„Szerb Antal szeme éppen azon akadt meg, hogy a kemény diktatúra felbomlásának haladványában mindinkább belterjesek, kifinomultak, kedélyesek lesznek az eredendő céljukat illetően koncepciózus, gyors ítélkezést, hirtelen halált hordozó kémjelentések.” Olvass bele Kenedi János Hálózati munkára nem alkalmas c. kötetébe.
A nyilvánosság nem kiváltság, hanem jog
,,Írásaim zöme civilekről szól civileknek. Az érdekel elsősorban, hogy mi mindent torzított az életükön, észjárásukon, egzisztenciájukon az 1948 és 1989 közti diktatúra. Vajon miért nem szól erről a kérdésről elegendő regény, novella, vers? Miért foghíjas a diktatúrával egyidejű irodalom, miért hiányzik még a rendszerváltás után is a megelőző korszakról szóló nagyregény? Miért nincs olyan láttató erejű film, mint Georg Maas szociológus, filmrendező és Liv Ulmann Két élet című filmje; vagy mint amilyen Florian Henckel von Donnersmarck rendező és Ulrich Mühe színész alkotása, A mások élete?
Ahogy e filmek szellemi infrastruktúrája, jogi biztosítéka, úgy a szépirodalom mögül is hiányzik Magyarországon olyan törvény, amelyet 1991-ben Joachim Gauck megalkotott, azzal a Hivatallal egyetemben, amelynek 1990 és 2000 között az elnöke volt. Alighanem azért, amiért Timothy Garton Ash ezt állítja: >>minél alaposabb a feltárás, annál nagyobb a demokrácia.<<
Demokrata vagyok, és semmi más. A magam részéről azonban csupán segédanyagokat tudok nyújtani ahhoz, hogy a szépirodalom és a tényirodalom, a filmművészet ismét rátaláljon egykori önmagára, sőt a közeljövőben betagozódhassék a társadalmi szembenézés európai politikai kultúrájába. Persze ehhez fel kell tárni a párt- és állambiztonsági forrásanyagokból, a társadalomtudósoknak és műveik olvasóinak a megismeréshez szükséges tényeket és összefüggéseket. Kiváltképpen az 1948 és 1989 közt uralkodó diktatúrákét.”
Kenedi János
Kenedi János 1947-ben született Budapesten. A Magvető Kiadónál megjelent könyvei: Írók a moziban, 1971; Kis Állambiztonsági Olvasóköny I–II., 1996; K. belügyi iratfelmérő jelentése a kastélyból, 2000
Részlet a könyvből a címre kattintva:
Kenedi János: Hálózati munkára nem alkalmas. K. belügyi iratfelmérő újabb jelentései
KOMPARATÍV SPIONISZTIKA
„Az egyazon politikai rendőrség (illethetjük a III. Főcsoportfőnökség meghatározással is) központi direktívái szerint megkülönböztetett kétféle jelentés – a külföldi (nevezhetjük III/I-es hírszerzésnek, III/ II-es kémelhárításnak, III/IV-es katonai elhárításnak is) és a belföldi (hívhatjuk III/III-as belső reakció elleni ügyosztálynak?) – szervezeti egységére és funkcionális különbségére Szerb Antal hívta fel a figyelmet Giovanni Comisso Velencei kémek című (1943-ban, az olasz publikációt hamariban követő, a Révai Kiadónál felerészt Szerb Antal saját fordításában megjelent) tényregényének előszavában. Kínálja magát az aktualizálás. Hiszen a 18. században már erőteljes hanyatlásnak indult (1797. május 12-én végleg megszűnt) Velencei Köztársaság mutat némi hasonlatosságot az 1980-as években egyre enerváltabb (1989. október 23-án kimúlt) Magyar Népköztársasággal, amelynek végóráiban csak állambiztonsági szolgálata lett egyre összeszedettebb.”
