melyben hat elesett katona feltámad (a darabból 1951-ben film készült). Ezután megnyílt az út számára Hollywood felé, ahol számos filmforgatókönyvet írt. 1942-ben Sidney Buchmannal írt forgatókönyve (Talk of the Town) Akadémiai Díjat kapott. Ez a vígjáték a polgári szabadságról szól, amely a lincselő tömegben éri el tetőpontját.
1939-ben írta a Szelíd emberek, 1943-ban a Fiúk és katonák című drámáit, e darabok új témákat hoztak az amerikai színjátszásba, az utóbbi a norvégiai egységek küzdelmét írja le a nácik ellen.
A harmincas évek végétől írt elbeszéléseket a The New Yorker és az Esquire magazinok számára, ezek az írások később kötetben is megjelentek. Novelláit a 20. századi amerikai irodalom klasszikus darabjainak tartják John Cheever, John O’Hara, és J. D. Salinger elbeszéléseivel együtt. A II. világháborúban önkéntesként vett részt, Észak-Afrikában és Európában szolgált, majd egy dokumentumfilmes csapattal részt vett Párizs felszabadításában. A háború után egy ideig színikritikákat írt a washingtoni New Republic számára és szépírást oktatott a New York-i Egyetemen.
Filmre vitt sikerkönyvek
Shaw legnagyobb sikerét az 1948-ban írt Oroszlánkölykök című antifasiszta háborús regényével aratta. Filmváltozata is bejárta a világot, Marlon Brando, Montgomery Clift és Dean Martin főszereplésével.
„Tízezer polcnyi könyv nem képes feltartóztatni egyetlen könnyűpáncélost. A bibliát, azt hiszem, legalább egybilliószor kinyomtatták már eddig, s egy öt emberből álló csoport egy páncélkocsival mégis ötvenszer megszegheti egy ukrajnai faluban a tízparancsolatot fél óra leforgása alatt, s megihat rá este két láda rablott bort, ha kedve tartja…” (Irwin Shaw: Oroszlánkölykök)
Következő regényei, az Elátkozottak bálja (1948) majd a Nyugtalan légkör (1951), az amerikai politikai erőszak, a hidegháború korának mccartizmusa ellen emelnek szót. 1951-ben elhagyta Amerikát, és 25 évig Európában élt, Svájcban, Párizsban és a Riviérán. Ez idő alatt írta a Tűz a mélyben (1957), a Vágy a szilfák alatt (1958, Eugene O’Neill színdarabja nyomán), A nagy hazárdjáték (1961), és Francia stílusban (1963) című filmjeit.
Európában folytatta a regényírást is: a Két hét egy másik városban (1960) egy alkoholista színész története, aki otthagyja Hollywoodot és Rómába települ át. Későbbi művei közül kiemelkedik a Gazdag ember, szegény ember című regénye (1970), a modern Káin és Ábel történet egy német bevándorló család beilleszkedésének két évtizedét dolgozza fel. E műve sokkal közhelyesebb az előzőeknél, de Shaw emberábrázoló készsége és a drámai helyzetek teremtésének képessége itt is érzékelhető. A folytatását 1976-ban írta meg, tévésorozat változatát a Magyar Televízió is bemutatta.
További művei: Lucy Crown, Egy nyári nap hangjai, Pénz, szépasszonyok, szerelem (1975), Pap, katona, kondás (1977), Óhatatlan veszteségek (1983). 1976-ban elhagyta Franciaországot és felváltva Amerikában, a Long Island-i Southamptonban, valamint a svájci Klosters-ban élt. 1984. május 16-án halt meg Svájcban, Davosban.
Shaw stílusa tömör, feszültséggel teli, kiváló érzékkel jeleníti meg hőseinek belső konfliktusait. Szemléletét individualista liberalizmusnak mondják, ez jellegzetesen amerikai megközelítés. Hatása egyidejű volt az amerikai kultúra nagy európai expanziójával, ennek jobbik része Shaw írásművészete. Mesteri elbeszélőnek tartják, aki azonban számos kommersz stíluselemet alkalmazott műveiben. Novelláinak hősei emlékezetes karakterek, e téren vetekszik Hemingway-jel, vagy O’Harával.
