A brit hard rock zenekar, a Deep Purple legendás orgonistája, akit hangszere nyomán sokan csak Lord of the Hammond néven emlegetnek, Jon Lord 71 éves korában elhunyt.
A Smoke on the Water vagy a Child in Time vagy Highway Star a Deep Purple legnagyobb slágerei, melyek az együttes egykori legendás billentyűse és alapító tagja nevéhez is fűződnek. A hetvenegy éves korában elhunyt Jon Lord a 2011-es paksi Gastroblues fesztiválon is fellépett, ezt követően jelentette be, hogy rákbeteg – augusztusban diagnosztizáltak nála hasnyálmirigyrákot. Legutóbb a Tony Iommi és Ian Gillan fémjelezte jótékonysági Who Cares Projekt tavalyi koncertjén lépett fel.
Idén már kevés koncertet vállalt, július 6-i hageni koncertjét vissza kellett mondani kezelései miatt. Lord hivatalos honlapján akkor még bizakodó volt és nyugtatta a rajongóit az állapotát illetően. Jon és a helyi szimfonikusok reménykedtek benne, hogy még az idei év folyamán pótolhatják a koncertet.
A Jonathan Douglas Lord néven Leicesterben, 1941. június 9-én született fiú érdeklődését a zene iránt a családi zongorának köszönhette. Tinédzserként a dzsessz felé fordult, majd a rock és a blues következett. Tizenkilenc évesen színészi ösztöndíjat ajánlottak neki, de ő inkább a zenét választotta, dzsesszt és rhythm and bluest játszott klubokban és pubokban.
1963-ban csatlakozott egy bluesbandához és megvette első elektromos orgonáját. Játszott a Kinks bemutatkozó lemezén, miközben ekkoriban a Ron Wood testvére, Art Wood által vezetett formációban volt hivatalos tag; ez a csapat háromévi küszködés és egy visszhangtalan album után oszlott fel.
A Deep Purple
Lord 1968-ban a Roundaboutba került, amelyben már együtt játszott Ritchie Blackmore gitárossal és Ian Paice dobossal. Az időközben Deep Purple névre átkeresztelkedett együttes a Hush és a Kentucky Woman című dallal tette le névjegyét, ám 1969 közepén Rod Evans énekes és Nick Simper basszusgitáros otthagyta őket. Helyükre
érkezett Ian Gillan a mikrofonok mögé és Roger Glover a basszusszekcióba: ezzel létrejött a hard rock történelmi fontosságú zenekara, a Deep Purple nagy felállása.
A billentyűs Lord a szimfonikus vonalat favorizálta, és úttörő módon a Királyi Filharmonikusok társaságában fel is vettek egy általa írott versenyművet. A Concerto for Group and Orchestra sikeresnek bizonyult, de turnéra a hatalmas apparátus miatt nem indulhattak, így a projekt hamvába holt.
A Deep Purple ezután Blackmore és Gillan nyomására a hard rock irányába mozdult el, és olyan klasszikus albumokkal örvendeztette meg a közönséget, mint az In Rock, a Machine Head és a Fireball, és olyan klasszikus számokat adott elő, mint a Smoke On The Water, a Lazy vagy a Child In Time.
Idővel a belső feszültségek egyre nagyobbak lettek az együttesben; előfordult, hogy a tagok a színpadon verekedtek össze, amit a közönség szerencsére csak a show részének gondolt. A Deep Purple többszöri tagcserék után 1976-ban feloszlott, ezután Lord szólóalbumokat jelentetett meg (Gemini Suite, Sarabande), zenélt a PAL formációban a dobos Ian Paice és a billentyűs Tony Ashton társaságában, majd egy ideig a Whitesnake tagja lett.
A régi sérelmeiket feledő zenészek 1984-ben a közönség nagy örömére újjáalakították a Deep Purple-t, amely azóta tucatnyi stúdióalbumot készített, több ezer koncertet adott világszerte. A felállás folyamatosan változik, ma Gillan, Glover és Paice zenél itt – Lord 2002-ben vonult vissza, hogy szólókarrierjére koncentráljon.
Azóta több albumot készített, ezek között akad rocklemez és szimfonikus zenekarral felvett kísérletező album is. A Hammond orgona ura kifogyhatatlan energiával járja a világot, Magyarországon is többször fellépett, 2011- ben a paksi Gastroblues fesztivál sztárvendége volt.
