„Az életem tartalma a festészet izgalmas fejlődése, alakulása. Röviden szólva, az ábrázoló festészet egy-egy áramlata.” 40 éve, 1975. november 16-án halt meg Kmetty János Kossuth-díjas festő, grafikus, az első magyar kubista festő.
„Az életem tartalma a festészet izgalmas fejlődése, alakulása. Röviden szólva, az ábrázoló festészet egy-egy áramlata. A képzelet, az úgynevezett nonfiguratív lett a ma festészetének változata, lemondott a természetszemléletről. A képzelet lett a kép tartalma, és a látható jelek szabad érzetet keltők, nem ábrázoló jellegűek. De nem díszítő alakzatok. Nem díszítő művészet ez.”
Szegény miskolci családba született 1889. december 23-án, apját alig pár hónaposan veszítette el. Öt gyermeket nevelő anyja idővel Kassára költözött, ahol a nagyobb gyerekek munkába állása után jobb anyagi körülmények közé kerültek. Kmetty a tanulásban nem tűnt ki, annál inkábba festésben és reprodukciók másolásában. Érettségi után azzal az elhatározással érkezett Budapestre, hogy festő lesz, először azonban csak egy bútorkereskedésben, majd irodistaként tudott elhelyezkedni, miközben Ferenczy Károly esti iskolájába járt. Anyja 1909-ben bekövetkezett halála után családjával meglazultak kapcsolatai, munkahelyét is otthagyta és minden idejét a festészetnek szentelte.
Kmetty János arra a kérdésre, hogy miért festett ennyi önarcképet élete során, lakonikusan így válaszolt: „Az önarckép a mesterség ősi adottsága. A modell mindig kéznél van.”
1910-ben kiállítást rendezett művésztársaival Miskolcon és néhány festményt is sikerült eladnia. A pénzből Párizsba utazott, de az összeg fél év után elfogyott, Miskolc városához pedig hiába pályázott ösztöndíjra. Barátjával egy ideig utcai muzsikusként próbáltak megélni, de végül úgy döntött, hazautazik – nem akart csavarogni, kalandokba keveredni, félt az elkallódástól. Itthon vászonra álmodta mindazt, amit a francia fővárosban tanult és átélt, a kubizmusnak nevezett új szemléletmódot és módszert.
Mesterének a modernizmust megelőlegező posztimpresszionizmus legnagyobb alakját, Cézanne-t tartotta. Első kubisztikus önarcképe, ars poeticája szögletes, élesen elhatárolódó elemekből áll. Az 1910-es évekből valók híres egy- és kétalakos női és férfi aktjai, művei közt találhatók ceruzarajzok, olajképek, táblaképek.
„Párizsban nem volt alkalmam eleget festeni, haza kellett jönnöm dolgozni. Hazajöttem, és festettem egy önarcképet; szögletes előadásával jellemzője lett új természet-szemléletemnek. Nem lettem utánzója sem Cézanne-nak, sem Picassónak, csak követője a szellemüknek.”
Hamarosan kapcsolatba került a Nyolcakkal, Kassák Lajos körével, az Aktivistákkal, akikhez szellemi rokonság és barátság fűzte. A Tanácsköztársaság alatt Nemes Lampérth Józseffel toborzóplakátokat készített, tagja volt a képzőművészeti direktóriumnak. A Horthy-korszakban a Nyolcak törekvéseit folytató Képzőművészek Új Társaságának alapító tagja és alelnöke volt, s több szocialista művész kiállítását tette lehetővé. A második világháború alatt menekülteket bújtatott, 1945 után részt vett a Művészeti Tanács és a Szabad Szakszervezet alapításában. 1946-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanított, tanítványa volt többek között Nagy László és Kondor Béla. A megbízásra soha nem festő Kmetty utolsó éveiben üvegablakterveket készített.
Többször is rendezett gyűjteményes kiállítást a miskolci Herman Ottó Múzeumban, a Kecskeméti Katona József Múzeumban és a Műcsarnokban. Munkásságát számos díjjal ismerték el: 1949-ben Kossuth-díjat kapott, 1959-ben érdemes művész, 1965-ben kiváló művész lett. 1975. november 16-án halt meg Budapesten. 1981 óta működik Szentendrén a Kmetty Múzeum, tavaly a miskolci Herman Ottó Múzeumban nyílt valamennyi alkotói korszakát átfogó tárlat.
