„Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni.” Ezt Kosztolányi mondta Karinthy Frigyesről, és frappáns megállapításának csak azért nem adhatunk igazat, mert tudjuk: nem egyetlen zseni volt köztük.
„Az életet ábrázolni… minden művészet legméltóbb célja… Legyen több vagy kevesebb – legyen valami, aminek nincs neve az esztétikában. Tudom már, legyen tudomány, de kísérleti tudomány, kísérleti élettan, vagy mit bánom… Nem emlékeztek a fizikából, hogy kísérleti alapon retortában kell előállítani a jelenséget, hogy a törvényt megkapja. A kísérleti élet – ez talán a dráma.”
Karinthy Frigyes ezzel a pár mondattal jellemezte a legtömörebben és a legigazabban azt a magyar irodalomban teljesen egyedülálló, különös, komplikált jelenséget, amit röviden összefoglalva Karinthy Figyesnek szoktak nevezni. Ahogy Hegedüs Géza írja:
„Egész irodalmunkban ő a leghíresebb, legnépszerűbb, a legtöbbször olvasott, idézett, emlegetett humorista – holott tulajdonképpen filozófus volt. Egy izgatott, minden iránt érdeklődő filozófus, a XVIII. század felvilágosodásának legkövetkezetesebb és legtudatosabb utóda, a század tudományos igényű humanizmusának képviselője, aki bölcseleti életművet nem hagyott maga után, hanem kitűnő regényekben, gyönyörű novellákban, de nemegyszer mulatságos humoreszkekben fejezte ki különféle nézeteit és életfilozófiáját. A kor talán legeredetibb, legmeglepőbb témavilágú regényírója és novellistája, aki legszebb szépirodalmi műveit versekben írta meg. Egy nagy költő, a Nyugat nagyjaival egyenrangú költő, aki egész életében mindössze két vékonyka kötet költeményt írt, de annál több versparódiával jellemezte írótársait és az irodalomtörténetet. Ennyi talán elegendő is ahhoz, hogy tudomásul vegyük Karinthy Frigyes szabálytalan lángelméjét.”
KARINTYH FRIGYES: ÍGY ÍRTOK TI
MADÁCH IMRE
Az emberke tragédiája
[Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és Luci Ferkóról
a versikéket irta KARINTHY FRICIKE]
(részlet)
Utolsó szín
Álommozi nem forog.
Ádi, Évi hunyorog.
Csodálkozva széttekint,
No most itt vagyunk megint.
Édenkertből kihajítva
Kuksolunk megint sunyítva.
Kinek volna tovább kedve
Hinni, élni lelkesedve.
Luci Ferkó nyavalyás,
Te vagy mindenben hibás!
Hagytál volna nekünk békét,
Mért csináltad ezt a zrít?
Most a remény nem virít,
Elmondtad a mese végét.
Karinthy Frigyes író, humorista, a XX. századi magyar irodalom egyik legeredetibb és legkiválóbb egyénisége 1887. június 25-én Budapesten született, Érdekes, hogy saját életkorát önéletrajzaiban következetesen úgy írta, hogy 1888-ban született, s csak a halálakor derült ki, hogy egy évvel állandóan fiatalabbnak mondta magát. Apja kissé különc tisztviselő volt, de nyelveket értő, művelt, minden iránt érdeklődő, gondolkozni tudó ember, költők és filozófusok barátja, gyermekei művészeti és irodalmi viták légkörében nevelkedtek. Hét testvére volt. Két kislány már kicsi korukban meghaltak. Édesanyjuk kilencedik gyermekét várta, amikor elhunyt.
Karinthy humora és kritikai érzéke már gyerekkori naplóiban és 15 évesen írt parodisztikus regényében megjelenik. A Markó utcai gimnáziumban érettségizett, majd műszaki, természettudományi és orvosi tanulmányokba kezdett. 1906-tól közölte írásait Az Újság, majd más lapok. 1908-tól a Nyugat munkatársa, barátai Kosztolányi Dezső, Csáth Géza voltak, utóbbi révén ismerkedett meg a freudizmussal. (A Nyugat című folyóirat 1908-ban indult, de Karinthynak csak 1910-ben jelent itt meg írása.) Freud, Strindberg és Weininger nyomán alakult ki nőszemlélete, a férfiakat kihasználó nő számos novellájának meghatározó eleme. Kosztolányi Dezsővel való legendás barátsága egy életre szólt:
„Megtalálták egymást és attól fogva nem váltak el. Éjjel-nappal együtt voltak. Barátságuk már valósággal legendássá vált, tájékozatlanabbak gyakran összecserélték kettejük nevét, s még ma is többnyire együtt emlegetik őket, és még ma is megesik, hogy engem – például – Karinthynénak szólítanak” – írja Kosztolányiné Harmos Ilona Karinthyról című kötetében.
