„A járókelők kissé csudálkozva nézték, némelyek tapsoltak, sőt, akadtak, főként fiatalok, akik csatlakoztak hozzájuk. Mire a körútig értek, már több százan lehettek, itt-ott ütemes kiáltozások hallatszottak:…” 1921. június 2-án született Karinthy Ferenc (a családban Cini).
Karinthy Frigyes elhíresült mondásából – „A maga gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket” – ő volt ez utóbbi: a zseniális írónak Böhm Arankával kötött második házasságából 1921. június 2-án született fia, Karinthy Ferenc.
A valóság iránti élénk érdeklődés, riporteri hevület, könnyedség, ember- és környezetismeret jellemzik Karinthy Ferenc munkásságát. Elegánsan vált műfajról műfajra, figyelmének szemhatára Lágymányostól a nagyvilágig terjed. Nemzedékének történelmi tapasztalatrendszerével a vállán a jelen dolgainak jelenségeinek hivatott számontartója, elemzője.
Szalay Károly szerint „a szándék és az eredmény, a képesség és a teljesítmény sokszor szinte szédítően elválnak nála, de még többször harmóniában egyesülnek; az az író volt, aki mint lírikus és elbeszélő is egyéni szóval van jelen kora irodalmában (s ahogy eltávolodunk az időben, nő meg mindkettő jelentősége), de mint humorista, különösen mint az irodalmi karikatúra mestere teljesen új útra vitte, modernizálta a magyar humoros irodalmat”.
Akad darabja, mely 30–35 ország színpadán megfordult, antológiák a klasszikusoknak kijáró tisztelettel tartják számon néhány alkotását, színházi szakember volt Budapesten és vidéken. Akárcsak apja, ő is elsősorban novellistaként volt sikeres, hosszabb lélegzetű munkái, néhány regénye kivételével, egyenetlen minőségűre sikeredtek.
KARINTHY FERENC: FORRÓ NYÁR
Korán reggel a külső Üllői úton tűntek föl, lassan a belváros felé vonulva. Fegyelmezetten, zárt sorokban haladtak, táblákkal, sok-sok táblával, mindegyiken ugyanaz a felírás: OMNIA. A járókelők kissé csudálkozva nézték, némelyek tapsoltak, sőt, akadtak, főként fiatalok, akik csatlakoztak hozzájuk. Mire a körútig értek, már több százan lehettek, itt-ott ütemes kiáltozások hallatszottak:
– Om-ni-a! Om-ni-a!
A villamosok, autók utat nyitottak nekik, s mivel rendzavarás nem történt, egyelőre a hatóságok se láthattak okot a beavatkozásra. Távol a Boráros téren másik sereg gyülekezett, Soroksárról, Csepelről jöhettek, AMIGO szövegű transzparensekkel; ezek bekanyarodtak a Ráday utcán. A kivezényelt URH-kocsik akkor már további meneteket jeleztek, Budáról az Erzsébet hídon ARANY MOKKA jelszó alatt közeledtek, Újpest és Angyalföld felől pedig a Váci úton, Bajcsy-Zsilinszky Endre úton, zászlóikon az ismert turbános török képével, morajlón ismételgették:
– Ali baba! Ali baba!
Amint várható volt, az omniások és amigósok a Kálvin téren találkoztak. Tettlegességre itt még nem került sor, csupán kiabálásra, fenyegetőzésre, kölcsönösen csúfolták, ócsárolták, mocskolták egymást. A forgalmat közben elterelték, így szabadon betódulhattak a Kecskeméti és Károlyi Mihály utcába. A Felszabadulás téren azonban épp nekiszaladtak a Duna felől előnyomuló aranymokkásoknak. Az összeütközést a rendőrség taktikusan úgy akadályozta meg, hogy az előbbi két tábor híveit beirányította az aluljáróba, melyből ugyancsak kizárták a gépkocsikat; a dugóba szorult, megrekedt autósok az egész környéket fölverő zajos dudálással tetézték a zűrzavart. A nyitott ablakokból számosan figyelték az eseményeket, ki-ki rokon- vagy ellenszenve szerint éljenezve, fujolva. Addigra az alibabások is a belvárosba jutottak, a magasból virágot, színes konfettit szórtak rájuk, mások almacsutkát, üres konzervdobozt dobáltak, hamutartót ürítettek a fejükre.
A Vörösmarty téren aztán minden összekavarodott, elszabadultak az indulatok. A szitkozódás helyenként verekedéssé fajult, gyorsan tömegessé szélesedett. Az omniások egyik hangadója, alacsony, barnás bőrű, lobogó fekete hajú fiatalember, felkapaszkodott a szobor talapzatára, karjával csendet intett, beszélni akart. Ám a pokoli lármában szavát se lehetett érteni, lehurrogták, söröspalackot hajítottak feléje. Ráadásul huligán suhancok furakodtak az eredetileg békés tüntetők közé, rögtönzött, papírból kivágott kerek BRASIL-jelvényekkel, ezek célja nyilvánvalóan csak a felfordulás fokozása. A Luxus Áruház előtti csatornajavítás köveit fölszedték, odább, az Air India irodájánál is felszaggatták a burkolatot. A cukrászda nagy tükörablakait bezúzták, a vendégek rémülten menekültek. Egy idős asszonynak, aki állítólag Kolumbia-kávéból készült feketét fogyasztott, ezt a kalapjára öntötték. Vörösmarty Mihály arcát jókora érett paradicsommal találták telibe, piros leve alácsurgott a mentéjére.
A rendőrség hangszórókon szólította föl oszlásra a tömeget, eredménytelenül. Végül is a környező utcákból, csatárláncot alkotva, hatoltak be a térre a polgári ruhás belügyiek a földalatti állomásról. Így is félóráig tartott, míg sikerült megtisztítaniok a terepet. De már híre járt, hogy további csoportok özönlenek befelé a Rákóczi úton, Dohány utcán, Népköztársaság útján, RIO és KARAVÁN föliratú táblákkal. Várakozás, izgalom, remegett a városban.
Forrás: Karinthy Ferenc: Karcolatok. Forró nyár, MEK.OSZK
