„Az önvádban van valami fényűzés. Ha önmagunkat korholjuk, úgy érezzük, senki másnak nincs joga korholni bennünket.” Déry Tibor Kossuth-díjas író, műfordító, a XX. századi magyar próza jelentős képviselője 120 éve született.
„Szeretni annyi, mint felelősséget vállalni. Féltem a felelősségtől, ezért nem mertem szeretni. Féltem a csalódástól is. Mind a két félelem nemtelen, nem emberhez méltó. Féltem attól, hogy bármilyen új szeretetbe kapcsolódjam, s féltem attól, hogy küzdjek a régiekért, ha azok leszakadoznak rólam. Ami hullni akar, az hulljon, mondtam.” (Déry Tibor: Ítélet nincs)
„Erkölcsös nevelésben részesültem, apám bár ügyvéd, de tisztességes ember volt,” Déry Tibor 1894. október 18-án született nagypolgári zsidó családból, Budapesten. 1911-ben kereskedelmi érettségit tett, majd két évig a svájci St. Gallenben nyelveket tanult. 1913-1918 közt nagybátyja vállalatánál, a Nasici Fakitermelő Rt.-nél tisztviselő volt, s miután ott sztrájkot szervezett, a család behívatta katonának. 1918-ban leszerelt és belépett a kommunista pártba. 1919-ben az Írói direktórium tagja lett, a bukás után letartóztatták.
1920-ban Bécsben a Bécsi Magyar Újság és Kassák Lajos Ma című lapja, 1923-24 közt a berlini Sturm munkatársa volt. 1924-től Párizsban nyelvet tanított, 1926-ban tért haza, de az emigráns-lét magányát itthon sem tudta lerázni. 1928-ban Kassákkal és Illyés Gyulával a Dokumentum című aktivista folyóiratot szerkesztette.
Ezután Prágában, Németországban, a skandináv államokban, majd Dubrovnikban élt. 1934-ben részt vett a bécsi munkásfelkelésben – erről készült utóbb Bécs, 1934 című drámája -, emiatt el kellett hagynia Ausztriát. 1934-1935-ben Mallorcán írta a Befejezetlen mondatot. 1935-1936-ban Vértes Györggyel a Gondolat című folyóiratot szerkesztette, majd fordításokból élt. 1937-ben André Gide naplója, az Utazás a Szovjetunióban lefordításáért a pártvezetés elmarasztalta, a horthysta bíróság pedig két hónap börtönre ítélte.
1939-ben a zsidótörvények miatt álnéven fordított, a német megszállás után illegalitásba vonult, részt vett az ellenállásban. 1945-től újra a kommunista párt tagja volt, s feleségül vette Oravecz Paula írónőt. Sorra jelentek meg korábban írt művei, 1948-ban Kossuth-díjat kapott. A Rajk-per gyanakvást keltett benne, tudósítása – mivel nem illett a „vonalba” – nem jelent meg. 1952-ben a Felelet című regényét Révai József, a korszak kultúrpápája megtámadta az illegális mozgalom rajza miatt. Déry megtagadta az átdolgozást, a kritikát is elutasította.
1953-ban Nagy Imre reformjai mellé állt, 1955-ben a Rákosi-féle kultúrpolitika visszatérése ellen tiltakozó memorandum egyik kezdeményezője volt. 1955-ben újra megnősült, felesége Kunsági Mária Erzsébet. 1956 júniusában a Petőfi-kör sajtóvitáján nyíltan támadta a rendszert, ezért kizárták a pártból, Déry lemondott az Írószövetség elnökségi tagságáról. Az 1956-os forradalom alatt az írók forradalmi bizottságának tagja, elutasította a hatalomra került Kádár-rendszert, és decemberben is kiállt a forradalom mellett. 1957-ben lefogták, s az íróperben kilenc évre ítélték, 1960-ban amnesztiát kapott, ezután élete végéig írással és műfordítással foglalkozott.
Déry írói alkata próteuszi, megtanulta, felélte és elhagyta a modern európai próza irányzatait – állítja monográfusa, Pomogáts Béla.
Első műve, Lia című erotikus regénye 1917-ben a Nyugatban jelent meg, emiatt szeméremsértésért perbe fogták. A Nyugat szerzői közül Tóth Árpád, Füst Milán, Tersánszky Józsi Jenő voltak a barátai. Eleinte naturalista és romantikus verseket, novellákat írt, A kéthangú kiáltás expresszionista vízió a háború rombolásáról a lelkekben. Országúton című műve az emigrációval és elidegenedéssel foglalkozik. Az 1920-as években a szürrealizmus hatott rá, regénye, az Ébredjetek fel! és dadaista színműve, Az óriáscsecsemő című Madách-parafrázisa minden társadalom ellen lázad.