Első kötete, az Esik a hó 1912-ben, majd a Ballada a néma férfiakról, az Együgyű lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye jelenik meg. Alapműve az Így írtok ti, amellyel új műfajt teremtett, irodalmi paródiái számos olyan szerzőt tettek halhatatlanná, akiket nélküle régen elfelejtettek volna.
A legnagyobb magyar humorista, aki „komoly” műveivel is a legnagyobbak közé tartozott, viharos előzmények – párbaj, asszonyszöktetés után – 1913-ban vette feleségül Judik Etel színésznőt. Amikor a fiatal színésznő 1918 őszén a spanyoljárvány áldozata lett, ezt írta a naplójába: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött, vagy egy éles idegen tárgyat döftek bele, amikor ő meghalt.” Tizennyolc évvel később Karinthy agydaganattal feküdt a műtőasztalon. A részletek Utazás a koponyám körül című remekművében olvashatók.
A képen: Karinthy a jobbszélen áll, előtte ül fehér köpenyben fia Gábor, a kalapos nő Judik Etel, a csíkos trikós álló férfi Lengyel Menyhért öccse Lengyel József, az ülők közül balról az első Hunyady Sándor.
Nagy Endre kabaréjában is előadták bohózatait. Erősen foglalkoztatta a tudomány és a technika fejlődése, a film és a rádió, ő maga is kipróbálta a repülőgépet és a léghajót. A háború ellen pacifista írások sorával tiltakozott, az Utazás Faremidóba gulliveri története és a Holnap reggel című dráma is antimilitarista elemeket tartalmaz. 1916-ban írta a Tanár úr kérem-et, ez a középiskola életének klasszikus megfogalmazása. Novellája, a Találkozás egy fiatalemberrel, az ifjúság ambícióival szembesíti önmagát. 1918-ban jelent meg a Krisztus és Barrabás című kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa. Támogatta a polgári forradalmat, elítélte a proletárdiktatúrát. Felesége halála (1918) miatt egy időre visszavonult a közélettől, a politikai fordulatok is megviselték. Állást foglalt a fehérterrorral szemben is, ezután jobbról is, balról is támadták. 1920-ban vette feleségül Böhm Arankát, házasságuk megvalósította korábbi elképzeléseit a nő-férfi harcáról.
„A jó tanuló az első padban ül, ahol hárman ülnek: ő a középen, a jó tanuló, Steinmann. Az ő neve nem tisztán egy ember jelzésére szolgál – szimbólum ez a név, ahány fiú az Osztályban, annyi apa ismeri otthon ezt a nevet. ‘A Steinmann miért tudja megtanulni?’ – kérdezi harminckét apa harminckét fiútól. ‘Kérd meg a Steinmannt, hogy magyarázza meg’ – mondja az apa, és a fiú valóban megkéri a Steinmannt. A Steinmann mindent tud előre, még mielőtt megmagyarázták volna.” (Tanár úr kérem – A jó tanuló felel, 1913)
„Ó, igen, hogyne készült volna. A halálraítélt is készül: felveszi az utolsó kenetet, és lenyíratja a haját.” (Tanár úr kérem – A rossz tanuló felel, 1913)
Sűrű pengeváltások és rövid békeidőszakok jegyében telt az író második házassága sokak szerint a kor legizgalmasabb asszonyával. Három fiút neveltek együtt: ketten születik első házasságából születtek, közös fiuk, Ferenc (Cini) pedig 1921-ben jött világra. Ez a háttere az ismert karinthys ténymegállapításnak: „Az én gyerekem meg a te gyereked veri a mi gyerekünket.”
KARINTHY FRIGYES: DERENGÉS
Vak voltam – látom a szemed
Süket voltam – hallom a hangod
Néma voltam – gügyögni kezdek,
Légy csendben, hallod?
Hallod? Torkomba zümmög
Elnyújtott, furcsa, vádoló panasz:
De messze, messze, de régi, de mély –
Hogy sír! Mi az?
Asszonyt igéző férfi búg,
Vagy ölbekúszó, gyönge gyermek?
Anyám, nem jó volt. Szülj meg újra.
Rossz voltam. Verj meg.
Az elsők között ítélte el a szélsőséges diktatúrákat, a fajmítoszt, az elembertelenedést, Mussolinit, Hitlert, Sztálint. Cirkusz című novellája a művész metaforája. 1930-ban jelent meg verseskötete: Nem mondhatom el senkinek, amely formai bravúrjai mellett mély gondolati, filozófiai tartalmaival tűnt ki. Prózai írásaiban a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a fekete humor irányában, másrészt a pszichológia felé terjesztette ki.
Agytumorát a svéd professzor, Olivecrona operálta meg 1936-ban, erről írta Utazás a koponyám körül című regényét, s 1937-ben jelent meg túlvilági szatírája, a Mennyei riport. Üzenet a palackban című verseskönyve megjelenése előtt, 1938. augusztus 29-én Siófokon halt meg.
