Az erkölcsök elmaradását, az emberi mohóságot és önzést karikírozta, és kiemelte az élettel való megbékélés szerepét. 125 éve született a 20. század egyik legnagyobb hatású cseh írója, Karel Čapek.
1890. január 9-én született Malá Svatonovicében Karel Čapek cseh író és publicista. Apja orvos volt, ő gyerekkorától gerincbajban szenvedett. Az írás jelentett számára vigaszt, első művei 14 éves korában jelentek meg. Prágában, Berlinben és Párizsban tanult filozófiát, 1915-ben doktorált. Ő kezdeményezte az Almanach 1914-re című kötet kiadását, mely a modern művészeti irányzatoknak adott teret. 1917-ben Prágában a konzervatív Národny listy munkatársa lett, 1921-től haláláig a brnói liberális lap, a Lidové noviny prágai szerkesztőségében dolgozott. Festő bátyjával, Joseffel tett franciaországi útja után keményen támadták a hazai kultúrpolitikai viszonyokat. A húszas évek közepéig műveik jelentős részét közösen írták, Josef számos könyvét illusztrálta. (Josefet a nácik elhurcolták, Bergen-Belsenben halt meg, 1945-ben.)
Első novellái (a Tündöklő mélységek, Krakonos kertje, Kálvária, Kínos elbeszélések című kötetekben – az első kettő Joseffel együtt) a szűk keretek közt élő ember kitörési kísérleteit ábrázolják, s filozófiai eszközökkel elemzi, miért vár kudarc e törekvésekre. Rejtélyes bűnügyi történetei nyugtalan, depressziós hangulatokat és belső dimenziókat feltáró lélektani folyamatokat rögzítenek. Művei másik csoportja a fekete utópiák, ezekben a tudományos és technikai felfedezések hatását elemzi az emberiségre, mely fellázad a gépek hatalma ellen. R. U. R. (Rossum’s Universal Robots) című darabját 1921-ben mutattak be, ebben a tudósok emberszerű gépezetet, robotot szerkesztenek – a kifejezés Joseftől ered és ma minden nyelvben használják – mely leigázza és pusztulással fenyegeti az emberi nemet, csak az utolsó pillanatban tudják elhárítani a katasztrófát.
Hasonló témát dolgoznak fel Abszolútum-gyár (1922) és Krakatit (1924) című regényei, e művei a mai tudományos-fantasztikus irodalom előfutárai. Čapek nem volt a technika ellensége, mint azzal megvádolták, csak az erkölcsök lemaradása aggasztotta a civilizáció fejlődéséhez képest. Joseffel közösen írták A rovarok életéből című komédiát, ebben az emberi mohóságot és önzést karikírozzák, és kiemelik az élettel való megbékélés szerepét.
Karel 1920-ban sikeres antológiát adott ki modern francia költők műveiből, Apollinaire és Max Jacob verseivel. Jóban volt Tomas Masaryk államfővel, Csehszlovákia megteremtőjével, később kiadott beszélgetéseikben a kapitalizmust bírálta s támogatta a polgári demokráciát. Későbbi novellásköteteit, a Történetek az egyik zsebből, és a Történetek a másik zsebből címűeket az igazság keresése ihlette. Betörők, bírák, bűvészek és társaik címmel kiadott bűnügyi történeteiben hirdette: „szerelemből csak ritkán lopnak, csaknem mindig pénzről van szó”. A pragmatizmus avagy a gyakorlati élet filozófiája című tanulmánya az igazság relatív voltát mondta ki, e korszakát jellemzi a kis dolgok dicsérete. Bejárta Európát, útjairól több útirajz-kötetet írt.
Legérettebb művei Európa fasizálódásának idején keletkeztek. A Hordubal, Meteor és Egyszerű élet címeken 1933-34-ben megjelent trilógia az identitás és a hétköznapi élet mögött rejtve maradó motivációkat vizsgálja. Az emberi tudás három oldalát írja le bennük: az első a világ értetlenségét állítja szembe az ember tetteinek belső okaival; a második az objektív ítéletek szubjektív indítékait elemzi; az egyszerű ember bonyolult személyiségjegyeit kutatja a harmadik. E műveiben fő szempontja „egymás igazságainak” tiszteletben tartása. Harc a szalamandrákkal (1936) című könyve az ember által önmagára szabadított veszedelmet ábrázolja, e regény nemcsak sci-fi, de a fasizmus metaforájaként is értelmezhető.
„Szervusztok, fiúk és lányok, papák és mamák, kicsik és nagyok! Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam: Én egy kis foxikutya vagyok. Nevem Dásenka. A következőkben rólam lesz szó. De mivel én nem tudok olyan szépen beszélni, megkértem az első gazdámat, szóljon helyettem. Jól figyeljetek minden szavára! Vau-vau-vau!” (Karel Čapek: Egy kis foxi élete)
Realista kisregénye, Az első csapat (1937) az emberi együttműködés szerepét emeli ki, akár utolsó darabjai: A fehér kór a pacifista tragédiáját mutatja be, Az anya a barbár (hitleri) támadással szembeni fegyveres ellenállás jogát igazolja. Fantasztikus regénye, a Mi vagy ők a világ elpusztítása ellen keresett reális erőket.
Čapek, aki a cseh avantgárd egyik kezdeményezője, az 1930-as években a közép-európai antifasiszta szellemi front egyik vezéralakja volt, hazája 1938 szeptemberi szétdarabolását tragédiaként élte meg. Az 1939. márciusi német megszállást nem érte meg, 1938. december 25-én tüdőgyulladás vitte el Prágában. Temetése a haladó erők tüntetésévé vált.
Čapek hatása ma is óriási, rendkívüli kifejezőereje, gazdag fantáziája és mély humanizmusa révén. Sok művét megfilmesítették, A Makropulos-ügy című színművéből Leos Janácek írt operát 1925-ben. Művei több tucat nyelven olvashatóak, az R. U. R.-t 30 országban játszották. Hazánkban ő az egyik legtöbbet fordított cseh író. Amikor a Times menedéket ajánlott neki Angliában, ezt válaszolta: „Csehszlovákiát kellett volna megvédeni Münchenben, nem egyéneket menteni. A demokrácia nem automatikusan működik, nem isten ajándéka, naponta meg kell küzdeni érte” – hirdette.