Az 1930-as években stílusa realistább lett, a forradalom szükségességét hirdette. Az 1947-ben kiadott A befejezetlen mondat leírja közeledését a kommunista párthoz, realista körképet ad a 30-as évek polgári és munkásvilágáról, elsőként ábrázolja az ország osztálykonfliktusait, emellett Proust, Thomas Mann és Kafka hatása is érezhető benne. 1933-as regénye (1945-ben jelent meg), a Szemtől szembe berlini élményei alapján a fasizmus és kommunizmus csatáit, a hitlerizmus berendezkedését ábrázolja. Háború utáni novellái a főváros ostromát idézik fel szürreálisan, mások a háború által csavargásba és bűnbe hajszolt gyermekeket ábrázolják.
A Felelet hagyományos nagyregény, ez is az 1930-as évek kommunista mozgalmát tárgyalja, de a „szocialista” utókor szemszögéből. Két vonalú cselekménye, a munkásfiú és az egyetemi tanár pályája rajzolja meg a kor társadalmát, harmadik kötete a hivatalos visszhang miatt nem készült el. Déry egyre jobban támadta a rendszert, kutyaregénye, a Niki s Szerelem című novellája a jogtiprásokat, vígjátéka, A talpsimogató a törtetést és képmutatást ítéli el.
„Arany János, nyelvünk máig legnagyobb művésze, azért olyan kiváló fordító, mert azt hiszem, jobban tudott magyarul, mint Shakespeare angolul, Arisztophanész görögül.”
Szabadulása után megjelent művei közül a G. A. úr X-ben (1964) a börtönben készült, utópisztikus, kafkai parabolája a kommunizmus bírálata, A kiközösítő Mann-i stílusú ironikus áltörténelmi regény, a késői Római birodalom időszakát tárgyalja, utalásokkal az író korára. Az Ítélet nincs önéletrajzi mű, a kor irodalmi és történelmi körképe, ebben részletesen leírja kapcsolatát Karinthy Frigyes feleségével. Visszatekintve gazdag, izgalmas életére és művére, egyszersmind remek portrékat rajzol, melyekből egyszerre bontakozik ki egy lélek tájainak térképe és századunk nagy etikai, politikai és esztétika kérdéseinek rajza.
Kései kisregényei, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Kedves bópeer…!, a Félfülű és a Kyvagyiokén a hetvenes évek eszméit elemzik, a világ változásaival foglalkoznak, Déry szkepszise mellett a jövőt illető bizakodás is megjelenik bennük. Jegyzeteiben, (Napok hordaléka) napi kérdések általánosításával vizsgálja világát. Utolsó 15 évében a hatalom ironikusan csipkelődő kritikusa, de elismert alkotó is volt.
„Születtem Budapesten, a kilencvenes évek vége felé, így ha jól számítom, még közelebb járok a hetvenhez, mint a nyolcvanhoz. Családi okmányaim, születési bizonyítványom s keresztlevelem is Budapest ostroma idején lebombázott házunk romjai alatt elvesztek, az azóta eltelt három évtized alatt másolatokat szerezni, úgy látszik, nem volt időm” – kezdi Kedves bópeer…! c. elbeszélést, vallomását Déry Tibor regényének hőse, az idős budapesti író. Amit elbeszél – önmagának beszéli el –, az a világirodalomban meglepően ritkán szereplő tárgy: az öregedés folyamata.
https://www.youtube.com/watch?v=q8xmNJ0omX4
Műveiből több film készült, a Simon Menyhért születéséből Várkonyi Zoltán, 141 perc a Befejezetlen mondatból címmel Fábri Zoltán, két Déry-novellából Szerelem címmel Makk Károly rendezett filmet. A Képzelt riport…-ból Presser Gábor írt musicalt.
Áttekintve életét, megállapítja: a történelem nem igazolta ifjúsága hiteit és reményeit. A rációt megcsúfolták a háborúk és vérengzések, az erőszak legyőzte a józan észt. „Minek írsz? – kérdezi magától. – Ha tudnám! Nyilván, hogy kérdéseket tegyek fel, amelyekre nincs válasz. A küzdelem az elérhetetlen válaszért: talán ez a kultúra.”