„Nem, az agyvelőm nem fáj. Fáj? Hát nem kietlenebb ez, mintha fájna? Inkább fájna. Ijesztőbb minden fájásnál, hogy valószínűtlen. Valószínűtlen, hogy az ember itt feküdjék az asztalon, felbontott koponyával, agyveleje a külvilágban – valószínűtlen, hogy itt fekhessék élve -, valószínűtlen, nem való ez, illetlen ez, hogy mégis él – nemcsak hogy él, ébren van és gondolkodik. (Avdelning 13)” (Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül,1937)
Jelentőségét az irodalom játékosságának felismerése és folyamatos hangsúlyozása is adja, „humorban nem ismerek tréfát” – írta magáról. Univerzális tehetség volt, minden műfajban maradandót alkotott, s bár terve, az Új Enciklopédia nem valósult meg, rengeteg kisebb írása a kor kérdéseinek teljes spektrumát feltárja az olvasó előtt. Írói módszere a tudós kísérleteihez hasonlítható, hatása bármely más magyar írónál általánosabb, ötleteit, szójátékait nemzedékek ismételgetik. Ő emelte a humort irodalmi rangra. Műfordítóként Goethe, Wedekind, Heine, Milne, Leacock műveit tolmácsolta, olykor jobban az eredetinél. Világirodalmi jelenség volt, a magyar nyelv gazdagságába zártan is.
2014-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) mutatta be zsenijét a Számadás a tálentomról elnevezésű Karinthy Frigyes-emlékkiállításon. Karinthy Frigyes legendákkal övezett alakját, sokszínű és gazdag életművét kívánták megszólaltatni, nézőpontnak választva az állandó szellemi készenlét, az örök megfelelni vágyás, a számadás gondolatkörét. Ha e látószögből tekintünk Karinthy írásaira, érthetőnek látszik tudásszomja és az a gyermekkorából magával hozott, romantikus, fantasztikus regényeken táplált, szatirikus élclapok olvasásán edzett kétkedő kíváncsiság, s a kora technikai vívmányai iránti nyitottság, amellyel írásaiban gyakranamúlt és jelen, jelen és jövő, valóság és képzelet határvidékét vizsgálja. Az olykor abszurdba csapó fantáziák és álmok, a köznapi viselkedés érzékeny lélektani megfigyelése, a vitatkozás elementáris igénye, emellett stiláris túlzások, sűrítések és elhallgatások, s még számtalan, máig megfejtetlen titok járulhatott hozzá ahhoz a kesernyésen humoros Karinthy-nyelvezethez, amelyen az író legjobb műveiben hozzánk szól.
Hegedűs Géza így foglalja össze Karinthy Frigyes életét és munkásságát: „Jellegzetes humanista volt: hitt az emberben, hitt a tudományban, hitt a kultúrában, elkeserítette az embertelenség, harcolt a gonoszság ellen. A társadalom nagy összefüggéseit nem tekintette át, haladó eszméiben tehát utópista volt, aki szövetségese minden haladó eszmének. Ez volt egyéniségének a lényege, de a felszínen elsősorban a humorista, a nagy mulattató látszott. És azért volt ez lehetséges, mert valóban nagy humorista, nagy mulattató volt, aki nevettetés közben csaknem elfeledteti, hogy a józan ész bajnoka, a tudomány propagátora, a kor egyik nagy elbeszélő prózaírója és, alig észrevetten, kitűnő költők közt maga is kitűnő költő.
Mindmáig ő a legtöbbet olvasott magyar írók egyike.”
Második feleségére, Böhm Arankára szörnyű sors várt: Auschwitzban halt meg. Az idősebbik Karinthy fiút, Karinthy Gábort kora ifjúságától a haláláig, 1974-ig nem érdekelte egyéb, mint a költészet. Gyönyörű verseket írt, ám valamennyi elfér egy karcsú kötetben. Elhatalmasodó ideggyöngesége idővel képtelenné tette az önálló életvitelre.
Nem úgy a féltestvére, Karinthy Ferenc, aki nagykanállal ette az életet, és jelentős író lett. A Fradiban vízilabdázott, nyelvészetből doktorált, és harmincnégy évesen már Kossuth-díjas író volt. Beutazta a világot, de eközben sűrű egymásutánban jelentette meg lebilincselő köteteit, a lírán kívül nincs olyan műfaj, amelyben nem jeleskedett volna.
Nagy szerencse, hogy az új évezredben Cini fiából, a rendező-színidirektor Karinthy Mártonból is kirobbant az író, és megírta az Ördöggörcs (Utazás Karinthyába) című könyvet. a Karinthy-rajongóknak ez éppolyan fontos, mint hogy 1982-ben megalapította és máig vezeti a háború utáni első magánszínházat Budán.
