Volt profi labdarúgó, eladó és teherautósofőr is a 105 éve született Irwin Shaw amerikai regény- és drámaíró, aki tömör, feszültséggel teli stílusával egy csapásra világhíressé vált.
Irwin Gilbert Shamforoff néven, orosz-zsidó emigráns családban jött a világra 1913. február 27-én New York Bronx negyedében, szülei később Brooklynba költöztek és felvették a Shaw nevet. A Brooklyn College-ben tanult, közben írt az iskola újságjába. Fiatalon különféle foglalkozásokat űzött, volt profi labdarúgó, eladó és teherautósofőr – ez elősegítette szociális érdeklődésének kialakulását.
A színműírást egy főiskolai drámaírói szemináriumon sajátította el. Írói pályáját novellákkal, színdarabokkal és rádiójátékokkal kezdte. 21 évesen a rádiónak jeleneteket írt és mások műveit dramatizálta, a kritikai realizmus hagyományai szerint. Első sikerét egy háborúellenes, expresszionista drámával aratta egy kis broadway-i színházban1936-ban, a Temessétek el a holtakat cíművel, melyben hat elesett katona feltámad (a darabból 1951-ben film készült). Ezután megnyílt az út számára Hollywood felé, ahol számos filmforgatókönyvet írt. 1942-ben Sidney Buchmannal írt forgatókönyve (Talk of the Town) Akadémiai Díjat kapott. Ez a vígjáték a polgári szabadságról szól, amely a lincselő tömegben éri el tetőpontját. 1939-ben írta a Szelíd emberek, 1943-ban a Fiúk és katonák című drámáit. E darabok új témákat hoztak az amerikai színjátszásba, az utóbbi a norvégiai egységek küzdelmét írja le a nácik ellen.
A harmincas évek végétől írt elbeszéléseket a The New Yorker és az Esquire magazinok számára, ezek az írások később kötetben is megjelentek. Novelláit a XX. századi amerikai irodalom klasszikus darabjainak tartják John Cheever, John O’Hara, és J. D. Salinger elbeszéléseivel együtt. A II. világháborúban önkéntesként vett részt, Észak-Afrikában és Európában szolgált, majd egy dokumentumfilmes csapattal részt vett Párizs felszabadításában. A háború után egy ideig színikritikákat írt a washingtoni New Republic számára és szépírást oktatott a New York-i Egyetemen.
Shaw legnagyobb sikerét az 1948-ban írt Oroszlánkölykök című antifasiszta háborús regényével aratta. A történetben három katona: egy német fasiszta, egy sértett amerikai értelmiségi frontlógós és egy Európából menekült, végül háborús hőssé váló érzékeny zsidó életsorsát jelenítette meg a hagyományos realizmus eszközeivel. Filmváltozata is bejárta a világot, Marlon Brando, Montgomery Clift és Dean Martin főszereplésével.
Sorban ontotta a regényeket, novellákat: az Elátkozottak bálja (1948) majd a Nyugtalan légkör (1951), az amerikai politikai erőszak, a hidegháború korának mccartizmusa ellen emelnek szót. 1951-ben elhagyta Amerikát, és 25 évig Európában élt, Svájcban, Párizsban és a Riviérán. Ez idő alatt írta a Tűz a mélyben (1957), a Vágy a szilfák alatt (1958, Eugene O’Neill színdarabja nyomán), A nagy hazárdjáték (1961), és Francia stílusban (1963) című filmjeit.
Európában folytatta a regényírást is: a Két hét egy másik városban (1960) egy alkoholista színész története, aki otthagyja Hollywoodot és Rómába települ át. Későbbi művei közül kiemelkedik a Gazdag ember, szegény ember című regénye (1970), a modern Káin és Ábel történet egy szegény német bevándorló család második világháború utáni beilleszkedésének két évtizedét dolgozza fel. Három főhőse van, a Joradache család gyermekei, akik egy new York melletti kisvárosban, egy szegényes pékműhely fölötti lakásból indulnak a felnőtt életbe. E műve sokkal közhelyesebb az előzőeknél, de Shaw emberábrázoló készsége és a drámai helyzetek teremtésének képessége itt is érzékelhető. A folytatását 1976-ban írta meg, tévé-sorozat is készült belőle.
„Egyvalamitől megyek a falnak: a képmutatástól. Volt egyszer egy bíró, alig egy héttel azelőtt megette a vadhúst, amit én lőttem, mégpedig az ebédlőasztalnál otthon, a tulajdon házában. A szakácsnője vásárolta tőlem, a bíró úr pénzén, és ugyanez a bíró rám húzta a vizes lepedőt. A képmutatás fekély az amerikai nép lelkén.” (Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember)
További művei: Lucy Crown, Egy nyári nap hangjai, Pénz, szépasszonyok, szerelem (1975), Pap, katona, kondás (1977), Óhatatlan veszteségek (1983). 1976-ban elhagyta Franciaországot és felváltva Amerikában, a Long Island-i Southamptonban, valamint a svájci Klosters-ban élt. 1984. május 16-án halt meg Svájcban, Davosban.
Shaw stílusa tömör, feszültséggel teli, kiváló érzékkel jeleníti meg hőseinek belső konfliktusait. Szemléletét individualista liberalizmusnak mondják, ez jellegzetesen amerikai megközelítés. Hatása egyidejű volt az amerikai kultúra nagy európai expanziójával, ennek jobbik része Shaw írásművészete. Mesteri elbeszélőnek tartják, aki azonban számos kommersz stíluselemet alkalmazott műveiben. Novelláinak hősei emlékezetes karakterek, e téren vetekszik Hemingway-jel, vagy O’Harával.
A széppróza a 19. század elejétől az amerikai irodalom erőssége volt, ezt William Faulkner, John Steinbeck és Ernest Hemingway Nobel-díja is jelzi. A két világháború közti időszak politikai radikalizmusa azonban a 40-50-es évek fordulójára meggyengült, de az amerikai szépirodalom valamit mégis megőrzött a baloldali hagyományokból, többek közt Howard Fast és Albert Maltz révén. Ennek az irányzatnak a folytatója Shaw is, akinek nagy műve, az Oroszlánkölykök a John Dos Passos, Norman Mailer és James Jones által hitelesített háborús-regény irányzatba sorolható. „Regényeik együttesen maradandót hoztak létre: valószínűleg a legteljesebb képet, ami modern nemzet modern háborúban játszott szerepéről valaha is nyújtott” – írja Malcolm Cowley amerikai irodalomtörténész. Ez a realista epika később divatjamúlttá vált, s háttérbe szorult a Joseph Heller- és Kurt Vonnegut-féle, szarkasztikusabb, oldottabb szerkezetű, abszurdabb hangvételű irányzata mögött.
